Elérkeztünk az 5. szülinaphoz is, sőt, már túl is vagyunk
rajta. Miután a dinoszauruszok már lerágott csontnak számítanak (bár sosem
lehet tudni, mikor térnek vissza…mint a Jurassic Parkban..höhö), ezért minyonos
és Star Wars-os torták tették szebbé a kis ünnepelt nagy napját. Megejtettük a
szokásos éves védőnénis ellenőrzést is, ahol bizony akadtak vicces pillanatok
bőven. Először is, hogy a védőnéni megkérdezte Dánieltől, tudja-e, kisfiú-e
vagy kislány. A gyerek totál teljesen hülyének nézte, hogy mi a fenéről beszél,
ilyen idióta kérdéssel se találkozott (értjük persze, mi a lényege, de Dániel
naaaagy 5 évesként elképesztő gagyinak találta a beugrót). Volt vérnyomásmérés
is - én még ilyen pinduri készüléket nem
is láttam – Dani szépen elmagyarázta, mi a lényege a vérnyomás mérésének, mit
mér, hogy mér (anyja büszkült közben), szépen végigcsinálta a hallástesztet, a
szemvizsgálatot, ráállt minden mérlegre – híznia kell - és rajzolt embert is. Utóbbi ellen
tiltakozott, mert míg a labirintusok, matek példák és logikai feladványok a
kisujjában vannak, addig a művészi hajlam legalább olyan messzire elkerülte,
mint engem…meg az apját. Vagyis unja és idegesíti, hogy egy helyben kell ülni
pár darab színes ceruza társaságában és alkotni kell. Valószínű szemészhez majd
mennünk kell, mind a ketten szemüvegesek vagyunk (bár mindketten csak
ímmel-ámmal hordjuk), teljesen tisztában vagyunk vele, hogy Dániel is az lesz.
Mindenesetre amíg nincs konkrét probléma, addig én húzom, most egyébként is
sokat voltunk mindenféle doktornál.
Történt ugyanis, hogy Dániel egyik nap még februárban úgy ébredt, hogy nem
szeretne reggelizni, csak feküdt a kis meséit nézve. Ilyenkor nagyjából 1
percre sincs szükségünk, hogy megállapítsuk, valami bujkál benne. Amikor
bepirosodik az arca és majdnem elalszik, akkor már totál tiszta az ügy: beteg a
gyerek. Szegényem ugyanolyan lett, mint amilyen én voltam ennyi idősen:
fülfájós. Így szinte minden felső légúti fertőzés egyszerre a fülére megy és
általában középfülgyulladás diagnózisával zárjuk az orvosi viziteket. Rohantam
vele az ügyeletre, ahol be is bizonyosodott, oltári piros és gyulladt a füle,
fülcsepp, lázcsillapítás. Ebből aztán ki is gyógyult elég hamar, antibiotikumot
ugyan írt neki a háziorvos, de csak láz esetén szabadott volna beadni neki, az
meg másnapra már el is múlt. Három nappal a kezelés után panaszkodni kezdett,
hogy nagyon fáj a nyaka. Doktoranyu nyirokcsomó tapogatásba kezdett, és még én
is éreztem, hogy ezek bizony, főleg a bal oldalon elég nagyok. Na, de hát ez a
dolguk, valószínű működik a bacitakarítás. 1 héttel az ominózus ügyeleti dolog
után aztán egyik vasárnap este, pont lefekvés előtt Dániel vigyorogva mutatta:
Nézd, anya, van egy ilyen nagy pukli a nyakamon. Amióta anya vagyok, elég
pontosan meg tudom mondani, mikor, mitől kaptam majdnem infarktust, ez volt az
egyik. Akkorára dagadt a füle alatti nyirokcsomó, hogy nem tudott elfeküdni a
bal oldalán. Életemben nem láttam ilyet, azonnal telefonáltunk a háziorvos
ismerősünknek, mit csináljunk, kell-e ügyelet. Mivel se láz, de még hőemelkedés
se volt, torkánál pedig nem voltak nagyobbak a nyirokcsomók, ezért maradt a
másnapi reggeli gyerekorvosi vizit. Jó, azért gondoltam, hogy túl nagy baj nem
lehet, mert Dániel szaladgált, nagyon boldog volt, hogy szabadnapja lett ovi
helyett és az „Emberi test” című könyvét tanulmányozta fennhangon a rendelőben.
(A kisfiúk és kislányok közti különbségek oldalt kihagytuk a betegek népes tábora
miatt) Doktornéni halálos nyugalommal közölte, hogy ez bizony a fülgyulladás
miatt történt és mivel a bal füle sokkal csúnyább volt, mint a jobb, valószínű
ezért alakult ki a megnagyobbodás (ez nem is kifejezés rá) azon az oldalon. Nincs
teendő, majd lemegy. Na, engem azért nem hagyott nyugodni a dolog, magán UH
rendelés, nyaki ultrahang. Egy tündéri doktor bácsit sikerült kifognunk,
Dánielt teljesen lenyűgözte, hogy mit tudnak kiolvasni a fekete-szürke-fehér
pacákból a képernyőn, az meg még jobban elvarázsolta, hogy belelát a saját
nyakába. Ezért nem is akart nagyon átfordulni, mert akkor ő ugyan hogy látja a
képernyőt. Kiderült, hogy extrém módon dolgoztak a nyirokcsomói, doki szerint
az ő gyerekein ugyanez jött ki és egyre több ilyen esettel találkozik a
praxisában is. Végül kiderült, Dániel legjobb haverjának ugyanez volt a baja,
ugyanilyen felső légúti fertőzésből fakadóan begyulladtak a nyirokcsomói, neki
viszont nem a nyakán, hanem a kis pocakjában. 1 hétig szenvedett szegény, csak
probiotikumot tudtak javasolni neki. Mindenesetre megtanultuk, hogy amíg nem
piros a duzzanatnál a bőr, vagy nem érezzük úgy, mintha kidurrant volna, addig
sok mindent nem tudunk csinálni. Azért az antibiot kiváltottuk és javaslatra beadtuk
neki, de még így is jó egy hétbe telt, mire teljesen lement minden. A kis Darth
Vaderünk most már újult erővel fénykardozik szerencsére és elhatározta, hogy
nem mozdonyvezető vagy kukás lesz, hanem doktor bácsi. Olyan, aki fogakat
gyógyít…illetve nem is, olyan, aki kisbabákat szed ki anyukák pocakjából, vagy
inkább olyan, aki szikével dolgozik és műt….vagy inkább….birodalmi katona, az a
tuti.
