Ma már szinte minden percben ránéztem az órámra, mikor lesz délután 3, hogy kiteperjek az irodából. Persze, Murphy imád engem, kollégám, aki vitt haza ott felejtette a mobilját, ezért félútról még vissza is fordultunk. Na, mondom....remek. Szegény, látta rajtam, hogy tiszta ideg vagyok, ezért tépte az autót a második hazafelé induláskor :)
Otthon gondoltam kicsit lepihenek a vizsgálat előtt, mert éreztem, idegileg totál kivagyok, mindenféle őrült gondolat megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ezt az egészet csak beképzeltem magamnak, nem lakik bent senki. Így a nagy szundiból az ég adta világon semmi nem lett.
Fél 6 előtt aztán odamentünk a rendelőbe, percre pontosan nyílt az ajtó és én végre beléphettem. Lányos zavaromban szerintem azt se tudtam megmondani lelet nélkül, hogy hívnak, nemhogy azt, mikor menstruáltam utoljára. Ezt persze előtte mantráztam magamban, miszerint június9, június9......Doki aranyos volt, már a pozitív teszt megemlítése után elkezdett gratulálni én meg hárítottam, hogy jaj neeeeee, én babonás vagyok, vizsgáljon meg aztán majd meglátjuk. Szerintem látta rajtam - nyilván van tapasztalata - , hogy majdnem összeesek, így elég hamar mondta, hogy akkor lássuk azt a babát. Dícséret illeti, nagyon-nagyon óvatosan vizsgált, először is megállapította, hogy fertőzésnek nyoma sincs (én ezt is felfedezni véltem magamon), majd vigyorgott:
"Hát, inkább érzem magát terhesnek, mint nem terhesnek" :D Egy kő mínusz.
Az igazi izgalom azonban az ultrahangos vizsgálatnál kapott el. A hasi UH ugyan mutatott már VALAMIT, ő mondta is, hogy már látja, amit gyanít. Persze 5 hetesen esélytelen volt így észrevenni akármit is, így nem volt mit tenni, hüvelyi UH is következett. Nos, ezen már elég rendesen kirajzolódott, én is figyeltem bőszen a monitort...és egyszercsak előtűnt a kis sötét foltocska, ami babánk petezsákja. 8-9 mm a mérések szerint és Ő valahol ebben lebeg, de látni még semmit nem lehet belőle. Doki mondta is, hogy ez teljesen megfelel ennek a hétnek, ennél többre ne is számítsak most, a petezsák szabályos, jó helyen van, majd a napokban fejeződik be a beágyazódás véglegesen és onnantól rohamosan nagyobb lesz a "foltocska". Szóval Kisgolyó jól van, remélem, igyekszik fejlődni, bár szoktam üzenni neki, hogy ne siesse el azért, a jó munkához idő kell, inkább figyeljen oda minden kis apró dologra, nehogy baj legyen. :)
No, és ami valami eszméletlen távolinak tűnik: legközelebb (ha nincs panasz) július 28-án kell mennem...úristen, ez olyan most, mintha jövőre lenne....
Miután kijöttem és nagy büszkén meglebegtettem Apa előtt a kis petezsákról szóló papírt, úgy döntöttünk, hogy legalább a nagyszülőknek elmondjuk. Más persze nem tud róla és ez szépen így is fog maradni még egy darabig. Persze gondoltuk mi, hogy majd naaaaagy nagy meglepetést okozunk, erre mindkét helyen azt tapasztaltuk, hogy ők már régóta sejtették. Na, szép. Egyedül Apukám tántorodott meg egy pillanatra örömében :) elsétált a konyháig, majd vissza és csak akkor fogta fel szerintem. Próbáltam kérdezősködni, hogy ugyan honnan tudták volna, mikor mi is csak bő 1 hete tudjuk, de ugyanazokat a válaszokat kaptuk: "Az arcodra volt írva". Még jó, hogy a homlokomon nem villog neon betűkkel, bár legszívesebben úgyis mindenkinek elkiabálnám :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése