A további napokat igyekszem az én oldalamról, zanzásítva leírni, mert szerintem már mindenkinek elege van belőlem, meg abból, hogy Daniról, meg a fejlődéséről alig írtam eddig valamit, pedig hát az ő blogja, róla kellene, hogy szóljon. (Mentségemre legyen mondva, azért haladok ilyen lassan, mert a laptopomat is alig tudom kinyitni idő hiányában, most is csak azért pötyöghetek itt, mert Apa foglalkozik a Főnökkel, aki épp retttttenetesen szörnyű sorsáról panaszkodik jó hangosan)
Szóval császár után elvileg 5 napot kell bent maradni, addig alaposabb megfigyelés alatt vagyunk, mint azok, akik hüvelyi úton szültek. Naponta sok injekciót kell kibírni, van közte oxytocin - aminek beadása után szabály szerűen újra szülési fájdalmak jönnek, mivel méhösszehúzó - , véralvadásgátló - amitől bekékül-lilul minden, mert hígabb lesz a vér a beadás helyén - , nálam meg még csomó antibiotikum is volt, a korai burokrepedés miatt. Az első napon csak és kizárólag folyadékot lehet inni, a második, harmadik napon pedig csak joghurtot, ivójoghurtot. Minderre még beadnak két hashajtót is, úgyhogy gondolhatjátok....én azon filóztam mindig, vajon a csiga lassúságú járásommal kiérek-e időben a mosdóba...???? Egyébként való igaz, a seb minden nappal egyre jobban gyógyult, a második naptól már inkább csak a bőröm húzódott ott, ahol a varratok voltak, de a felkelés is egyre jobban és gyorsabban ment, én is csodálkoztam magamon. Sokkal rosszabb, hogy ha én nem kérem a katéterek kivételét, akkor a hazamenetel napjáig bent hagyták volna őket, pedig a fertőzés-veszély miatt nem szerencsés (erről majd egyszer írok külön is). A hólyag-katéter kivétele semmiség, azt már megszoktam, bár nem kellemes, de a műtét miatt betett hasi véna....háááááát. Mondta az orvos, vegyek egy nagy levegőt, mert most fogja kihúzni, de még a belégzésig se jutottam el, így egy kis jajj szó is elhagyta a számat, mert teljesen olyan érzés volt, mintha kinyílt volna a sebem, pedig az olyan stabilan és szépen feszített rajtam, mint annak a rendje. Azért a két zacskó nélkül már kényelmesebb volt minden, és amikor mondták, hogy a harmadik napon elmehetünk zuhanyozni, na, az maga volt a földi paradicsom. Addig egymás babáira vigyáztunk, mert a szobatársammal együtt negyed órát álltunk a zuhany alatt, egyrészt azért, mert annyira kellemes volt végre tisztának lenni, másrészt azért, mert rólam például csak a harmadik zuhanyzás után jött le teljesen a jód, mindenhol tiszta sárga voltam, annyira lehajolni meg ugye nem tudtam, hogy sikáljam a lábamat is.
A kórházi kosztról nem írnék sokat, szerintem azt azért mindenki gondolja, hogy nem egy Michelin csillagos étteremből jön a kaja. Nem rossz egyébként, tehát ezt nem állítanám, mert a joghurtos napok után kaptunk már rendesebb kaját is, pl húslevest (vagy mondjuk annak), volt egyszer főzelék, aranygaluska is. Én inkább az otthoni ételeken éltem, mert otthon valóban húsból van a húsleves és valódi zöldségek vannak benne, hát, itt meg ki tudja...
Szülésznők, csecsemős nővérek: Tudom, ez egy sarkalatos pont mindig, mert a fórumokon lehet ilyet is, olyat is olvasni, hogy Győrben a csecsemősök taplók. Nos, én csak és kizárólag a saját tapasztalatomat tudom leírni, hiszen a többi véleménnyel úgy vagyok, lehet a kedves kismama se úgy kérte a dolgokat, ahogy kellett volna...stb. Később úgyis leírom, sajnos nekem nem volt tejem egészen a negyedik napig, így Danit pótlásra kellett vinni minden harmadik órában, de soha, egyetlen szavuk se volt, mindig megmutatták, hogy kell helyesen szoptatni (bár nálunk nem a technikával volt a gond) és nagyon kedvesen, aranyosan bántak Danival is. Úgy gondolom, napi 12 órában dolgozni annyi fizetésért, mint ők, inkább tiszteletet érdemel. Biztosan van közöttük olyan, aki türelmetlenebb - szobánként vannak beosztva, tehát én csak a "mi" csecsemőseinkről tudok írni- , tényleg nem egy anyukától lehetett hallani, hogy hiába kért segítséget, tanácsot, nem kapott. A szülésznők már keményebb diók. Nálam ugye a favorit Szalai Ági, akinél még 1000 gyereket is szülnék, de rajta kívül is vannak kedves szülésznők. Ők már szigorúbbak, hiszen nem pár napos babákkal foglalkoznak, hanem (jobb esetben) felnőtt nőkkel, és higgye el mindenki, sokszor mi, felnőttek nehezebben kezelhetők vagyunk, mint a kisbabák. Nem egy olyan eset volt az ottlétem alatt, amikor ki kellett hívni a gyámügyet, a pszihológust, a kórházi védőnőt egy-egy anyukához, annyira problémás volt. Rengeteg kismamát kell észben tartaniuk, kinek, mit adjanak be, mennyit, ki, mit ehet, ihat, ettől függetlenül egy-egy ritka esettől eltekintve nem találkoztam bunkó szülésznővel. Valahogy úgy írnám le, hogy volt olyan, akiről szintén sokat olvastam, mennyire jó, mennyien szeretnének szülni nála, de az én stílusomnak, habitusomnak túl szigorú és parancsolgató volt, másnál meg pont ez a viselkedés jön be, ha valaki kerek perec utasítgatja és ennyire határozott. Nos, nálam nem, de kinek a pap, kinek a papné, ettől még lehet természetesen szuper jó szakember, így van ez az orvosokkal is.
Orvosok: nekem fogadott volt, Stummer doktor úr, de úgy láttam, egy kivételével - nevet nem írok, de már volt róla szó - az ügyeletesek is nagyon kedvesek. A terhesgondozás miatt én nem mernék másodszorra sem úgy belevágni a várandósságba, hogy a tb-s rendelésre járok, nekem szükségem van arra az érzetre, hogy van egy doki, aki csak rám figyel, ez nekem megér minden pénzt. Ja és az is, hogy nem kell 3 órát ücsörögnöm a többi kismamával, köhécselő gyerekükkel, hanem maximum 20 perc után bemehetek és ha fél órát kérdezgetem az orvost, akkor ő fél óráig válaszol nekem.
Higiénia: bevallom, szerintem ebben nem csak a győri kórház van lemaradva. A kedves takarító brigád reggel 6-kor kicsapja a kórtermek ajtaját és se szó, se beszéd elkezdenek felcucálni mindent a löttyükkel, amivel szerintem én otthon a wc-t se sikálnám ki, miközben ők fertőtlenítésről beszélnek. Zörögnek, csörögnek, meg közben hangosan kiabálnak egymásnak három szobával arrébb, hogy a Mari nem hozott tojást, hogy rohadna meg, és különbenis trehányan takarít, szólni kell a Gizikének, hogy mások dolgoznak helyette. Szóval 5 nap alatt a teljes mancsaftot sikerül megismernie az embernek. Engem egyszer a wc-ből akart kiszedni az egyik, hogy aszongya neki most és ebben a pillanatban itt kell felmosnia. Én ott álltam (?) hálóingben, papírtörlővel, fertőtlenítő ronggyal a kezemben és próbáltam épp a hashajtók hatása miatt leülni(?), mondom neki, én meg keresztben fel vagyok vágva és szeretnék könnyíteni magamon. Hát, csak nagy sértődötten hagyott magamra, hogy csipkedjem magam, mert idő van :-) Persze, az embernek általában ez időre sikerül.....
Summa summarum, nem tudok alapjában rosszat mondani a kórházi napokról, illetve fogalmazzunk úgy, nem a személyzet miatt vannak rosszabb élményeim, de ezekről legközlebb, amikor végre Daniról és első napjairól írok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése