Dániel régóta érdeklődik már afelől, mi van bennünk, miért nézi Ági doktor néni a fülét, miért hallgatja a tüdejét és a többi. Jelen pillanatban a csontváz került a középpontba, olyannyira, hogy kopogtatja saját fejét (mi az a koponya?), vizsgálgatja az én kezem, vajon hasonlít-e az övére, miért állnak ki a csontok itt-ott és egyáltalán miért vannak bennünk ilyenek. Szerintem a vezérhangyát az indította el, hogy egyik ovis társának a nővére leesett a játszótéren a mászókáról és eltörte a kezét. Viki néni, az óvónénijük elmesélte a csoportban, hogy Lucának eltört a csontja és be kellett gipszelni a kórházban a karját, hogy összeforrjon rendesen. Na, ez kellőképp érdekes volt, első kérdése úgy hangzott, úgy törik-e el a csont, mint ahogy apa leejtette a befőttesüveget? :-) Aztán itt van a sebek kérdése is, miért vérzik? Apának volt egy kisebb műtétje nemrég, csak egy tapaszt kapott a két öltésre és nem fürödhetett, na, ez már még érdekesebb volt, vajon miért? Most hogy lekerült a kötés, Dániel szakszerűen minden nap megvizsgálja a heget, miért piros még egy kicsit és miért van az, hogy ez megmarad örökre? A felsorolásból ne maradjon ki a fogak kérdése sem: hogy lehet, hogy neki egyszer csak kihullanak a tejfogai és nőnek újak, de nekünk felnőtteknek már nem.
Eszembe is jutott, volt egy nagyon aranyos sorozat az én gyerekkoromban: Egyszer volt...hol nem volt... az élet. Imádtam, nagyon aranyosan és érthetően elmagyaráztak mindent, mind a mai napig emlékszem a vörös vértestekre, ahogy meneteltek és a csúnya, gonosz bacikra és vírusokra. Szerencsére elkezdték vetíteni az MTV2-n, szerintem bekapcsolódunk :-)
