Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire meg fogjuk szeretni a bölcsit, Danival az élen. Tündéri kis közösség alakult ki, jó fej anyukákkal, szuper dadusokkal, egy szó mint száz, sajnálom, ugyanakkor meg örülök is, hiszen bakker 3 éves lesz a fiam, oviba megy.....aztán most született! Épp a múltkor olvastam el a legelső bejegyzésemet, utána pedig azokat, amiket a szülésről írtam. Felelevenedett (kommenteljen valaki ide, ha ezt a szót egyben elsőre ki tudta mondani) bennem az egész, olyan volt, mintha mindez tegnap történt volna, aztán a blogon lévő kis szülinapi ikon (is) figyelmeztetett rá, hogy idestova egy 3 éves történetről nosztalgiázom.
3 év alatt a pici babacsomagból egy önjáró, nagyszájú és imádni való kis srác lett, aki most épp dackorszaka kellős közepén jár és egy hangyányival több türelem kell hozzá, de egyébként meg a világ legnagyobb csodája az életünkben! Nagyon-nagyon tud szeretni, ugyanekkora akarata is van ezzel együtt, és jelenleg mozdonyvezető, vagy kukásautó-sofőr szeretne lenni, de a legjobb lenne - véleménye szerint - ha inkább ő maga lenne a kukásautó, vagy inkább rönkszállító, mert az menő :-) Kistesót nem szeretne, főleg lányt nem (nem mintha útban vagy tervben lenne), ugyanis kikötötte, hogy mi csak őt szeressük és punktum :D
Reginát már dobta, jelenleg Jázmin kisasszony a kiválasztott, akivel kéz a kézben ücsörög a bölcsi babakonyhájában és átdumcsizzák az élet nagy dolgait. Apja szerint a gyereknek jó ízlése van (eddig a szőkékre bukik), ő lecsekkolta, majd közölte is Kati nénivel a véleményét, engem már azzal fogadott, hogy tessék megnyugodni anyuka, apuka áldását adta a kapcsolatra. Szóval e téren nekem nincs nagy beleszólásom a gyerekem életébe, talán oviban.
Tapossuk hát az utolsó hetet, Kiscsigából nemsokára Helikopter lesz....
