Dániel tudományos gyerek. Esküszöm, nem mi tukmáljuk rá ezeket a dolgokat, mert szerintem sok ember azt gondolja, hogy szegénynek nincs gyerekkora és 12 évesen PhD-t szánunk neki. 

Most újra a világűr van terítéken, találtunk a neten egy HD minőségű tudományos kisfilmet, amit a NASA készített, na, most ezt nézzük úton-útfélen. A Szaturnusz mellett kedvenc lett a Mars és az egészben az a döbbenetes, hogy a gyerek jobban és gyorsabban felismeri a bolygókat mint én. Jó, az én bölcsész-fejemnek ezek a dolgok mindig is magasak voltak, de azért három és fél éves, basszus. Ma reggel szürcsölgeti a reggeli kakaóját, apja reggelizik mellette, majd egyszer csak felfigyelnek valami - számomra- kínai blablára, mire apja megjegyzi:

- Kisfiam, ez az Einstein-féle tér-idő kontinuum, majd egy kicsit később elmagyarázom neked, mi ez.

Mire a gyerek:

- Jó, most én sem érek rá, majd később én is elmondom neked.

A térképekkel ugyanígy állunk. Megszállottan nézegeti őket, milyen magasságkülönbségek vannak, hol vannak hegyek, kiteríti őket maga elé és a pici ujjaival követi a folyókat, utakat, mindent aprólékosan megvizsgál :-) Imádom!

Doktor Dani

Ma nagy napunk volt, Apát kitüntették :-) Dániel nem nagyon értette, miért megyünk ma ünneplőben, minek készülünk annyira (persze csak én, mert hát hogyne, hogy jobban izgultam mint az ünnepelt és hát hogyne, hogy én nem aludtam, ő meg igen), de a legjobban az zavarta, hogy tegnap este nem nagyon tudtam tevékenyen részt venni a kis életében. Abszolút dögrováson voltam, már meló közben éreztem, hogy valami nem stimmel, sőt, már reggel tudtam, hogy ez nem az én napom lesz.

No, az előtte levő este azért jól sikerült :-) Apa több ösztöndíj-pályázatot is beadott, de úgy indult neki, hogy ezen csak Nobel-díjasok nyernek, nem is remél semmit. Múlt héten már volt egy pezsgő a hűtőben (kedvencem, Martini Asti), bár én a "nagy alkoholista" észre se vettem és simán elsiklottam felette. Tegnap fél 7 után indultam haza lázasan, könnyes szemekkel és a láztól olyan szomjasan, hogy a Dunát kiittam volna. Egy Fonyódi ásványvizes palackot kaptam gyorsan elő, de aztán jött az instrukció, hogy talán nem ezt kellene megnyitnom, hanem......újabb Martini Asti. Ha síróversenyt lehetne rendezni, tuti nagyon előkelő helyen végeznék, mert bőgésben mostanában (szerencsére örömkönnyek miatt) élen járok. Így volt ez a mai nap is, már maga a ceremónia miatt homályosan láttam, pedig hivatalból is helyt kellett állnom :-) Lassan ott tartok mint terhességem idején, amikor a Kleenex kiskutyás reklámján bőgtem tele 100 db zsepit....mer' aranyos volt, na.

Szóval, tegnap mondtuk Dánielnek, hogy anya beteg, sajnos elkaptam tőle valami vírusos dolgot. Pénteken már haza kellett hozni szegényt az oviból, mert csak az óvónéni ölében ücsörgött és majdnem elaludt. Szerencsére nem volt több egy kis piros toroknál, de aznap délben és este 40 fok közelében járt a láza. Így aztán jött a kúp és a hideg vizes borogatás, majd szombat reggelre visszakaptuk a rosszcsont kisfiút. Na, én nem vagyok általában ilyen szerencsés és Dániel ilyenkor - valószínű jogosan - úgy érzi, elégtételt kell vennie minden egyes lázmérésért, vizes törölközőért, egyebekért. Jószívűen sajnál és simogat, de figyelmeztet, hogy akkor tessék bevenni egy csomó gyógyszert (nem mintha őt tömném velük), azonnal feküdjek le, maradjak nyugton, takarózzak be, legyek csendben és csak pislogjak :-) Hozza az orvosi táskáját, belenéz a torkomba, megvizsgálja a reflexeimet (biztos ami tuti jó erősen), füleimet, majd a Bogyó és Babóca című mese után szabadon megállapítja, bizony nekem fülgyulladásom van. És mivel anya a fenti dolgokat mind nem csinálja, ne is csodálkozzon ugye, hogy több napig tart a gyógyulás.Pedig doktor Dani megmondta.

No, nem kellett sokat várni, máris megvan az újabb érdeklődési kör. Dániel a kádban ülve egyik nap fogta a zuhanyrózsát és épp hatalmas habkupacokat készített sk, amikor is figyelmes lett valami roppant érdekes dologra. A vízáram jól megpörgette a habszigetet és máris özönlöttek a kérdések (most szembesültem vele, mennyire tájékozatlan vagyok egy csomó dologban): milyen gyorsan megy a víz egy áramlatban, a Balatonban van-e ilyen, van-e erről szóló mese (most szerezzük be a Némó nyomában című klasszikust) és a többi. Én meg csak álltam a tükör előtt hajszárítóval a kezemben és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ezeknek a csöpp gyerekeknek micsoda baromi okos és jó kérdéseik vannak és hazai közoktatási "stratégiánk" micsoda baromi gyorsan kiöli belőlük ezt.

Aztán itt van még a természettudományok kérdése. Dániel például  a fűnyírótól fél, de a bogarak mindenféle fajtája lenyűgözi. A mamával lótetű vadászatot szoktak rendezni a kertben, simán megfog meztelen csigát, hernyót, földi gilisztát. Szerény személyem finoman fogalmazva ódzkodik ezektől a kis élőlényektől, de a gyerek mellett megtanultam uralkodni magamon, értsd, nem rendezek sikítójelenetet egy lepke miatt (az megvan egyébként, hogy tulajdonképpen egy régi-régi gyerekkori dolog miatt a lepke az egyetlen állat, amitől félek?!), ha 1 méteres határon belül jön. Azt nem állítom, hogy bemennék egy lepkeházba is, de fejlődőképes vagyok, amit az is mutat, hogy tegnap 1 órán keresztül a hernyók bebábozódását lestem a tv-ben néha lassított, néha pedig gyorsított felvételeken. 

Az oviban változatlanul minden rendben van Danival, bár épp a múltkor mesélte bűnbánón, hogy büntiszékre kellett ülnie. Nagyon lelkiismeretes ilyen dolgokban és örülök neki, hogy mindig, mindent elmond nekünk. Máté barátjával összekaptak valamin, erre Dániel leborította a LEGO várat, amit építettek közösen. Hát, ha csak tényleg ennyi volt, nem tudom, miért kellett büntibe ülnie, de mindig megfogadtam, hogy nem leszek olyan szülő, aki úgy gondolja, hogy az ő gyereke soha semmi rosszaságot nem csinál és mindig mindenben ártatlan. Így aztán megbeszéltük, hogy legközelebb inkább dumálja meg Mátéval a dolgot és ne romboljon, de ilyenekért eszem ágában sincs leszidni, sőt, megköszöntem, hogy aranyosan bevallotta és elmesélte. Sajnos Andi nénitől és Viki nénitől el kellett búcsúznunk, mivel a középsős csoporttal mentek tovább, így most egy új - de nagyon aranyos - óvónéni van velük Melinda néni mellett.