Válasz

Valaki érdeklődött egy korábbi posztomnál, hogy Dánielnek a masszív hasfájásra mi vált be?

Na, én sem fogom feltalálni a spanyol viaszt, meg nem is vagyok orvos, csak azt tudom, hogy a gyereknek 3 hónapos koráig olyan mértékű hasgörcsei voltak, hogy ihajj. Mindent, de mindent kipróbáltunk, én 100%-os bizonyossággal egyikre sem mondanám, hogy tuti ez vagy az hatott. Ideig-óráig. Anno én próbáltam nem túl sok tejterméket fogyasztani, hogy ne menjen át az anyatejbe, mivel allergizáló lehet - lehet helyettesíteni szójatejjel például.

Dánielnek a kendőzés vált be igazán: magamra kötöttem, ebben a heyzetben fel vannak húzva a baba lábai (előtte érdemes kikérni hordozási tanácsadó segítségét, aki megmutatja a helyes kötést. Nekem szerencsém volt, mert a barátnőm ezzel foglalkozik ő adott kölcsön kendőt és segített a tanulási fázisban), teljesen olyan pózban van mint a pocakban és ráadásul anyán! Dani egy pillanat alatt megnyugodott, elaludt, én meg csináltam a dolgom, semmi nem is zavarta, ugyanúgy az én szívverésemet hallgatta, mint addig 9 hónapig. Nem vagyok elvakult e téren, tudom, sokan túl alternek találják ezt a módszert, nálam szkeptikusabb ember kevés van a világon, de saját tapasztalatból mondom, hogy használ! (És NEM lesz elkényeztetve ezzel!!!)

Talán ami gyógyszerként a "legjobb", az a Papaverin csepp, ennél azonban óvatos lennék. Barbiturát származékot is tesznek bele, ami nyugtató hatású, nem gondolnám, hogy ilyen kicsi babáknál jó a szedálás. Az egyik orvosunk direkt nem írta bele a receptbe (úgy keverik ki gyógyszertárban), a másik magán orvos meg (40 év tapasztalatával) belekevertette.

Szintén remek volt a hintázás, erre az ADAMO hinta a legjobb. A mozgás itt olyan módon segíti ellazulni a babát, hogy teljesen úgy érzi magát, mint a anyaméhben. Dani ebben is órákat szundizott teljes nyugalomban.

De ami megnyugtató -bár tudom, akinek hasfájós a gyereke, annak kivárni ezt örökkévalóság -3 hónapos korra szinte napra pontosan elmúlik, mert megérik az emésztőrendszer és onnantól nincs semmi baj. Kitartás!!!!!

Boldog új évet kívánunk!

Kezdjük talán azzal, hogy igyekszem nem ennyire elhanyagolni majd szegény blogot, mert ha így folytatom, akkor legközelebb Dániel 18. szülinapja alkalmából fogok írni egy ünnepi bejegyzést.

 

Remélem, senki nem tudta magát kipihenni az ünnepek alatt :-), másnak se legyen már jobb, mint nekünk. Szóval ez a két hét nem arról szólt, hogy hesszeltünk és pihiztünk, hanem kőkemény meló volt. Nekem újra előjöttek a szokásos év végi - szerintem tuti stresszből és fáradtságból fakadó - egészségügyi gondjaim, túl vagyok kb. 3 vérvételen, amik közül az utolsó már olyan volt, hogy majdnem két hetet vártam az eredményre, mert ennél bonyolultabb vérképet égen s földön nem csinálnak. A tüneteket kiváltó okokra nem jöttek rá, minden negatív lett (szerencsére, persze ennek örülök), minden orvos széttárta kezét és feladta. /Ha lenne még, akkor tuti jelentkeznék a Dr. House-ba, hogy eddig megoldatlan rejtélyként engem is "fejtsenek meg"/

Erről ennyit, ezen is túl leszek....

 

A karácsony maga jó volt, bár Dániel a fa láttán sírógörcsöt kapott, holott előtte 3 napig csak arról beszéltünk, hogy majd jön a Jézuska, hoz kis fát, fel lesz díszítve....mi csak lestünk, amikor azt sem tudta szegényem, kihez bújjon kettőnk közül. Szerintem összekötötte valahogy a Mikulással, aki most sem örvendett túl nagy népszerűségnek. A bölcsiben a többiekkel együtt énekelt neki, élvezte, de amikor a Mama munkahelyén ki "kellett" mennie, hát, ismét csak a földet nézte és úgy szorította a kezem, hogy majdnem eltörte. Jövőre nem lesz ekkora felhajtás, mert látom, ezek a "kötelező"dolgok nem jönnek be neki, úgyhogy nem is erőltetjük. Hozzáteszem, azért az ajándékoknak nagy örült és amikor megbarátkozott a fával és hogy itt nem lesz Mikulás, akkor nagy elánnal csomagolt, mégpedig annyira, hogy szinte az apja ajándékait is kibontotta, mivel szerinte ami ott volt, az az övé. :-)

 

24-én aztán körbe-körbe jártunk mindenkit, bele is fáradtunk, főleg Dani, akinek brutálisan sok volt a felhajtás és az ajándék, legközelebb ezt is másként szervezzük, mert egyértelmű, hogy kicsi még ehhez a nagy happeninghez, teljesen be- és felpörög tőle. Mielőtt azt gondolná valaki, hogy nem élveztük azért a szünetet, azt megnyugtatom, de igen, csak egy 3 évest lekötni két hétig nem gyerekjáték, szó szerint. Következő nagy feladat, hogy felkészítsem az ovira, sajnos már csak januárban van bölcsi, aztán nagyfiúként oviba vonul Dániel, amihez nem fűlik túlságosan a foga. Kijelentette, hogy ő a Jutka nénivel és a Kati nénivel szeretne maradni, más nem kell, és nem megy el a bölcsiből, jó lesz  a csiga jel végig, nem kell a helikopter. Na, szóval most valahogy innen kell elindulni. Még jó, hogy karira megkaptam Vekerdy legújabb könyvét (egyébként receptre írnám fel minden szülőnek és tanítónak/tanárnak), gyűjtögetem a hasznos tanácsokat egy nem elvakult pszihológustól, akinek a gondolataival tejes mértékben tudok azonosulni.

 

Dani egyébként "kamaszodik", de viccet félretéve, teljesen normális gyerek módjára próbálja meg érvényesíteni az akaratát, az ÉN és az ÉN akarata mindenek felett áll. Bevallom, ez néha abban is megnyilvánul nála, hogy ütöget - nyilván a bölcsiben így lehet érdekeket érvényesíteni - , utána meg néz bűnbánóan. Na, nekem baromi nehéz ilyenkor türelmesen elmagyarázni huszadszorra is, hogy kisfiam, ez nem szép dolog, szomorú vagyok, hogy így viselkedtél. Látom rajta, hogy érti, ez nem helyes, valamelyik nap meg is kérdezte, hogy anya, szeretsz akkor is, ha rossz vagyok? Majdnem elsírtam magam, megbeszéltük, hogy persze, anya és apa imádja akkor is, ha kicsit rosszalkodik, csak mérgesek vagyunk éppen akkor a viselkedése miatt. Egy nagyon szuper anyákból álló fórumon meg is kaptam, hogy agresszív és buta a gyerek, hááááááát......én nem látom ennyire sötétnek a jövőt, szerintem feszültség és frusztráció levezetés történik itt és nem gondolom ebből, hogy azért csinálná, mert nem szeret minket. Na, de hát ugye ez az ország tele van szuperanyákkal :P