Ma már nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek-e önmagamon. Egyébként így szokott ez lenni velem. Akárhány fórumban vagyok és írom, hogy én bizony nem vagyok rosszul (a nagyobb melleken kívül semmi), mindenki csak ámul és bámul, én meg parázok, hogy ha más rókát tenyészt, akkor én miért nem????

Hát, asszem most kezdek rácáfolni. Jelen pillanatban először is azzal küszködöm, hogy a fejem ne boruljon rá a laptopra és ne aludjak be így dél felé. Más emberek ilyenkor ebédelnek normálisan, az én Párom most rendelt kaját, mert főzni képtelen vagyok. Több okból is.

1. Abszolút nem érzem az ízeket. De komolyan. A múltkori zöldbab főzelékem olyan íztelen lett, hogy másnap azon csodálkoztam, hogy a fenében nem éreztem ezt főzés közben. 2. Ha már előttem van a kaja, és még olyan szerencsém is van, hogy netalán tán éhes vagyok, akkor két falatnál több nem megy le. Olyan, mintha tele lenne a gyomrom nem is tudom mivel, mert a múltkor két barackkal voltam egész nap. 3. Ha megkívánok valamit, amire nagyon rá tudok koncentrálni és akkor azonnal KELL, abból viszont eszméletlen mennyiséget tudok betermelni, HA szerencsém van és nem a kettes pont lép életbe. Ilyenkor két esélyes a dolog. A sok kaja után elégedetten vigyorgok, mint egy jóllakott óvodás és szép az élet. Vagy: jóllakom, majd fél óra után kepesztek az ágyon és gyomormosásért imádkozom, hogy inkább legyen üres.

Tegnap egy nagyon kedves kollégámmal és a feleségével voltunk vacsorázni. Elővigyázatosságból én csak kis adag kaját rendeltem. Szemem jól megkívánta a feta sajttal töltött csirkét, majd mi történt??? A feta sajtot sebészi pontossággal kipiszkáltam a hús közül, ott hagytam, a többit pedig megettem káposztasalátával. Eredmény: a reggeli - ágyba kapott !!!!- kakaómon kívül azóta semmit nem ettem. Kíváncsi vagyok a most rendelt borjú bécsire és hasábburgonyára.....

Szóval idáig jutottam, de nem panaszkodom, mert örülök minden egyes apró tünetnek és remélem, hogy Kisgolyó jól érzi magát. Szegénykém még csak vitaminkapszulákat eszik :), azt viszont kapja rendesen minden nap.

MÁS: csütörtökön voltam két barátnőmmel a Mekiben és az a sanda gyanúm, hogy tudnak valamit. Fogalmam sincs, honnan, mert egy szót sem, de még egy utalást se tettem senkinek, de nagyon furán viselkedtek és állandóan vigyorogtak rajtam. A félreérthetetlen megjegyzéseikről pedig ne is beszéljünk. Persze lehet, képzelődöm, majd meglátjuk, ha megkapják a blogcímet :)) De ha ők is azt fogják mondani, hogy hát de hiszen az arcomra volt írva, akkor felmondok :D