Pöpecék

Ajj, nagyon szalad az idő, mindig elhatároztam, hogy leülök és írok egy hosszabb posztot, de aztán valahogy csak nem lett belőle semmi se :-) 

Ez a nyár baromi gyorsan telik, nemrég kettesben voltunk Krakkóban pár napot, most meg családilag újra Németországban szűk egy hetet, így a bölcsis 3 hetes szünet minden napjára jutott valami program. Dániel egyébként igényli is, minden reggel azzal kezd, hogy hova megyünk ma, mit csinálunk? 

Közben arra is rájöttünk, hogy ez a gyerek megállíthatatlanul nő és fejlődik, hihetetlen mennyire okos és ügyes, szinte napok alatt észrevehető a változás. No persze vannak azért negatív kihatások is, de hát ezeken meg igyekszünk nevetni - már amikor ő nem látja - különben ha mindent komolyan vennénk, akkor már eret vágtunk volna magunkon. Nekem mellesleg a nevetést a legnehezebb magamba fojtani, amikor például ilyeneket mond:

-Anya, lehúznád az ablakot?

-Jó, de csak eddig tudom, tovább nem megy.

-Rendben, ez így pöpec!

Heeeee????? :-)))) Majd amikor megkérdezem tőle, hogy ezt meg honnan hallotta, a világ legtermészetesebb dolgaként meséli, hogy a Tűzoltómesékben a Locsi mondja így, ha valami jó, ő pedig alkalmazza, szintén akkor, ha valami OK. Azért vannak ennél csúnyácskább kifejezések is, konkrétan káromkodások, ezen meg végképp nem merünk nevetni (már ha meg bírjuk állni), pedig az ő szájából elképesztő viccesen hangzik. (Emlékszem, én is hoztam haza rendesen hasonlókat, még énekelgettem is a család előtt, mindenki a sarokban fulladozott, nehogy azt lássam, ez bizony egy kisgyerek szájából poénos) Szóval épp Lipcsében történt, hogy beszálltunk az autóba, én pedig a küszöbbe beütöttem a lábam. Hát szégyen ide vagy oda, kiszaladt a számon, hogy "basszus", majd Dániel ezt meghallva tovább fűzte a gondolatmenetet és elkezdett kiabálni: "anya beütötte a lábát, basszuskurva!" Apa próbált a kocsi tetejére támaszkodva kulturáltan nevetni, ami óriási röhögésbe torkollt, én meg már azon nevettem, ahogy ő nevet....Dániel pedig sértődötten kijelentette, hogy ezen ne nevessünk. Parancs értettük.

Egyébként mindig elhatározom azt is, hogy minden aranyköpését felírom az utókor számára,de szerintem egész álló nap jegyzetelhetnék.