Ajjajjajjj, röstellem magam kellőképp....Na jó, mentségemre legyen mondva, nyaraltunk, pihentünk, nyaraltunk, kertrendeztünk, pihenni próbáltunk és kezdtünk mindent előröl. 

Végre-végre van ovi, szerintem mi jobban vártuk, mint Dániel. Szóval az az igazság, hogy a gyereket elfoglalni minden nap értelmes programmal, játékkal egyszerűen képtelenség. Hiányoztak a haverjai, nekünk hiányoztak az óvónénik, néha kicsit egymás idegeire mentünk és a többi. Viccesen azt szoktam mondani, hogy az utóbbi hónapokban ízelítőt kapunk a kamaszkorból, Dániel ugyanis keményen edz minket az eljövendő évekre. Olyan nincs, hogy apa vagy anya valamit jobban tud, szelektív hallása a "nem" szó totális ignorálásában nyilvánul meg (ilyen szó nincs az ő szótárában), ja és néha kicsit visszamegy bébibe, hogy megnézze, ezt vajon hogy reagáljuk le. Apja türelmetlenebbül, én humorosabban próbálok nevelni, de nem egyszerű kérem szépen.

"Odamegyek és jól lebüfizem a ruhád!" - szokta volt mondogatni a gyermek fenyegetésképp, amit azért inkább megmosolygunk, de épp tegnap röpült felém a tv távkapcsolója is, ezt viszont már nem hagyom szó nélkül. Látom rajta, hogy szégyelli magát, mindig bocsánatot is kér, de kb. 10 perc elteltével a szó elszáll alapon kitalál valami más eszement dolgot. Legnagyobb projektünk az új nagyfiús ágyba való szoktatás volt, ami egybe esett azzal, hogy apja Amerikába távozott másfél hétre. Szerintem kellőképp ügyesek voltunk, de még manapság is bepróbálkozik az "anya, aludj mellettem" című hisztivel. Bevallom, egy-kétszer megtettem, szóval megveregethetem a saját vállam, de azt azért mégsem tartottam jó ötletnek, hogy nesze fiam, itt az új ágyad, mássz bele, oszt' kuss reggelig. 10-ből 9-szer néma csendben kel fel reggel, kilopódzik a nappaliba és olyan halkan tologatja az autóit, hogy az apjával csak nézünk egymásra. Még véletlenül se dudál, berreg, monológozik ilyenkor, szigorúan megvárja, amíg felkelünk és aranyosan elmondja, hogy nem akart minket felkelteni.

De dicsekvésnek szánom azt is, hogy legújabb hóbortja a dinó-kutatás és a csillagászat. Utóbbihoz a dinók kipusztulása révén jutottunk, manapság bújom a netet, hol találok videót aszteroidákról és meteorokról. Az Árkádban van épp egy dinoszaurusz kiállítás, mi jól elmentünk az első napon, majd a gyerek végigfutotta a hatalmas modelleket, felsorolta, melyiknek mi a neve, melyik hús- és melyik növényevő, aztán leültünk plüssdinót szeretgetni. Örömmel konstatálta, hogy aszongya van egy pacicefaloszaurusz (vagy csak "paci") (hivatalos nevén: pachycephalosaurus), majd elmagyarázta egy anyukának, nézze csak meg jobban a megvastagodott koponyatetőt. Ad 1: baromi büszke voltam a gyerekemre, Ad 2: azt nem mondtuk el, hogy elsőként a Jurassic Park nézése közben találkozott vele a gyerek. Nem hiszem, hogy ennek a filmnek az ajánlása benne lenne bármelyik Ranschburg vagy Vekerdy könyvben, de hát istenem.