Ezt most akár „c”-vel is írhattam volna és milyen
stílszerű lettem volna…höhö. Lassan kezdek beletörődni, hogy egészségi
állapotom a béka segge alatt van, de szerintem annál is van lejjebb, így inkább
oda saccolnám. Ebből vagy az következik, hogy extrém rámjár a rúd és minden
kórokozó engem pécéz ki magának célpontként, vagy 100 évig fogok élni és amikor
a hamut is mamunak mondom, rajtam fog röhögni a fél világ, miszerint milyen
szerencsés vagyok, hogy ugyan félévente műtöttek, mégis túléltem mindent. Tavaly
decemberben a kórház ötödik emeletén jobbra kellett kanyarodnom a hasi
sebészetre, most bal felé veszem az irányt a fül-orr-gégészet irányába,
hipp-hopp kikapják a manduláimat. Tulajdonképpen 30 éve meg kellett volna, hogy
történjen a dolog, sajnos most lett belőle karika. Mindenesetre megfogadtam, ha
egyszer egy jó doki azt mondja Dánielnek, hogy bizony ajánlaná a
mandula-kivételt, nem fogok hezitálni, mint anno az én édesanyám. A kínok
kínját állom ki az ízületi fájdalmaim miatt, vérképem persze tökéletes lett
(aminek örülök), de erre minden orvos széttárta kezeit, hogy hááááát, akkó’ nem
tuggya mi lehet, keresgessek tovább. Imádom, hogy a magyar egészségügyben
nekem, vagyis a betegnek kell sakkoznom, mi, mitől lehet. Én tutter elvégeznék
egy orvosi gyorstalpalót már, a sebészeten azt hitték, szakmabeli vagyok, mert
kívülről nyomom a referenciaértékeket. Én inkább totál szívásnak és gáznak tartom
ezt, hogy a nődokimon kívül még egy olyan orvossal sem találkoztam, aki
épkézláb tanácsokkal tudott volna ellátni. Lényeg a lényeg, elmentem
fül-orr-gégészhez, ahol kiderült, hogy nincs tovább, mandulaműtét szükséges,
mert elképesztően néznek ki. Azt nem mondom, hogy az orvos túl szimpi lenne, de
mivel csukott szemmel, bal kézzel is meg tudna műteni bárkit 10 perc alatt, úgy
gondolom, rossz nem lehet. Emberileg nem az én stílusom – nagyon nem - , de ő
van és kész. Vasárnap összepakolom kis welness-tatyómat és bevonulok a hétfői
műtétre, aztán ha minden OK, csütörtök reggel elhagyom a helyszínt. Fogyókúrának
remek lesz, nagyjából két hétig pépeset fogok enni, vagy cukros teát
kortyolgatni, előre készülök mínusz 4-5 kilóra. Zuram meg annak örül, hogy egy
hétig nem fogok dumálni :-/ Dánieltől kaptam egy nagyon nagylelkű ajánlatot:
elvihetem magammal a Superman figuráját (vagy Batmant, ezt még nem döntötte
el), egyetlen kikötése van, nehogy „beszurizza a doktor bácsi”. Remélem, ezt
megússzuk :-)
