Szóval az úgy kezdődött, hogy volt a dinó-mánia. Aztán egyre több dinós könyv, amiben Dániel egyszer csak elérkezett a dinoszauruszok kipusztulása című fejezethez és ott, akkor meglátta: egy óriási meteorit, ami tűzcsóvával közeledik a Föld felé. Innen nem volt megállás, dinók kicsit sarokba téve, szülők ráállítva: YouTube, hogyaszongya meteorit, aszteroida.
Dádá, alig vannak feltöltve érdekes anyagok :-) Ugyanis Dánielnek nem mindegy. Ne legyen gyerekes, mert azt nem szereti, legyen nagggggyon komoly az egész, még jobb, ha valami drámai zeneszám is megy a videó alatt, ja, és lehetőleg ne beszéljen alatta se a NASA, se valamelyik híres egyetem asztrofizikusa. Köszönjük!
Ebből van kábé 4 darab, így lassan két hete mást sem csinálunk, csak ezeket lessük. Közben pedig gondolkodunk és beszélgetünk.-Anya, én űrhajós szeretnék lenni, hogy fel tudjak menni a Holdra.
-Hát, Dániel, én büszke leszek rád nagyon, de azért ez egy elég veszélyes foglalkozás.
-Nem lesz semmi bajom (kezeivel nagyon magyarázva), vigyázok majd, nehogy leessek a Földre, mert akkor kicsit beverném a lábam és megint be kellene ragasztani, mint a múltkor.
Szóval gyerek megtanulta apjától, mi az a gravitáció (nem, nem mi erőltetjük, őt TÉNYLEG érdeklik ezek a dolgok), milyen bolygók vannak (kedvence a Szaturnusz), mi, hol kering. Na jó, azzal még nem jutott dűlőre, hogy miért van az, amikor mi lefekszünk, vannak olyan gyerekek, akik felkelnek, mert hogy náluk nappal van...és milyen jó nekik, mert mehetnek játszani.
Tehát most nem dinókutatásból fog megélni a gyerek, hanem űrkutatásból. Kíváncsi vagyok, ezután mi következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése