Ma nagy napunk volt, Apát kitüntették :-) Dániel nem nagyon értette, miért megyünk ma ünneplőben, minek készülünk annyira (persze csak én, mert hát hogyne, hogy jobban izgultam mint az ünnepelt és hát hogyne, hogy én nem aludtam, ő meg igen), de a legjobban az zavarta, hogy tegnap este nem nagyon tudtam tevékenyen részt venni a kis életében. Abszolút dögrováson voltam, már meló közben éreztem, hogy valami nem stimmel, sőt, már reggel tudtam, hogy ez nem az én napom lesz.
No, az előtte levő este azért jól sikerült :-) Apa több ösztöndíj-pályázatot is beadott, de úgy indult neki, hogy ezen csak Nobel-díjasok nyernek, nem is remél semmit. Múlt héten már volt egy pezsgő a hűtőben (kedvencem, Martini Asti), bár én a "nagy alkoholista" észre se vettem és simán elsiklottam felette. Tegnap fél 7 után indultam haza lázasan, könnyes szemekkel és a láztól olyan szomjasan, hogy a Dunát kiittam volna. Egy Fonyódi ásványvizes palackot kaptam gyorsan elő, de aztán jött az instrukció, hogy talán nem ezt kellene megnyitnom, hanem......újabb Martini Asti. Ha síróversenyt lehetne rendezni, tuti nagyon előkelő helyen végeznék, mert bőgésben mostanában (szerencsére örömkönnyek miatt) élen járok. Így volt ez a mai nap is, már maga a ceremónia miatt homályosan láttam, pedig hivatalból is helyt kellett állnom :-) Lassan ott tartok mint terhességem idején, amikor a Kleenex kiskutyás reklámján bőgtem tele 100 db zsepit....mer' aranyos volt, na.
Szóval, tegnap mondtuk Dánielnek, hogy anya beteg, sajnos elkaptam tőle valami vírusos dolgot. Pénteken már haza kellett hozni szegényt az oviból, mert csak az óvónéni ölében ücsörgött és majdnem elaludt. Szerencsére nem volt több egy kis piros toroknál, de aznap délben és este 40 fok közelében járt a láza. Így aztán jött a kúp és a hideg vizes borogatás, majd szombat reggelre visszakaptuk a rosszcsont kisfiút. Na, én nem vagyok általában ilyen szerencsés és Dániel ilyenkor - valószínű jogosan - úgy érzi, elégtételt kell vennie minden egyes lázmérésért, vizes törölközőért, egyebekért. Jószívűen sajnál és simogat, de figyelmeztet, hogy akkor tessék bevenni egy csomó gyógyszert (nem mintha őt tömném velük), azonnal feküdjek le, maradjak nyugton, takarózzak be, legyek csendben és csak pislogjak :-) Hozza az orvosi táskáját, belenéz a torkomba, megvizsgálja a reflexeimet (biztos ami tuti jó erősen), füleimet, majd a Bogyó és Babóca című mese után szabadon megállapítja, bizony nekem fülgyulladásom van. És mivel anya a fenti dolgokat mind nem csinálja, ne is csodálkozzon ugye, hogy több napig tart a gyógyulás.Pedig doktor Dani megmondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése