Először is gondoltam, hogy egy wordle felhőbe a világ minden nyelvén beleírom a "bocsánat" szót, hogy eddig hallgattunk és semmi életjelet nem adtunk magunkról. Még élünk egyébként, egyben vagyunk, nem lőttek ki minket a Holdra.
Mióta 8 órában dolgozom+utána tanítok estig, kicsit kaotikussá váltak a napjaink, sajnos a hét 5 napján fél 8 körül érünk csak haza. Lelkiismeret-furdalásom is van emiatt, hiszen nem tudunk annyi időt tölteni Dániellel, amennyi jó lenne, az a kevés is meg legtöbbször az ő, valamint a mi fáradtságunk miatt nem olyan, amilyennek szeretnénk. Az úrnál ugyanis végérvényesen elkezdődött a "nem akarom" korszak, bár bevallom, szerintem fele annyira sem hisztis, mint a korabeliek. Talán amiatt is, mert már szépen, választékosan ki tudja fejezni magát, elmondja mit szeretne (akar....hehe), eddig talán egyetlen egy nagyobb hisztijére emlékszem, amit egy LIDL üzletben produkált a nyáron egy fánk miatt. A bölcsiben lassan ő a rangidős és sajnálattal számolom a napokat, hogy februárban már az ovit kezdi. Elképesztő gyorsan elszaladtak a hónapok, a nyár - valószínű az árvíz miatt is - olyan volt, mintha csak 1 hónapból állt volna, most meg a meló miatt mindig csak azt veszem észre, hogy már megint péntek van és eltelt egy hét.
Dániel egyébként nagy dumagép még mindig, ma például anyuci-cicavirág felkiáltással köszönt el tőlem a bölcsiben. Utána voltam anyuci-fogas és villanykapcsoló is, de akkor is jól esett, na. De ha már anya-dícséretről van szó: a múltkor apjával nézegettek egy könyvet az ágyban és megkeresték azt a nénit, aki a rajzokon hát hogy is mondjam, kicsit dundibb. Dániel nézegeti, nézegeti a képet, majd így szólt: "ennek a néninek nagy a feneke. Anyáé meg hatalmas." Majd hihetetlen nevetésben tört ki - apjával együtt - én meg csak pislogtam, és próbáltam értelmezni meg dekódolni, miszerint a fiam pont most állapította meg, hogy kövér vagyok. Hadd védjem meg magam, ismét fogytam és leánykori farmereim is rám jönnek :D (de azért én is jót nevettem)
A buszok és vonatok továbbra is nagy szenvedélyei, Papával rendületlenül járnak ki a vasútállomásra, sőt, ha apukámat valaki megkérdezi, mikor és hány vonat megy Pestre/Pápára/Veszprémbe...stb., tuti pontosabb választ kap, mintha menetrendből nézte volna. A legtöbb vonatvezető már integet Dánielnek, sőt, a múltkor fel is mehetett volna megnézni belülről a mozdonyt, csak a végén inába szállt a bátorság. Nem így volt ez egy rendőrautóval, amit annyit nézegetett, kerülgetett, hogy a két rendőr bácsi a végén beültette és szirénáztak is vele. Mondtam is a srácnak - nehogy meggyanúsítsanak, hogy én küldtem oda a gyereket a fiatal rendőrökhöz ;-) - milyen kedves tőlük ez a gesztus, mekkora örömet szereztek ezzel Daninak. A fenti közlekedési eszközök mellé bejött azért még egy, a repülő. Szájtátva hallgatta, ahogy elmeséltük neki berlini utunkat, hogy szállt fel-le a repcsi, sőt, utána YouTube-on vagy 10 ilyen videót meg kellett néznünk, alaposan kielemezve, mikor mi nyílik ki, csukódik be, hogyan búg a turbina......
