Rémesen lassan telik az idő péntekig, és holnap tuti ugyanilyen lassan lesz fél 6, mire beléphetek az orvosom rendelőjének ajtaján. Ma azon gondolkodtam, jobb lenne, ha összegyűjteném a kérdéseimet, mert ott lányos izgalmamban szerintem a felét el fogom felejteni és majd aggódhatok, vajon nem lett-e ebből, meg abból baj, hogy nem tud róla.
Minden nap elég izgalmas egyébként, vannak kisebb-nagyon szúrások, feszülések, de hála istennek nagyobb fájdalom, mint a múltkor nincs. Beszereztem MagneB6-ot is, tudom, hogy ez olyan, mint a szenteltvíz, de talán arra jó, hogy elég magnézium jut a szervezetembe. Egyelőre nem érzem, hogy nagyobb étvágyam lenne, sőt, egyre kevesebbet eszem, Apa meg tömködne belém mindent. És ez nem amiatt van, mert hányingerem lenne, sőt, tovább megyek, még émelyegni se szoktam, se reggel, se máskor, csak egyszerűen olyan, mintha 5 falat után tele lenne a gyomrom és nem megy le több. Terhességi jelként is csak azt veszem észre magamon, hogy a melleim nagyobbak lettek, pedig előtte se voltak épp kicsik, de most már nem jók a melltartóim, úgyhogy gyűjthetek újakra. Ja és kozmetikusra, mert ismét elkezdtem úgy kinézni, mint a kamaszlányok. Persze mindenhol arról lehet olvasni, hogy a terhesség alatt a nők bőre, haja micsoda gyönyörű lesz és a többi.....na, nekem nem. A hajam ugyanolyan, semmivel se lett fényesebb, szebb, a fent említett bőrproblémát pedig nem is ecsetelem tovább.
Arra viszont büszke vagyok, hogy végre megiszok napi 3 liter folyadékot, ami nyilván a 40 fokos hőség miatt van, de korábban ez sem érdekelt.
Most pedig izgatottam várom, mit fog mondani a doki holnap, lát-e egyáltalán valamit - nekem egy kis paca is jó lesz, csak nyugtasson meg, hogy jó helyen van, és minden OK vele. És ha mindez így lesz (miért ne lenne így???) akkor a holnapi nap nem csak az első orvosi látogatásról lesz híres, hanem arról is, hogy másfél hét után megtudják a nagyszülők is a jó hírt. Azt hiszem, akkor megint picit sírni fogok :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése