A mai napom ismét olyan volt, mint anno az első, vagy nevezzük nulladik vizsgálat előtt. Idegbeteg. Csodálom, hogy nem küldtem el senkit a búsba, nem csaptam le a reklamáló ügyfeleket. Jaj, próbálom én ezt a "nyugodt vagyok, nem lesz semmi baj" című nép játékot mondogatni, de hát én nem vagyok ez a típus.
Doki nagyon aranyos volt, már amikor bementem, akkor kérdezte az ajtóban, hogy vagyok, van-e valami panaszom. Ismét próbáltam normális, homo sapiens módjára beszélgetni vele, de legszívesebben egyből hanyatt vágtam volna magam az UH-s ágyon. Rám jellemző módon a vetkőzésnél belegabalyodtam a nadrágomba, zoknimba, így majdnem kiestem a paraván mögül. Végre - ez öszesen 10 másodperc volt, de nekem 1 órának tűnt - ledobtam magam...na, doki elfelejtette a kesztyűjét, elment érte, majd kifogyot az UH zselé, azért is elment. Én meg próbáltam leállítani a kezem, gyomrom remegését és tettettem, hogy laza vagyok én, no problem, kivárom a sorom :)
Először hasi UH-val nézte meg Kisgolyót és bizony már ezzel is láttam a mi kis Pacánkat, nem úgy, mint 2 hete. A hüvelyi UH továbbra sem kellemes, de hát istenem, bármit kibírok érte. Itt már egész gigantikus méreteket öltött :), és ami a legeslegfontosabb: vert a kis szíve! De hogy! Mint egy kis gőzmozdony úgy ment és néha mozdult egyet-egyet. Azt hittem, sírni fogok, de valahogy nem ment, mert annyira koncentrált az agyam mindenre, hogy befogadjam a látványt, nem érzékenyültem el. No meg az orvos is annyi infót zúdított rám, hogy győztem odafigyelni.
Fontos információ, hogy Kisgolyó valószínűleg a hatalmas 8 mm-ével (!!!) kisebb, mint 7 hetes, bár egyelőre se szülési időpont, se pontos kormeghatározás nincs...így az anyja precíz peteérés számolása is csődöt mondott (bár most már kit érdekel), mert én szinte bizonyossággal kiszámoltam, mikor fogant :P
Érdekes módon csak szeptemberben lehet bekukkantani Picurkánkhoz újra, a 12 hetes genetikai UH-n, addig viszont el kell mennem védőnőhöz és meg kell ejteni az első vérvételt és különböző vizsgálatokat. Remélem majd kitisztult fejjel meg is fogom érteni a menetét, mert jelenleg azt sem tudom, ki a mi védőnénink, de majd igyekszem utána járni ennek is a napokban.
Arra gondoltam viszont, hogy a főnökömnek, de csak neki, elmondom. Szerintem tisztább így, viszont másoknak még mindig titok lesz, hiszen a 12 hét...bizony az egy bűvös határ és még hátra van egy jó csomó vizsgálat.
Ja, és a hetes szám ismét szerencsét hozott, hiszen 07. 07-én tudtam meg, hogy Kisgolyó létezik, és a pont 7. heti UH-n láttam először verni a kicsi szívét. Még annyit leírok, hogy meg volt az első tippünk a nemét illetően: Apukája szerint kisfiú, szerintem meg kislány.... igazából mindegy is, csak egészséges legyen!
Úgyhogy kapaszkodj Picur erősen és tessék szépen tovább nőni, Anya nagyon büszke Rád már most, hogy ma ilyen ügyi voltál!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése