Zűr az űrben

Szóval az úgy kezdődött, hogy volt a dinó-mánia. Aztán egyre több dinós könyv, amiben Dániel egyszer csak elérkezett a dinoszauruszok kipusztulása című fejezethez és ott, akkor meglátta: egy óriási meteorit, ami tűzcsóvával közeledik a Föld felé. Innen nem volt megállás, dinók kicsit sarokba téve, szülők ráállítva: YouTube, hogyaszongya meteorit, aszteroida. 

Dádá, alig vannak feltöltve érdekes anyagok :-) Ugyanis Dánielnek nem mindegy. Ne legyen gyerekes, mert azt nem szereti, legyen nagggggyon komoly az egész, még jobb, ha valami drámai zeneszám is megy a videó alatt, ja, és lehetőleg ne beszéljen alatta se a NASA, se valamelyik híres egyetem asztrofizikusa. Köszönjük!

Ebből van kábé 4 darab, így lassan két hete mást sem csinálunk, csak ezeket lessük. Közben pedig gondolkodunk és beszélgetünk.

-Anya, én űrhajós szeretnék lenni, hogy fel tudjak menni a Holdra.
-Hát, Dániel, én büszke leszek rád nagyon, de azért ez egy elég veszélyes foglalkozás.
-Nem lesz semmi bajom (kezeivel nagyon magyarázva), vigyázok majd, nehogy leessek a Földre, mert akkor kicsit beverném a lábam és megint be kellene ragasztani, mint a múltkor.

Szóval gyerek megtanulta apjától, mi az a gravitáció (nem, nem mi erőltetjük, őt TÉNYLEG érdeklik ezek a dolgok), milyen bolygók vannak (kedvence a Szaturnusz), mi, hol kering. Na jó, azzal még nem jutott dűlőre, hogy miért van az, amikor mi lefekszünk, vannak olyan gyerekek, akik felkelnek, mert hogy náluk nappal van...és milyen jó nekik, mert mehetnek játszani.

Tehát most nem dinókutatásból fog megélni a gyerek, hanem űrkutatásból. Kíváncsi vagyok, ezután mi következik.

Ajjajjajjj, röstellem magam kellőképp....Na jó, mentségemre legyen mondva, nyaraltunk, pihentünk, nyaraltunk, kertrendeztünk, pihenni próbáltunk és kezdtünk mindent előröl. 

Végre-végre van ovi, szerintem mi jobban vártuk, mint Dániel. Szóval az az igazság, hogy a gyereket elfoglalni minden nap értelmes programmal, játékkal egyszerűen képtelenség. Hiányoztak a haverjai, nekünk hiányoztak az óvónénik, néha kicsit egymás idegeire mentünk és a többi. Viccesen azt szoktam mondani, hogy az utóbbi hónapokban ízelítőt kapunk a kamaszkorból, Dániel ugyanis keményen edz minket az eljövendő évekre. Olyan nincs, hogy apa vagy anya valamit jobban tud, szelektív hallása a "nem" szó totális ignorálásában nyilvánul meg (ilyen szó nincs az ő szótárában), ja és néha kicsit visszamegy bébibe, hogy megnézze, ezt vajon hogy reagáljuk le. Apja türelmetlenebbül, én humorosabban próbálok nevelni, de nem egyszerű kérem szépen.

"Odamegyek és jól lebüfizem a ruhád!" - szokta volt mondogatni a gyermek fenyegetésképp, amit azért inkább megmosolygunk, de épp tegnap röpült felém a tv távkapcsolója is, ezt viszont már nem hagyom szó nélkül. Látom rajta, hogy szégyelli magát, mindig bocsánatot is kér, de kb. 10 perc elteltével a szó elszáll alapon kitalál valami más eszement dolgot. Legnagyobb projektünk az új nagyfiús ágyba való szoktatás volt, ami egybe esett azzal, hogy apja Amerikába távozott másfél hétre. Szerintem kellőképp ügyesek voltunk, de még manapság is bepróbálkozik az "anya, aludj mellettem" című hisztivel. Bevallom, egy-kétszer megtettem, szóval megveregethetem a saját vállam, de azt azért mégsem tartottam jó ötletnek, hogy nesze fiam, itt az új ágyad, mássz bele, oszt' kuss reggelig. 10-ből 9-szer néma csendben kel fel reggel, kilopódzik a nappaliba és olyan halkan tologatja az autóit, hogy az apjával csak nézünk egymásra. Még véletlenül se dudál, berreg, monológozik ilyenkor, szigorúan megvárja, amíg felkelünk és aranyosan elmondja, hogy nem akart minket felkelteni.

De dicsekvésnek szánom azt is, hogy legújabb hóbortja a dinó-kutatás és a csillagászat. Utóbbihoz a dinók kipusztulása révén jutottunk, manapság bújom a netet, hol találok videót aszteroidákról és meteorokról. Az Árkádban van épp egy dinoszaurusz kiállítás, mi jól elmentünk az első napon, majd a gyerek végigfutotta a hatalmas modelleket, felsorolta, melyiknek mi a neve, melyik hús- és melyik növényevő, aztán leültünk plüssdinót szeretgetni. Örömmel konstatálta, hogy aszongya van egy pacicefaloszaurusz (vagy csak "paci") (hivatalos nevén: pachycephalosaurus), majd elmagyarázta egy anyukának, nézze csak meg jobban a megvastagodott koponyatetőt. Ad 1: baromi büszke voltam a gyerekemre, Ad 2: azt nem mondtuk el, hogy elsőként a Jurassic Park nézése közben találkozott vele a gyerek. Nem hiszem, hogy ennek a filmnek az ajánlása benne lenne bármelyik Ranschburg vagy Vekerdy könyvben, de hát istenem.