Még mindig nem lőttek ki minket a Holdra, ellenben a 24 óra ismét kevésnek bizonyul a munkán kívüli tevékenységek elvégzésére.
A szokástól eltérően most én voltam külföldön, Apa itthon Dániellel és mit ne mondjak, tökéletesen összedolgoztak. A munkatársaim, akikkel utaztam, szánakozva néztek rám, mit fog szólni a gyerek, hogy fogja viselni, sírni fog biztos, ő otthon én majd Németországban.....stb. Nem ismerik Dánielt. Biztos sok mindent elrontottam a nevelésében, nem hajtok a tökéletes anya címre, de egy valamit tuti jól csináltam/tunk. Dániel tudja, hogy soha nem hazudunk neki. Ha oltást kapott, tudta, hogy igen, picit fájni fog, érezni fogja, de utána el is múlik. Ha kúpot kap, kellemetlen lesz, de ettől megy le a láza. Ha anya vagy apa elviszik az oviba, akkor délután megyünk érte. Ha megígérjük, hogy megnézhet valamit a tv-ben, akkor megnézheti. És ha anya azt mondja, hogy most elutazik, de pár nap múlva visszajön, addig apával lesz, akkor ez így is fog történni. Egy könnycseppet nem hullatott, elmesélte az óvónéniknek, hogy most nem vagyok itthon, de biztos hozok majd valami meglepetést. Így is lett. Bár kék-fehér nem csőrös(!!) betonkeverőt kért, ilyet égen-földön nem találtam. Azaz de, csak az autópályán leelőztem. Egyik munkatársam halált megvető bátorsággal jött velem a gyerekboltba shoppingolni egyik nap, míg a többiek cipőket, ruhákat és ékszereket nézegettek. Belevetettük magunkat a játékosztály rengetegébe, ahol épp 20%-os akció volt mindenre, épp ezért minden környékbeli német apuka-anyuka-nagyszülő úgy gondolta, eljött az ideje a karácsonyi bevásárlásnak. Kicsit hasonlított néha a dolog valami zs-kategóriás amcsi vígjátékhoz, tülekedés, beszólások, egyebek, de mi kitartottunk. Végül betonkeverőből csak 1 métereset találtunk, ellenben volt egy szép ARAL tartályautó német felirattal abból a fajtából, aminek Dániel kb. fél éve szenvedélyes gyűjtője. Nem mondom, hogy a legolcsóbb, de kiváló minőségű, kapják a kiképzést rendesen, mégsem tört még le semmijük.
Aztán olyan óriási szerencsénk volt, hogy az AUDI-s tárgyaláson az asztalunkra bekészítettek egy-egy kis AUDI modellt (még e megbeszélés előtt kipróbáltam, hogy működik, ezt egy anyukának muszáj), így még ez is bekerült az ajándékok közé, sőőőőőőt, az AUDI Múzeumban is vettem egy A6-ot. Hétfőre aztán mindenki tudta már kívülről, hogy mikkel érkeztem haza, Dániel gondoskodott róla, hogy az egész ovi képben legyen :-)
Mostanában néha beszélgettünk arról, lesz-e Dánielnek tesója, ha igen, mikor. Nem vagyunk benne 100%-ig biztosak, hogy szeretnénk másodikat, nagyon sok mindentől függ, de azért többször kerül(t) szóba. Namármost a gyereknek határozott elképzelései vannak. Eddig fiú tesót szeretett volna, aki lehetőleg Máté öccse, Marcika legyen, hozzuk el, oszt jól van. Ez egy jó megoldás lett volna, mert a szülést is megspórolom, Marci lassan másfél, no problem. Na de a szülők nem biztos, hogy örültek volna ennek, így maradunk (ha esetleg) a saját gyerek megoldásnál. Dániel viszont egyáltalán nem biztos már benne, hogy jó lenne egy másik fiú, legújabb gondolata szerint legyen inkább lány és Lucának hívják (Luca Dániel egyik ovistárásnak a nővére és sokat játszanak együtt), szőke legyen és pont olyan, mint A Luca. Ez azt jelentené, hogy egy nála is rosszabb kiscsajunk lenne, így javasoltam neki, válasszunk másik prototípust :D
