Jól lemaradtam sajnos a blogírással, ennek több oka is van. Van köztük örömteli, van nem annyira örömteli. Kezdődött az én betegségemmel, ami nagyjából a Németországból való hazaérkezésem után kapott el. Eleinte vírusfertőzésnek tűnt, nem is kaptam gyógyszert, csak a tanácsot, hogy otthon pihenjek és feküdjem ki, bár a láz - ami nálam nem túl jellemző - gyanús volt. Rögtön az első nap iszonyatosan erős migrénes fejgörcsöm lett, ami másfél Algopyrin-től sem múlt el, ezért a háziorvos beküldött a sürgősségi osztályra. Komolyan, meg sem lepődtem, hogy ott kötök ki, halált megvető nyugalommal mentem be, végignéztem a vérvételem, branül-betételt, megvolt az EKG, aztán következett egy rutin mellkas röntgen, ahol szépen kiderült, hogy a vírusfertőzésre összeszedtem egy bal oldali tüdőgyulladást is, tehát azonnal antibiotikum. Infúzió be, hordágy, kitol a többi beteg közé. A sok tűszúrás, minden egyéb eltörpül amellett, amikor az ember szenvedő betegeket lát maga körül, lelkileg ezerszer jobban megrázott, mint a saját kálváriám. Balesetben elütött sérült, vesegörccsel küzdő anyuka, megmozdulni nem tudó nagymama....volt ott mindenki. Vérvételen kijött, hogy elég nagy gyulladás van a szervezetemben, CRP értékem magas, "egyébként" minden OK. 7 nap antibiotikum, szigorú fekvés, pihenés, nagy dózisú C vitamin és ne aggódjak, fejfájás elmúlik.
Az ezután következő 4 napra komolyan nem emlékszem. Dánielt elvitte mama-papa, mert a sok kórokozó miatt nem tanácsolták, hogy otthon legyen, egyedül feküdtem, valami olyasmire emlékszem, hogy az összes Harry Pottert megnéztem, illetve végighallgattam, mert tv-t nézni nem tudtam. A 4. napon éreztem, hogy talán-talán erősebb vagyok, viszont az elképesztő fejfájás nem szűnt. Vissza a háziorvoshoz, aki ismét elmondta, ő ehhez kevés, induljak vissza a sürgősségire. Ismerősként fogadtak, szerencsére ugyanazt a tündéri doktornőt fogtam ki, mint pár nappal előtte. Újra vérvétel, újra EKG, azonnal neurológusi vizsgálat. Egy szakorvos-jelölt "lány(?)" jött le az osztályra, fél órán keresztül becsületesen vizsgált, semmit nem talált, viszont gyanakodott egy agyi idegpálya gyulladására, amit valószínűleg a vírusfertőzés idézett elő. Azonnal sürgősségi MR-t kért, amire 2 nap múlva kaptam időpontot. A nagy MR várakozás közben találkoztam egy volt kolléganőmmel, aki a fiával ült ott, nála egy edzőtábor során derült ki, hogy epilepsziás rohamai vannak. Fenomenális 2 órát ültem ott, semmi más nem volt körülöttem, csak beteg ember.....Az MR maga nem fájdalmas, ellenben meg lehet süketülni abban a "koporsóban", amibe betolnak, bár adtak egy fülhallgatót, amiben próbáltak valami nagyon nyugtató zenét sugározni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mivel olyan halk volt, hogy az MR kattogása teljesen elnyomta. Reggel mehettem az eredményért, azt, hogy botorkáltam be a kisebb idegösszeomlásom miatt, nem tudom.
Életemben nem bőgtem annyira, amikor megláttam, hogy negatív minden. Csak bambultam magam elé, zokogtam, szorongattam a leletet, aztán eszembe jutott, hogy akkor most mégis még milyen orvoshoz menjek. 4 dokiból végül 3 egyetértett abban, hogy a herpesz vírus az okozója az egésznek, aminek hordozója vagyok. Ez a vírus aktiválódott (pár sorral lejjebb le is írom, miért), megtámadott egy agyi idegpályát, ami mellett az agyhártya begyulladt. A bazi nagy szerencsém annyi volt, hogy azonnal kaptam antibiotikumot, de csak azért, mert kiderült, hogy van egy tüdőgyulladásom is bájdövéj, egyébként, nem adtak volna. Nos, amint ezen túl voltam, illetve még közben, kaptam a hírt, hogy az állásra, amire kb. 8 éve szerettem volna pályázni és amit most 8 év után meghirdettek, szóval behívtak egy interjúra. A karikákat a szemem alatt igyekeztem eltüntetni, napi 2000 mg C-vitaminnal tuningoltam magam és hát úgy-ahogy sikerült összekaparni magam a nagy napra. A negatív MR napján hívtak fel, hogy akkor fussunk neki a második, AC-körnek, fél napos teszt lesz a többi második körbe jutott jelentkezővel. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy csináltam végig, de nekem már olyan minden mindegy alapon ment az egész. Fontos volt, mert évek óta várok/vártam erre az állásra, de már nem akartam magam még jobban kicsinálni. Voltak egyéni és csoportos feladatok, közben pszichológusok, szakértők figyeltek minket, én meg akkorákat röhögtem magamban, vajon rólam miket írhatnak a jegyzeteikbe? :-)
Persze, mondanom sem kellene, a mostani munkahelyemen is állt a bál, teljes szervezeti átalakítás volt folyamatban, számítottak rám, mellette viszont ott volt, hogy nekem a mostani helyemen nincs tovább, nincs feljebb, slussz. Előző héten kaptam az újbóli hívást, nosza menjek be még egyszer a másik vállalathoz, még egy beszélgetést szeretnének. Kicsit már furcsálltam az egészet, mert 2 körösre tervezték a dolgot, de az idegtépő 20 perc után kimondták, hogy engem szeretnének felvenni. Idegösszeomlás, 120. rész.
A hab a tortán az volt, amikor megtudták, ki a jelenlegi főnököm, kivel kellenes egyezkedni rólam. Sajnos nem számítottam arra, hogy két "nagy ember" fog küzdeni értem. Ez egyrészt megtisztelő érzés, másrészt tudtam, hogy a mostani főnököm - bár korrektül tájékoztattam előre mindenről - nagyon mérges lesz. Végül nem a mérges jelző jött be, sokkal inkább a tomboló és vagdalkozó, végleg megnehezítve ezzel az itteni pár napomat.
Az, hogy ez a fenti vírus aktivizálódott, egyértelműen az elképesztő sok őrlődésnek volt egyenes következménye, amit az utóbbi fél évben végigcsináltam a munkám során. A neurológus szerint a vegetatív idegrendszerem nem kicsit borult össze, nagyjából a béka segge alatt...alatt és azalatt vagyok most. Na, de innen szép a felemelkedés és a győzelem :-)
