.....minden tekintetben. Én a szuper-candida-diétámmal és a gyógyszeres kezeléssel 6,5 kilótól szabadultam meg, így amellett, hogy jobban érzem magam - amit remélek, hogy így is marad - újra beleférek lánykori ruháimba, ki kellett cserélnem az összes övemet, mert lötyögött rajtam minden, nadrágokkal együtt. Ennyit erről :-)
Pakolunk...kicsit fura látni, hogy az egész házunk lassan dobozokkal van tele, a könyvespolcokról lekerültek a kötetek, a felét felvittük a padlásra, a másik felét visszük magunkkal a költözéskor, hogy azokon a napokon, amikor totál befordulunk a külföldi léttől és minden egyéb velejárójától, legyen mibe kapaszkodni. Például egy jó kis Harry Potter regénybe, vagy egy izgalmas Akunyin kötetbe, ezt a nagyszerű orosz írót most fedeztem fel magamnak. Dániel is tudatosítja magában, hogy már csak bő két hónap van hátra itt az oviban, bőszen gyakorolja a nyelvet. Nem, nem mi erőltetjük, ő maga kérdezgeti folyamatosan, ez mit jelent németül, hogy fogják ezt mondani a német gyerekek, és úgy egyébként angolul ez hogy van? Imádom, hogy ennyire érdeklődik az idegen nyelvek iránt!!!!! Másik hatalmas szenvedélye a sakk lett. Igen, sakkozik. Apja lehozta a padlásról pár hete a gyerekkorában kapott - tehát röpke 30 éves - fából faragott menő sakk-készletét, azóta a gyereket le se lehet vakarni a sakktábláról. Eleinte csak azt gyakorolták, hogy kell felállítani a bábukat, én már itt meg voltam lőve rendesen. Szegény családom bőszen próbálkozott velem, hogy megtanítson sakkozni, számomra egy emberöltő is kevés volna, annyit értek hozzá, mint tyúk az abc-hez. Dánielt viszont még soha nem láttam szinte ilyen kitartónak. Napokig minden nap délután leült és magától vagy harmincszor felállította, majd leszedte a bábukat és ezt addig gyakorolta, amíg nem ment fél perc alatt. Azóta minden hétvégén ahogy kinyílik a szeme kéri az apját, hogy üljenek le és játszanak, illetve hétköznap esténként a Híradó előtt is van egy parti. Nagyon jól gondolkodik és taktikázik, számomra elképesztő látni, hogy 5 és fél évesen ennyire érti a bonyolult lépéskombinációkat. Ezen kívül mindene a fizika és a kísérletek. Totál apja a gyerek, az egész gondolkodása, érdeklődési köre eltér az enyémtől, néha csak ülök és lesek nagy szemekkel, amikor beszélgetnek a gravitációról, az energiamegmaradásról és az ehhez hasonló nyalánkságokról. Én, mint bőccccsész mélyen hallgatok és bárgyún vigyorgok, zavarba pedig akkor jövök, amikor tőlem kérdez meg bizonyos csillagászati dolgokat. Persze egyáltalán nem bánom, hogy nem olyan mint én, belőlem hiányzik ez a fajta gondolkodásmód és sajnos bevallom, többször láttam kárát ennek.
Újabban a földrajzot fedezte fel magának, a zászlókat tanulmányozza minden este lefekvés előtt, kedvence Nicaragua, de csak azért, mert elmondása szerint rém vicces neve van :-)
