A tegnap éjjelem katasztrofálisra sikeredett. Halálfélelmem volt, mivel olyan görcseim lettek éjfélre, hogy azt hittem, ennyi volt, ennyi adatott meg a nagy boldogságból. Már minden lehetséges rosszat elképzeltem, amíg kiértem a fürdőbe....de szerencsére semmi. Mázsás kő szakadt le, bár a görcsök csak nem akartak múlni. Úgyhogy elővettem a jó kis agykontrollos, relaxációs (kezdetleges) tudásomat és kiadtam a parancsot, miszerint szép lassan minden visszaáll a régibe, nem lesz semmi gond, elmúlnak a fájdalmak és én elalszom.....és voilá láss csodát hajnalban fél 6-kor ébredtem újra.

Hangyák azért jártak az agyamban rendesen, és elgondolkodtam azon, vajon nem az egy hónappal ezelőtti hólyaggyulladás tért-e vissza, mivel ez a terhességek nagy százalékánál fordul elő, az immunrendszer figyelmének csökkenése miatt. Így aztán ma csináltam egy általános vizelettesztet, de szerencsére se vér, se más aggasztó dolog nem volt benne, az én megítélésem szerint minden a normál értékű színskálának megfelelő.

Mindenesetre a para bennem maradt, bár próbálom nyugtatgatni magam, hogy ha állandóan csak ilyen dolgokon filózok, akkor azzal tulajdonképpen semmit nem érek el, csak azt, hogy idő előtt becsavarodok. Jóvanna...első gyerek, minden olyan fura még. Ja, és az is, hogy azt hiszem a melltartóim kosárméretét egy betűvel növelni kell majd. Erre a változásra ma figyeltem fel és gondolom nem csak ennyi lesz a bővülés :)

Az idő egyébként csak vánszorog - legalábbis az én véleményem szerint - , mert orvoshoz csak péntek este jutok el, hiába, nyár van, szabadságon van mindenki, neki is jár a pihenés. Addigra már több, mint 5 hetes leszek, talán-talán lát is valamit az ultrahangon, bár egyéb fórumokon böngészve egyre másra azt olvasom, hogy a 6. hét végén célszerű menni. Nem baj, engem csak nyugtasson meg és mondjon valamit ezekre a görcsökre is, amik mindig éjszaka látogatnak meg.

Más egyéb tünetem nincs, Apának inkább azon nyavajgok, hogy nekem miért nem lóg a fejem a wc csészébe, miért nem vagyok szagokra érzékeny...egész egyszerűen semmi. Persze, lehet, hogy 2 hét múlva könnyezve fogom ezt a könnyelmű bejegyzést visszaolvasni, mert minden bajom lesz, de az is lehet, hogy ezek a "dolgok" valóban öröklődnek és akkor olyan könnyű lesz nekem is, mint Anyukámnak velem....

Meglátjuk...addigis Kisgolyót bíztatom a növekedésre :D