Eljutottam végleg oda, hogy bizonyos dolgokon már csak nevetni tudok, mert ha másképp tennék, akkor felkötném magam záros határidőn belül, vagy legalábbis sárgaházba vonulnék kényszer gyógykezelésre.
Hol volt hol nem volt, eljött a tegnap este, anyuka egyedül a gyermekkel, mert apuka messze-messze van. Már a lefektetésnél éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, a szokásos fél 9 helyett egy órával később aludt csak el Dani, pedig láttam rajta, hogy a szemét se tudta nyitva tartani. Mikor bementem és simogattam, vagy épp felvettem megölelgetni, akkor minden oké volt, amint kiléptem, már kezdődött az egész előről. Mindegy, gondoltam, így legalább tovább is alszik, hiszen fáradt. Ledőltem én is, el is aludtam szinte egyből, kettőkor hatalmas sírás. Kis naívan azt hittem, legalább 4-5 óra van, tévedtem...jött az első szopi. Ilyenkor elég félálomban teszem vissza a kiságyba, nyugodt szívvel vánszorogtam vissza a helyemre, hogy most aztán tényleg le van rendezve minden, eső kopog a párkányon, szép az élet, jó éjszakát. Megvan az, amikor még ébren vagy, de már olyan jó érzés tölt el, hiszen érzed, hogy egyre mélyebbre zuhansz, nemsokára alvás jön....majd egyszercsak újabb ordítás, én pedig vigyázülésbe felvágódom. Fél 3. Remek. Újabb szeánsz kezdődik, erős maradok, nem veszem fel, csak simogatom, megnézem nem fázik-e, nincs -e melege, de sehol semmi gond. Óvatosan vissza az ágyba és fülelek. Amikor Dani ásít hajnalban, az annak a jele, hogy fent van és ébren nézeget, már amit lát a sötétben. Namármost mivel semmilyen villany nem ég, ezért ő ilyenkor úgy gondolja, hogy megszólítja a körülötte lévőket, hátha szerezhet társaságot, így el is kezdte az óbégatást. Bábábábábábáb, brrrrrrrr, pffffffff. Én ekkor már a fejemet vertem a párnába, mert innen nincs visszaút, legalább másfél óra, mire újra elalszik. És ez még semmi nem lett volna, hiszen hagyom, hadd dumáljon, ha nem kap visszajelzést talán van esélyem a lehetetlenre, de egyszercsak meghallottam a nyögéseit. Tudni kell elöljáróban, hogy Dánielnek az emésztésével hála istennek soha nem volt gond, szorulása talán eddig egyszer volt, de a kakilási rituálé kis nyögésekkel kezdődik, majd nagy mosollyal fejeződik be, jelezvén, a pelusban van a produktum, kéretik tisztába tenni. Hát drága gyermekem hajnali 3-kor rottyantott be, de akkorát, hogy az ágyból hallottam, ahogy a pelus telik és telik és telik és........
Anya ugrik mint a nikkelbolha, mert ha késlekedés van, akkor még a fürdőbe is vihetem (lásd a sztorit tegnap), közben pedig hallom, hogy a felső szomszéd fent van (szegények most költöztek ide gyanútlanul), megy ki vécére, majd a férje is, gondolom a bábábábábábbbb kiabálása a csövek mentén hozzájuk is eljutott, de legalább pisilnek éjjel is eleget, nézzük ennek is a jó oldalát :-) Szóval ott tartottunk, hogy tisztába tevés, Dániel úr pedig rettenetesen boldog, hogy elérte célját - néha úgy gondolom direkt csinálja ezeket - nagyokat hadonászik és bemutatja a "Süti süti kalácsot..." mondókára tanult tapsikolást is, persze csak örömet akart szerezni nekem. Első nehéz dolog ilyenkor mindennek komoly arccal való tűrése. Legszívesebben megzabálnám, de nem, anya kemény mint a kőszikla, nincs mosoly, semmi reakció. Miután az egyedül visszaalvás totális képtelenség, ezért odaveszem magam mellé és kezdődik a harc.
- anya cicijének kibányászása, de nem szopi, csak játék céljából (anya nem engedi)
- anya pizsamáján található össze gomb/gomblyuk/minta/címke/márkajelzés felfedezése és megpiszkálása, kisebb csípésekkel fűszerezve
- anya fülének, szemének és orrának megkaparása, hátha nem vagyok ébren, de majd ő tesz róla
- Süti, süti produkció ötödszöri bemutatása, néha anya fejbeverésével, hogy figyeljen máááááár
- jobb híján saját fül gyűrögetése, egyik ujj szopása, mellette a jól ismert bábábábáb, brrrrrr, grrrrrr előadása
- duzzogva elfordulás, nyöszörgés, négykézláb állás, eldőlés, majd egyes ponttal kezdődik újra az egész
Így legyen lottó ötösöm, hajnali fél 6-ra fejeztük be a műsort, illetve én előbb is befejeztem volna, de minden egyes kiságyba helyezés sírásba fulladt és mivel szomszédék egyre hangosabban mozgolódtak, magamra vettem a dolgot és jobbnak láttam nem bosszantani őket tovább - majd egyszer elnézést kérünk. Ma tehát ismét zombi fejem van, de ezt még tetézte a reggeli baki is, ami miatt a címet is adtam e posztnak. Reggeli után jött ismét kakamanó, én nagy diadalittas arccal vittem Dánielt, miszerint hehehe, nem jött kiiiii, nem jött kiiii, majd az utolsó mozzanatnál, amikor a popsikrémmel kenegettem, jött egy kis puki, majd a nyögés és az egész pelenkázó fullon tele lett kakival, arra se volt időm, hogy a friss pelenkát odatartsam. Na, ekkor tört ki belőlem a röhögés - mert ezt már diszkrét nevetésnek se lehet nevezni - és elhatároztam, hogy feladom a kakamanóval vívott harcomat, letszem a kesztyűt, megadom magam, hátha megkönyörül rajtam.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése