Eljutottam arra a pontra, hogy cenzúrázni kellett egy itteni bejegyzésem....szégyellem magam, hát ez van....el tudom ragadtatni magam. Kezdem azzal, hogy újfent borzalmas éjszakáink vannak, a nappalok jól alakulnak, de ahogy feljön a Hold, a gyerek megkeveredik. A szeparációs szorongás is úgy jön elő rajta, hogy két hétig semmi, mintha nem is kellenék neki, aztán meg olyan elemi erővel csimpaszkodik és ragaszkodik, hogy konkrétan egy lépést nem tudok menni tőle, senki nem jó, csak anya, szegény apa hiába megy be esténként, hiába simogatja, velőtrázó sikítások, majd megyek én és csend van....egészen addig, amíg meg nem érzi, hogy anya lelép, mert akkor még velőtrázóbb ordítások indulnak, így anya megy vissza és művészi tornászokat megszégyenítő mutatványokkal hajol a kiságyba, fogja a gyermek kezét, másikkal kapaszkodik, hogy be ne essen mellé, a harmadik kezével meg a gerincét masszírozná, nehogy begörcsöljön a dereka. Az, hogy miként nézek ki nappal, már szóra se érdemes, mert a sok hollywood-i sminkmester se tudna már belőlem épkézláb nőt faragni, de bevallom, arra a pontra is eljutottam, hogy minek nekem fodrász meg egyebek, lefittyedne a fejem úgyis hajmosás közben, aludni meg akkor inkább egy szaunában, vagy jacuzziban aludnék, az itthoni ágyban úgyis lehetetlen.
Na, itt jött egyszercsak, hogy egy hírportál blogjára felmentem és végre valahára találtam sorstársakat. Úgy éreztem magam mint egy anonim drogklubban, szórakoztató volt. Aztán egyszercsak beszállingóztak ezek a szuperanyuk, akiktől herótom van. Elmondom, hogy lehet felismerni őket: a fészbúkon naponta 30 fotót publikálnak, hogy épp aznap hány fogásos ebédet és vacsorát rittyentettek, ilyen címekkel mint pl. lazac tejszínes vargányamártással és hercegnő burgonyával, valamint házi készítésű metélttel, sk. dobostorta, meg még pluszban kiderül, hogy otthoni borgazdaságuk is van és ő palackozza a díjnyertes roséjukat; minden fotójukon puccparádéban álló gyerekek vannak, akik még véletlenül se hisztiznek sohasem, mert ők TUDNAK gyereket nevelni, de nem hangos szóval, csak egyszerűen ők tudnak és kész; jó feleségek, jut idő a sminkelésre, a kozmetikusra, a fodrászra, mert a gyerekek ott is néma csendben várják, míg anyu elkészül és nem azért, mert ilyen a temperamentumuk, hanem mert ők jó anyák és így nevelték őket. Rémlik, kikről beszélek??? Ezek azok, akik az utcán megbotránkozva néznek, amikor az én gyerekem épp ordít, nekem lóg a szatyor és a táska a fülemről, a cumisüveg kiesik a kezemből, a fejem vöröslik, belelépek 8 pocsolyába és még a hajam se áll rendesen, hogy a jó életbe' abba.... Na, és akkor feljönnek ezek a szuperanyuk a mi "antitálentum-anyuk" közösségünkbe és elkezdik osztani az észt, hogyaszongya hogy kell a gyereket altatni. Jaaaaa, hát neki olyan gyereke van, aki maga megy be a kiságyba két hetes kora óta, 3 naposan már átaludta az éjszakát, megmondja, hány ml tejet szopott épp, úgy jöttek elő a fogai, hogy egyszercsak a szájában volt mind és soha, de soha nem hisztizik, mert ő meg tudja magyarázni neki, hogy arra semmi szükség.
%":::#&@...meg, neked ilyet dobott a gép, adott a jóisten, kinek mi tetszik, de még véletlenül sem a te nevelésed ez!!!! Mert vannak ilyen, meg olyan temperamentumú gyerekek, vannak elülősek és vannak elevenek. És félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne büszkélkedjen ezzel, mert azzal nincs hiba, örülünk neki és irigykedünk lehet, de ne kezdjék el reklámozni, hogy mindez azért van így, mert ők ezt meg azt az ámerikai blabla marhaságot követték (és bezzeg ha én is ezt tenném, megoldódna minden gondom), vagy csak és kizárólag Vekerdyt tartják jónak, mert nem lehet az összes gyerekre egy módszert ráhúzni. Én is elmondom a fiamnak, hogy a számítógép gombját nem piszkáljuk, elhúzom a kezét, lefoglalom mással, de nehogy már 9 hónaposan elvárjam tőle, hogy ül az édes kis fokhagymagerezd fenekén mint egy jólnevelt 8 éves és olvassa a nagy indiánkönyvet.
És képzeljétek, nálunk vannak vasalatlan ruhák, igen, egy gyerek mellett is, vannak karikák a szemem alatt, nincs befestve a hajam minden hónapban, nem járok trendi cuccokban, a másik végletet sem csinálom, nem gyártok házi szappanokat és házi tusfürdőket és nem tudok 8 fogásos vacsorát készíteni minden nap. Csak nehogy úgy járjatok, mint Bree a Született feleségekben, hogy a szép cukormáz mögött egyszercsak elkezd potyogni a vakolat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése