Az első karácsonyunk Danival nagyon szép volt, emlékszem, tavaly ilyenkor mondogattuk, hogy jövőre mit fog csinálni, nézni fogja a fát, hát, így is lett. Mondjuk a legnagyobb durranás a csillagszóró lett, ez annyira elképráztatta, hogy hangosan nevetett, egyszerre tátotta a száját, óbégatott, zabálnivalóan édes volt. A sok dísz közül a legjobban a hatalmas piros gömbök tetszettek neki és rettenetesen felháborodott, amikor nem engedtük, hogy két kézzel összenyomja őket :-) Örültem annak is, hogy mindenkitől szuper ajándékokat kapott, sok-sok kisautót (fürdőjáték formájában is), merthogy brümm-brümm mániája azóta is töretlen, keménytáblás könyveket, és egy olyan kislabdát, ami világít, ha ledobja. Ki tippel, mennyi idő kellett neki, mire erre rájött? Aki kb 1 percre gondolt, az nyert. Hihetetlen, ahogy megfigyel valamit, majd utánozni próbálja.
Fogzása rendületlenül tart, olyannyira, hogy a puhább játékokat szabály szerint sajnálom. Tegnap például össznépileg elmentünk István-napozni a keresztszüleimhez, ahol unokatesóméktól kapott egy nagyon aranyos kis labdát. A játék hevében aztán egyszercsak jött hozzám apukám, hogy úgy gondolja, van valami Dani szájában, amiben igaza is volt, miután megnéztük a pórul járt kislabdát....aki úgy festett, mint egy szerencsétlenül járt szörfös cápatámadás után, jókora darab hiányzott belőle, ami az én kis cápám szájában volt, aki lelkesen csócsálta a gumidarabot. Mondanom se kell, megsértődött rám amikor kitúrtam a szájából, pedig gondolta, majd ő azt fogja vacsorázni. de megette már a járóka filc alját (is), ami a parkettát védi, de mivel nem lett semmi baja (főlag az ominózus kakis sztori után), nem aggódunk. Mindenesetre nagyon kell rá figyelni, bár hozzáteszem, ügyes, mert nagyobb "falatokat" nem nyel le, forgatja csak a szájában és ez így van rendes étellel is. Abból tej, méz és a neki nem való dolgok kivételével mindent eszik, nagy kedvence a virsli - Apjára ütött ebben is - egy egészet bevág sajttal és kenyérrel, majd utána még a gyümölcsös tejpépet is megeszi, majd elszenderül... Az esti alvások jelen pillanatban ismét rendben vannak, egyedül alszik el 9 körül és legtöbbször reggel 6-kor kel szopizni, majd újra szundi kb 9-ig, bár a múltkor 3/4 10-kor ébredt fel őfelsége. Ez mondjuk nem volt jó, mert kimaradt a délelőtti alvás, így ebéd utánra extra nyűgös lett.
Szókincse sokat bővült, elkezdett minket utánozni, nagyon figyel és próbál mindent utánunk mondani, ezért itthon olyan választékos irodalmi stílusban kommunikálunk egymással, ahogy csak lehet, néha vicces :-) Ha például tüsszent, vagy bárki más ezt teszi (roppant vicces számára) és mondjuk, hogy "hapci", akkor ő is mondja, hogy apccciiiii. Vagy ha tornyot építünk és ledönti, akkor mondja, hogy ppppáááá, ami a hoppá megfelelője. Egyelőre Dániel úr nem jár élen az építésben, inkább a rombolásban, de a védőnő mondta is, hogy ez az időszak erről szól, majd 14 hós kora után kezdjünk el tőle várni akármilyen konstruktív tevékenységet. Puszikat csak magának (a tükörképének) és a könyvében található kisfiúnak osztogat, ha én kérem, akkor nagyokat vigyorog, de nem ad semmit, még egy nyálas bújást sem, ilyenkor látványosan elszomorodok, de ez szemmel láthatólag nem hatja meg. :-( Egyébként mindent megért, ha kérem, hogy üljön le, aranyosan leguggol és leül, ha bármire mondjuk, hogy nem szabad, két bepróbálkozás után abbahagyja, érti a kukucs játékot is és nagyon szereti.
Lassan, de biztosan pakolunk a nagy útra, no meg a nagy hír még, hogy jövőre költözünk, augusztus végére állni fog a szép nagy családi házunk, mert Apa egyik nap hazajött, megállt az ajtóban és lazán közölte: "Ja, eladtam a lakást". Persze tervben volt mindez, csak nem gondoltuk, hogy ennyire hamar sikerül és ennyire évvégén, hogy minden napra jusson valami rohangálnivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése