Dánielnek tulajdonképpen a névnap és a születésnap nagyjából egyre megy, a lényeg, hogy jönnek vendégek, együtt vagyunk és hát ilyenkor azért meglepetés is jár az ünnepeltnek. Pár nappal a névnapja előtt valahogy eszébe jutott a nagy nap és kijelentette, tortát is szeretne tűzijáték-gyertyával, énekeljen a Halász Judit néni és a tortán gyümölcsök is legyenek. Hát a gyertya és Jutka néni - szülinap híján - elmaradt, de egyébként igyekeztünk mindenben az ünnepelt kívánságára tenni.

Elég nehéz már ajándékot választani, mert a puzzle-t nem kedveli (még), könyve rengeteg van, autót többet az apja nem enged venni, nemrég kapott egy ismerősünktől egy szép LEGO dobozos készletet, szóval két napig bújtam a netet és a kedvenc játékboltunkat, mi lehetne az, ami leköti, tetszik neki és nem baromság (bár ugye kérdés, kinek mi az). Így jutott eszembe a golyófuttató játék, ami a TUTITU mesében nagyon tetszik neki. Legközelebb, ha miniatűr golyós játékot találnék ki, valaki vágjon hátba egy szívlapáttal, mert azóta 0-24-ben apró gömböcskéket pecázok a tv-szekrény/kanapé/könyvespolc mögül apa dobverőivel, este pedig majdnem olyan tripla Rittbergert dobtam az egyiktől, hogy hirtelen a szavam is elakadt. Gratulálok magamnak :-))))), de a gyerek legalább élvezi! Ez a lényeg.....

Pöpecék

Ajj, nagyon szalad az idő, mindig elhatároztam, hogy leülök és írok egy hosszabb posztot, de aztán valahogy csak nem lett belőle semmi se :-) 

Ez a nyár baromi gyorsan telik, nemrég kettesben voltunk Krakkóban pár napot, most meg családilag újra Németországban szűk egy hetet, így a bölcsis 3 hetes szünet minden napjára jutott valami program. Dániel egyébként igényli is, minden reggel azzal kezd, hogy hova megyünk ma, mit csinálunk? 

Közben arra is rájöttünk, hogy ez a gyerek megállíthatatlanul nő és fejlődik, hihetetlen mennyire okos és ügyes, szinte napok alatt észrevehető a változás. No persze vannak azért negatív kihatások is, de hát ezeken meg igyekszünk nevetni - már amikor ő nem látja - különben ha mindent komolyan vennénk, akkor már eret vágtunk volna magunkon. Nekem mellesleg a nevetést a legnehezebb magamba fojtani, amikor például ilyeneket mond:

-Anya, lehúznád az ablakot?

-Jó, de csak eddig tudom, tovább nem megy.

-Rendben, ez így pöpec!

Heeeee????? :-)))) Majd amikor megkérdezem tőle, hogy ezt meg honnan hallotta, a világ legtermészetesebb dolgaként meséli, hogy a Tűzoltómesékben a Locsi mondja így, ha valami jó, ő pedig alkalmazza, szintén akkor, ha valami OK. Azért vannak ennél csúnyácskább kifejezések is, konkrétan káromkodások, ezen meg végképp nem merünk nevetni (már ha meg bírjuk állni), pedig az ő szájából elképesztő viccesen hangzik. (Emlékszem, én is hoztam haza rendesen hasonlókat, még énekelgettem is a család előtt, mindenki a sarokban fulladozott, nehogy azt lássam, ez bizony egy kisgyerek szájából poénos) Szóval épp Lipcsében történt, hogy beszálltunk az autóba, én pedig a küszöbbe beütöttem a lábam. Hát szégyen ide vagy oda, kiszaladt a számon, hogy "basszus", majd Dániel ezt meghallva tovább fűzte a gondolatmenetet és elkezdett kiabálni: "anya beütötte a lábát, basszuskurva!" Apa próbált a kocsi tetejére támaszkodva kulturáltan nevetni, ami óriási röhögésbe torkollt, én meg már azon nevettem, ahogy ő nevet....Dániel pedig sértődötten kijelentette, hogy ezen ne nevessünk. Parancs értettük.

Egyébként mindig elhatározom azt is, hogy minden aranyköpését felírom az utókor számára,de szerintem egész álló nap jegyzetelhetnék.

Dániel anatómia-leckéje mára (anya kiselőadása arról, hogy a tej egészséges): Tudooom, a tejci meg a boci tüdőjéből jön.../ha valaki még nem tudná/ :-))))))


Ma vacsorára értem csak haza, két pasi már ott ül az asztalnál, Dániel hihetetlen koncentrációval apró galacsinokat gyúr, formál egy fél zsemléből és a világ legtermészetesebb dolgaként potyogtatja őket le a földre. Apja csak legyint, amikor kérdőn ránézek és megkérdezem a gyereket, mégis milyen dolog ez??!!!
"Adok enni a hangyáknak, nekik is kell enni valamit, anya!"
Greenpeace-aktivista lett.....

Daniszáj

Dániel ma sztrájkolt...újfent. Nem akart fogat mosni, nem akart lefürdeni, mindennek pedig iszonyú fejhangon történő nyávergással hangot is adott. Pelenkázás közben mondom neki, hogy így csak a macskák nyávognak, nem is értem, mit szeretne mondani, meg különben is, nem fáj semmije, ez csak hiszti. Elcsendesedett, gondolkodott erősen a dolgon, majd becsukta erősen a szemeit és újra vinnyogni kezdett. Pár másodperc múlva kinyitotta és nagy komolyan megkérdezte:

- Na és ez??? Ez már akkor igazi sírás volt, Anya??

És akkor ne röhögjem el magam... : D