Szép (?), új világ

Berlini lakosok vagyunk. Illetve Dániel még csak holnap érkezik mamával és papával, 10 napja nem láttuk egymást. Rohadtul megviselt, az viszont még inkább megviselt volna, ha ezt az egész költözős-rakodós-pakolós mizériát itt töltötte volna velünk. Azt is csodálom, hogy mi nem estünk egymásnak a huszonhetedik IKEA látogatás után. Nem könnyű, na és akkor még csak finoman fogalmaztam. Mindig azon filózok, hogy az emberek pl. a Facebook-on mennyire könnyen dobálóznak azzal, hogy szar Magyarországon, fogjuk magunkat, kimegyünk ide-oda amoda, ott van ám jóvilág. Én nem nagyon kommentelgetek ilyen cikkeket, nem szólok hozzá ezekhez a dolgokhoz, hiszen nem ismerem az élettörténeteket, amik ezek mögött vannak, de nagyon gyorsan leszögezném, hogy attól, hogy a magyar határtól nyugatra él valaki, nem fenékig tejfel az élet. Mindenki rájön, hogy igenis vannak olyan dolgok ebben a - nyilván abszolút nem 100%-osan működő - magyar rendszerben, amik jók és annyira magától értetődők, hogy nekünk fel sem tűnik, csak akkor, amikor külföldön vacakolsz vele...mer' otthon sosem kellett. És itt messze nem a nyelvtudásról beszélek, az egy huszadrangú dolog ebben az egészben. 

Kezdjük azzal, hogy Dániel 6 éves lesz napokon belül. Tök jó iskolaérettségi tesztet írt, mehetne suliba otthon és ment is volna szeptembertől, várta, várja is. Nekem mondhatják, hogy játsszon még csak, maradjon gyerek, ő konkrétan úgy jött haza jó pár hónapja az oviból, hogy neki ez unalmas és mást szeretne csinálni. Vissza a sulihoz: itt nyilván meg kell tanulnia a nyelvt, és az ember látja is lelki szemei előtt, hogy jár majd oviba, integrálódik és végre neki nem úgy kell élő nyelvet tanulnia mint nekünk anno, hogy egy sárga papírlappal magam előtt gondolkodtam azon, hogy A, B, C vagy D a megoldás. Ja, ez szép is lenne így, ha itt lenne körzetes ovi, ha a költözés után egyből be lehetne íratni óvodába a gyereket, ha az ember lánya ne hallana olyan történeteket, hogy a hasonló korú gyerekkel 8, azaz nyolc hónapot volt otthon az anyukája, mert nincs óvodai hely. NINCS. Persze, egy világvárosba jöttünk, tehát nem vártam azt, hogy egyből a sarki oviban lesz hely, minden szép és jó, de ami itt óvodai beíratás címszó alatt megy, az nonszensz. 

Az egy dolog, hogy a korábban már említett KiTa-Gutschein nélkül halott ember vagy, megkaptuk, OK. Innen aztán jön a kuncsorgás minden létező városrészben fellelhető oviba, hogy a gyerek 6 éves, urambocsá' év közben jöttünk, elnézést kívánunk, hogy a költözésünket nem a beíratáshoz időzítettük ésatöbbi. Leszarják. Nagyívben. Volt olyan óvoda, ahonnan konkrétan azt a tanácsot kaptam írásban, hogy legközelebb a gyerek születésekor kérvényezzünk majd helyet, így talán van esélyünk arra, hogy 2 éves korában vagy 3 évesen kap egyet. MIVAAAAAAN?????? Agyfaszt kapok ettől például, mert értem, hogy szabad óvodaválasztás meg minden, de azért mégis nonszensz, hogy a gyereknek joga van óvodai ellátást kapni, mert itt fog iskolát kezdeni, meg kell tanulnia a nyelvet és én, mint az anyja, nem fogom és nem is tudom neki megtanítani, de egyszerűen nem tudom beíratni sehova. 

És higgye el mindenki, ez csak egy dolog, amin háborgok, de ígérem, leírom a többit is. Nem azért, hogy bárki kedvét elvegyem a költözéstől, csak a tisztánlátás végett....