Dániel úr első napjai

Nyilván minden anya ezt mondja a gyerekéről, és akkor most én is közhelyekkel jövök, de Dani már a születése pillanatától kész kis egyéniség. Amikor az első nap délutánján behozták hozzám két órára, a csecsemős nővér azzal a megjegyzéssel tette le mellém a kis babaillatú csomagomat, hogy ő az egyetlen, aki a születése pillanatától szinte nem aludt egy percet sem a többi baba között, hanem nézegetett, rosszabb pillanataiban pedig sírt. A szívem szakadt meg persze, hogy mindez azért van, mert annyira béna voltam, hogy nem tudtam megszülni rendesen és emiatt most el vagyunk szakítva egymástól. Ne is mondja senki, teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem kell hibáztatnom magam semmiért, nem kell, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, de ezek a hormonok, amikor ilyenkor beindulnak...nincs mit tenni ellenük...

Odahúztam magamhoz és csak nézegettem, meg ő is engem - már amennyire ellátott - és hihetetlen furcsa volt szembenézni vele, hogy ő volt a pocakomban ennyi időn keresztül és ámulva néztem, mennyire reális képet festett róla a 4D-s ultrahang felvétel, teljesen olyan volt. Második nap reggel aztán már együtt voltunk, próbálkoztunk a szoptatással-szopizással, ami nagyon nem ment. Anya újabb önmarcangolása: azért nincs tejem, mert béna voltam...blabla és a császárosoknak később indul meg a tejük.... Ha valaki olvassa esetleg ezt a bejegyzést és hasonló gondolatokkal küzd, vagy így fog szülni és lehet hasonló cipőben jár majd: az ég egy adta világon semmi összefüggés nincs a kettő között. Igen, Danit 3 óránként pótlásra kellett vinnem, tápszert kapott, mert nem indult meg a tejem, és azt hittem, én vagyok az egyetlen abban a nyamvadt kórházban, aki így járt, de "csodák csodájára" NEM!!!! Sorban álltak a kismamák, ugyanezzel a problémával és bizony nem csak császárosok. Volt olyan anyuka, aki a harmadik babáját szülte, az első kettőnél már a terhessége alatt is volt előteje, és most valami miatt nem indult be. Szóval az ember hajlamos ezeket a dolgokat akkor nagyon negatívan látni, és persze, utólag okos mindenki, de ha még egyszer az életben ilyen szituba kerülök, már biztos nem fogok ezen parázni. Dani lelkesen elfogadta a tápszert, de előtte mindig mellre tettem, hogy akkor is gyakoroljon, még ha pár csepp jön csak, és ezzel azt is elősegítettem, hogy a negyedik napra lett tejem...de mennyi!!!

Hihetetlen nagy segítség volt egyébként, hogy a barátaink sorba bejöttek, jött Laci az urológiáról, mindig megnézett minket, hogy haladunk, aztán beküldte a barátnőjét, Nórit is, akitől Dani kapott egy édes plüss nyuszis csörgőt, én pedig a rengeteg finomság mellé egy doboz mellbimbóvédőt, amiért a jó isten áldja meg Nórit ezerszer!!!!! Ezzel a kis műanyag bigyóval sokkal nagyobb vákuum képződik, a baba jobban a szájába tudja venni és ezáltal jobban is stimulálja a tejmirigyeket, a másik fontos dolog pedig, hogy majd kiugrottam a bőrömből, amikor megláttam, hogy a műanyag kis szopóka aljában tej van (!!!!!!!), ami azt jelezte, hogy Dani valamit mégiscsak kapott tőlem is a tápszeren kívül az első napokban. Ez volt a legmegnyugtatóbb látvány, már csak ezért is megéri venni, hogy mentálisan segítsen. Csütörtökön aztán - pont Nóri látogatásának napján - Apáék elmentek a tejfakasztó bulira, akkor már mondtam nekik, hogy épp ideje lenne, megígérték, ők mindent beleadnak. Vicces, mert aznap éjjel egyszercsak arra ébredtem, hogy valami miatt a jobb oldalamon nem tudok feküdni, aztán a bal oldalamon se ment. Mire felkepesztettem az ágyamról, rájöttem a dologra: a melleim duplájára nőttek és folyt a tej, a hálóingem tiszta anyatej lett, úgyhogy túrtam a melltartók között a betéteket keresve, de rájöttem, hajolgatni annyira nem jó, mert a gravitáció bizony még jobban rásegített a csordogálásra. Nagy örömömben meg is osztottam a hírt a kedvenc csecsemős nővéremmel, Andi nénivel, aki nagyon sokat törődött velem és Danival, majdnem sírva borultam a nyakába, ő pedig csak hajtogatta, miszerint ő megmondta, csak türelemmel kell lenni és nem szabad feladni. Dani ezek után már minden nehézség nélkül szopott, én meg úsztam a boldogságban (meg az anyatejben), hogy végre én is átélhetem a szoptatás élményét, amihez fogható tényleg nincs :-)