Továbbra is jól érezzük magunkat Sydney-ben, gyűjtjük az élményeket és én már most azon gondolkozom, hogyan fogom megírni majd őket, hogy minden beleférjen és el ne felejtsek semmit.

Első benyomásom, hogy nagyon szép ország Ausztrália! Nyilván itt is megvannak az élet árnyoldalai (micsoda költői mondat lett ez), de első blikkre azt mondanám, simán élnék itt egy-két évet mindenféle honvágy nélkül. Pedig itt aztán nem lehet magyarul káromkodni, vagy megjegyzést tenni valakire a ruhája/kinézete miatt, mert sose lehet tudni, nem valami hazánkból ideszakadt magyarba ütköztünk-e :D Ja, és az is tetszik, hogy senki nem is tesz ilyet, mert bármilyen ruhában lehet járkálni, bármilyen színkombinációban, itt nincsenek megbotránkozó tekintetek mint jó kis öreg hazánkban...hiába, külföldön bizonyosodik meg az ember arról a leginkább, hogy nekünk még van hova fejlődnünk, ami az együttélést és a toleranciát illeti.

Most Apa szintén dolgozik, én meg hesszelek szokás szerint a cappuccino-val, amit "nem résztvevőként" szerzek mindig a konferencián, és úgy teszek itt a sok internetező mérnök/kutató között, mintha valami szaki lennék én is, jó, hát fogalmuk sincs, hogy én csak blogolgatok, pedig komoly munka ez is. Apa meg három napja szerintem angolul gondolkodik és létezik.... :)))

Tegnap este - egy kimerítő egész napos Taronga Zoo-s kirándulás után - Kisgolyó alaposan rám ijesztett. Az utcán olyan hasfájás és görcsök jöttek rám, hogy alig bírtam araszolni és vonszolni magam, mert minden egyes lépés iszonyatosan fájt. Nyilván kimerült voltam és álmos, de ilyen még sose volt előtte és azért elgondolkodtam rajta, hogy itt vagyok a világ túlsó végén a sötét estében, azt se tudjuk, hova menjünk, ha baj lenne.....aztán mire ezt a pánikszerű eszmefuttatásomat befejeztem, minden elmúlt magától és hála Istennek azóta se jött vissza. Persze ebben nagy segítségemre volt a 12 kis dobozos-kanalas Nutella (nem nevet senki), amiből asszem' hármat egy ültő/fekvő helyemben a hotelban benyomtam és arra fogtam, hogy egész egyszerűen szénhidrátra volt szüksége Kisgolyónak. Reggel is termeltem egyet, hogy legyen energiám, pedig egészen eddig soha, de soha nem kívántam meg édességet. Bevallom, azt se nagyon tartottam be, hogy nem lehet külföldön idegen kaját enni. Egyedül kagylót nem ettem, de ezen kívül mindent megkóstoltam, és milyen finomak voltak! Itt egyébként teljesen furán néztek rám, hogy terhes-vitaminokat szedünk (mármint mi, magyarok), meg előírják, hogy mit ajánlott enni, mit nem. Abszolút nem divat, vagy szokás Ausztráliában, hogy kiegészítő vitaminokkal tömik magukat a terhes nők, azt vallják, hogy minden megvan a zöldségekben, gyümölcsökben, egészséges kajákban, ami kell a babának. Szakmailag nyilván nem fogok itt állást foglalni, bár abban is biztos vagyok, hogy a mi magyar étrendünk, ételeink fele annyi vitamint és nyomelemet nem tartalmaznak, mint az itteniek. Szóval nem aggódják túl a várandósságot - és szerintem ők csinálják jól - ugyanazt eszik, mint előtte, halat, rákot, kagylót....

Bár úgy gondolom, ha mi is tenger/óceán mellett élnénk, akkor az én szervezetem is jobban hozzá lenne szokva ezekhez és teljesen biztos vagyok benne, hogy a világ összes kincséért se mondanék le ezekről a kritikus hónapok alatt (sem) és abban is biztos vagyok, hogy az ég adta világon semmi, de semmi bajom nem lenne se nekem, se a babának...sőt!!! Ezerszer jobb lenne, mintha mekis kaját tömnék.

A nadrágok továbbra sem (miért is tennék???) jönnek fel rám begombolva, így próbálok minden napra valami hosszabb pólót, vagy pulóvert felvenni, bár szerintem ez a növekedés még nem Kisgolyónak, hanem inkább a puffadásnak és a rosszabb, illetve lassabb emésztésemnek köszönhető. Kicsit kezdek egy egybe-oszlophoz hasonlítani és nagy bánatomra a "C"-s melltartóm se nagyon jó már és nagy szemekkel állok meg egy jobb butik előtt, ahogy azt tegnap is tettem és vágyakozva nézegetem a jó kis darázsderekakra szabott koktélruhákat :) Mondjuk ez egészen addig tart, amíg meg nem látom a kis Krokodil Dundee-knak kitett igazi "aussie"-style ruhácskákat és adieu koktélruha!!

Most pedig rásegítek az alakomra és megnézem hagytak-e nekem ezek a konferenciázó népek valami kis teasütit az otthonról hozott iskolai kakaómhoz!!! Ajánlom nekik....

PS: Képzeljétek, mire ezt az utolsó mondatot leírtam, és fetápászkodtam volna innen, Apa megjelent két fahéjas teasütivel!! Hát ezért (is) imádjuk!!!

A sanyarú sorsú szülők és a krumpli

Kisgolyónk holnap lesz 11 hetes és remélhetőleg biztonsággal átlép az embrionális korból a magzatiba :)) Ha az anyján múlik, akkor nem lesz gond, mivel jelenleg egy pohár cappuccino mellett (amit Apa hozott nekem) ülök a Sydney Convention Centre gyönyörű teraszán a laptoppal előttem, a fantasztikus Darling Harbour-ral mögöttem és élvezem a téli napsütést, amit kb úgy kell elképzelni, hogy 25 fokban napozok :D Gáz az élet, mi??? :)))

Apának ma van az első előadása, de haláli nyugalommal járkál, nézeget és abszolút nem izgul. Ha ez én lennék, akkor szerintem már egy ép körmöm se maradt volna, ellenben Ő azt mondja, meg lehet szokni ezt is (hogyan?????)....no comment.

Tegnap egyébként beköltöztünk a városba, egy hotelba, mert innen sokkal könnyebb bejönni az előadás helyszínére és nem utolsó sorban rengeteg a látnivaló a city-ben. Rokonaimnak, Hanninak és Peternek pedig millió puszi így is, hihetetlen vendéglátók, lesik minden kívánságunkat, visznek minket mindenhova, ja, és még egy jó fiúnevet is hallottunk tőlük, de ez maradjon egyelőre titok :D

Sok-sok fotóval készülünk, nem is tudom, hogy fogok válogatni közülük, mind szuper és mindegyikhez csodálatos élmények kötődnek!

Kisgolyóról még annyit (szegényemről legalább essen szó a blogjában), hogy elkezdett nődögélni, már egybefolyik a derekam és a csípőm és asszem lassan, de biztosan az a C-s melltartó se lesz jó. Még jó, hogy csak egyet vettem. Érdekességként pedig annyit, hogy én, a korábbi nagy krumplievő, le kellett hogy mondjon minden ilyesmiről, mert Kisgolyó ki nem állhatja. Bármilyen köret OK, csak krumpli ne legyen neki. Én küzdök-küzdök, de szerintem a gyerek győz, próbáltam tegnap is a KFC-ben megenni és mondogatni neki, hogy ez finoooom, anya is szereti, de nem, hajthatatlan....ahogy Gollam mondta a Gyűrűk Urában: "A kolompért meg tartsd meg magadnak!" :D Köszi, Drágám!

Vetel Magyarorszag, itt Sydney

Csak par sor erejeig: csodalatosan erezzuk magunkat, Kisgolyoval egyutt, finomakat eszunk, iszunk, nem is beszelve a fantasztikus elmenyekrol! (Apa peldaul ma motorozott Sydney vadregenyes tajain, mi ezt kihagytuk, helyette en egy Volvo Cabrioban furikaztam) Most mondjatok meg: elni tudni kell :)

Csok Mindenkinek Haza!!!!

Utazunk!!!!!

Rövid ideig (két és fél hétig) nem leszünk itthon, ugyanis Kisgolyóval együtt életünk egyik leghosszabb, de reméljük ugyanilyen csodálatos utazására készülünk :) : Sydney-be repülünk.

Apa előad a következő héten egy konferencián, közben pedig az én rokonaimat, Hannit és Petert is meglátogatjuk, náluk fogunk lakni másfél hétig! A többi napra szállodai szobát foglaltunk, hogy a konferencia központ közelében, a belvárosban legyünk.

Én természetesen (?) parázok, elraktam minden gyógyszerből valamennyit, nehogy gond legyen, persze miért is lenne? :D

Betartom azt az aranyszabályt, amit az orvos és az ultrahangos néni mondott, ami jó nekem, az jó Kisgolyónak is, így ha az anyukája jól érzi magát, akkor ő is. De legalább ő már elmondhatja magáról, hogy 10 hetesen (magzati korában) már repcsizett és nem is akárhova!! Még Dubai-ba is elvisszük :))) Én csak 6 évesen láttam először "külföldöt", akkor is Csehszlovákiát....hiába, a mai fiatalság!

Alább bemásolom, hogy áll most a kis csöppség:

A 10. hétre a magzat összes létfontosságú szerve kialakult, és megkezdik összehangolt, közös működésüket. Az agy rohamos fejlődésnek indul: percenként 250 000 idegsejt jön létre az embrionális agyban! Ha a kicsi fiú lesz, a herék megkezdik a tesztoszteron hormon termelését. A külső felépítés is folyamatosan változik, már kialakult a legtöbb ízület: a váll, a könyök, a csukló, a térd és a boka éppúgy, mint az ujjak és a lábujjak. Ez a hét több szempontból is vízválasztó a terhesség szempontjából: a hét végére befejeződik az embrionális szakasz, és kezdetét veszi a magzati periódus. Ez azt is jelenti, hogy ezt követően a veleszületett rendellenességek kialakulására már igen kevés esély van. A babád átlagos mérete-27-35 milliméter, feje búbjától a fenekéig (ultrahang papíron CRL=ülőmagasság).
Hogy a súlya mennyi? Hozzávetőleg 4-5 gramm! Igazi kis vasgyúró, nemde? :))

Sok-sok puszi Mindenkinek, igyekszünk haza és azért ha van rá lehetőség, bejelentkezünk Ausztráliából is!

Apa, Anya, Kisgolyó

Hello :)

....ez a kis emberke én vagyok, Kisgolyó. Ma volt Anya és Apa 3D-s ultrahangon vagy min és megnéztek. Óriásit nőttem, Anya nem akarta elhinni, hogy már 30 mm vagyok, Apa szerint már 3 kockacukor, bár azt nem tudom mi.

Nem tetszett egyébként, hogy benyomtak valamit a fejem fölé, és ezért mindig arrébb másztam, meg egyszer ki kellett nyújtóznom is.

Anya megdícsért, hogy szépen vert a szívem, szerinte, meg Apa szerint is szabályos volt. Nagy munkában vagyok, mindig ilyen, nem tudom, miért örültek ennek ennyire.

Állítólag majd két és fél hét múlva, amikor már akár 6 cm-es is lehetek megint megnéznek és akkor tovább is megvizsgálnak, hogy egészséges vagyok-e. Egyébként szerintem igen, legalábbis én úgy érzem. Látjátok elöl a kezeimet? Remélem lesznek majd nagyobbak is, mert jó velük össze-vissza kalimpálni, meg vannak ilyenek alul is, csak azok még kisebbek. Talán megnőnek majd....

Anya mondta, hogy nőjjek így tovább és maradjak csak szépen, ahol vagyok. Állítólag még sokáig kell itt lennem, végülis jól érzem magam, csak legközelebb ne nyomják be a fejem fölé azt a valamit, különben akkor is arrébb úszom majd....

Eddig...

• ma vagyok 9 hetes és 2 napos terhes
• a 6. és 7. hetet leszámítva nem volt se émelygésem, se hányingerem, a hét elejétől kezdve pedig óriási étvágyam van
• nem kívántam meg semmit se jobban, nem undorodom egyetlen ételtől sem, bár inkább sósat eszem, mint édeset
• tegnap megvettem életem első kismama nadrágját és a pocak tartó öveket, mivel egyetlen (egy gumis derekú nadrág) fameron kívül semmi más nem jön rám, illetve nem tudom begombolni/bekapcsolni/zippzárt felhúzni
• B kosárról C kosárra váltottam, amit ma meg is ünnepeltem egy új Triumph melltartóval
• megvettem életem első L-es méretű bugyijait :))
• a hajam nem zsírosodik annyira, ellenben a pattanások hol jobban, hol kevésbé, de kijönnek rajtam
• nem szeretem az édes illatokat, egyáltalán az illatokat (nem szagokat!!!), így sajnos a több tízezer forintos parfümök 3 hete mellőzve vannak a polcon (nem baj, egyszer eljön még a Bulgari-k és Armani-k ideje ) :D
• megvettem életem első szagtalan izzadásgátlóját tengeri sóval
• megsíratok egyes Doktor House részeket, de a mosogatni való edények is könnyekre tudnak fakasztani, pedig nem néznek rám csúnyán
• órákat tudok aludni, majd mindezek után elgondolkodom azon, hogy lehet, még egy órácskát kéne szundítanom

MIndezeket olvasva úgy gondolom, Kisgolyó igazán kegyes hozzám és nagyon jó gyerek!

Túl a 2 cm-en :)

Ma ismét voltunk orvosnál, és ha már ott voltunk, persze volt vizsgálat és ultrahang is. És! Ami a legfontosabb, hogy bár Apa eddig is mindig hősiesen eljött, de most, hogy már végre lehet is látni valamit Kisgolyóból, megkértem Stummer doktor urat, hogy hadd jöjjön be és láthassa a gyerekét Ő is. Persze doki bá azonnal és minden fennakadás nélkül teljesítette a kérésemet, bár amikor kiment, majdnem beviharzott egy másik kint toporgó kismama, de leültette, miszerint előbb még itt egy apuka kukkanthatja meg a bébijét.

Kisgolyó folyamatosan máshol volt a felvételen, először azt hittem, hogy valami baj van, mert a doki néma csendben nézegette a monitort és egy szót sem szólt. Majd végre kinyögte mégis, hogy jaaaaa, minden rendben van, csak próbál egy olyan képet behozni, amin meg is mérheti a kis lakót. Nagy nehezen sikerült, 21 mm-ert mért a gép és véééégre már nem takarja ki a méretnyíl :) Szóval Kisgolyó ismét nőtt, Apja szerint - aki így viszonyítja - már akkora, mint két kockacukor (lehet holnap a cégnél összeillesztek majd kettőt).

Nálam is minden rendben (c: 3000), kivéve azt, hogy szokás szerint ugye magas volt a vérnyomásom. Kaptam gyógyszert is, amiből 2x1-et kell bevennem, és állandóan kontrollálnom kell majd, mert be kell számolnom arról, hogy alakul. A maximum határ nálam 130 lesz..... Mindenesetre szedni fogom rendesen, majd meglátjuk, remélem nem lesz semmi gond.

A legközelebbi nagy nap hétfőn lesz, amikor is egy 3D rendelőbe megyünk és reménykedünk, hogy végre egy fotót is kapunk Kisgolyóról, amit természetesen azonnal meg is fogunk osztani a nagyvilággal.

Anya szépül és eszik (végre)

A hétvége úgy telt, ahogy még eddig sose, elkezdtem enni :) De ipari mennyiségben. Olyan, mintha a szervezetem az eddigi hideg barackon, meleg levesen és tejen élést akarná behozni, ugyanis még főzni is volt kedvem, ami nagy szó. Épp az egyik "szaklapban" olvastam, hogy a lencse jót tesz a terhesség alatt, úgyhogy fogtam magam, bementem szombaton egy zöldségeshez és vettem egy csomaggal. Úgy gondoltam, majd vasárnap megcsinálom, ami OK is volt, viszont lencseválogatás közben olyan álomkór jött rám, hogy csak két turnusban tudtam megcsinálni (nem röhög) mert le kellett dőlnöm. Aki nem érzett még ilyet ne mondjon/írjon véleményt, borzalmas, amikor az ember siet, tudja, hogy van is kedve csinálni azt, amit éppen tesz, de egész egyszerűen nem megy.... nincs mese, le kell pihenni. Ja, ha ezt nem teszem, akkor jönnek a sárga karikák a szemem előtt, meg a szürkeség, tehát nincs apelláta, vízszintes. Nem is kell sok, mert fél óra után olyan vagyok, mintha 8 órát aludtam volna. Így tehát kétféle kaját is készítettem mire Apa visszajött a nagy motorozásból, ja, és édességet is! Nem baj, ilyenkor kell fagyasztani, jöhetnek még ínségesebb idők!

A szépülést nem kell annyira szó szerint venni, csak ma hoszzú idő után ismét meglátogattam fodrászomat és vágattam a hajamból - persze szigorúan a megengedett 1 cm-en belül - no meg pár szőke csík is került bele. Míg Norbi vágta a tincseket, egyszer csak felkiáltott, miszerint jéééé, egy ősz hajszál!!! Áááááááááááááá, rémálom, igaz, hogy csak egy volt, de mondtam neki, sürgősen tépje ki, amit igazolt is a kis összepöndörödött maradványokkal, de ez valami borzalmas sokkhatás volt :P Ide jutottam.

No meg oda, hogy a következő nőktől agybajt kapok: szőke plázacica betipeg, beül a székbe és legfontosabb hírként közli, megszületett a keresztgyereke. De ez mind semmi, mert a gyermek borzalmas ronda volt - szerinte - újszülöttként, amikor meg neki megmutatták, akkor pedig bekakilt és bepisilt, meg büdös is volt. Ám hangsúlyozta, ő imádja a gyerekeket ( :-S ), de már csak akkor, amikor igazi kis egyéniségek..... Én pedig elnéztem a tökéletesen manikűrözött kezeket, pedikűrözött lábakat, az utolsó divat szerinti megjelenést és magam előtt láttam másfél évvel ezelőtti önmagamat. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem merengtem el akkori önmagamon, aki nem arra gyűjtött az egészség-kártyáján, hogy a gyereknek tudjon majd venni ezt-azt, hanem fogfehérítésre, nem azért spórolt, hogy később legyen kiságy, matrac, elég pénz a Down szűrésre.....

Aztán 2 perc múlva lenéztem a gumis farmeremre, a lapos kondicipőmre, a nem-lapos hasamra és úgy döntöttem, sokkal jobban tetszek így magamnak, mert böbőőőő, nekem jóval nagyobb és feszesebb melleim vannak :PPPP

PS: és nekem olyan 'Apám' van, aki ír ide nekem kommenteket (:-x) és kis cetlire szívecskét rajzol a megkívánt kifli és a teavaj mellé!

Történések

Ma egy extra borús és esős napra ébredtünk, illetve hogy is mondjam jobban....keltünk. Ugyanis valami miatt éjjel nem tudtam aludni. Szerintem a kettős fronthatás is betett, na meg az is, hogy az éjszakai vihar miatt a felettünk lakó Gabi néni hatalmas robajjal indult neki ablakokat csukogatni, meg ha már fent volt, akkor a kopogós klumpájában kiment wc-re is, meg inni is. Ezt még rajta kívül pár lakó szintén eljátszotta, és míg ők ezután halál nyugodtan visszafeküdtek aludni, mi Kisgolyóval Anyák lapját olvasgattunk. Igen, többes számban, mert felolvastam neki, melyik héten mi történik vele, csak hogy képben legyen :) és megnéztük Edwin Marton családi boldogságát képekben :D Szerintem őt ez baromira nem érdekelte, illetve lehet igen, csak én nem tudtam róla. Azt olvastam ugyanis a 2000 könyvem valamelyikében, hogy ilyenkor ők nem alszanak, csak nagyon minimálisat és éjjel is rendületlenül mocorognak, kepesztenek. Megüzentem neki, hogy ezzel (most) nincs semmi gondom, csak majd kicsit később egyezzünk ki egy éjszakai alvásban is. Ja, és ha valakinek feltűnt: hát azért virgonckodom ennyit éjjel, mert Apa elment :(((( motoros túrára és csak vasárnap jön haza. Asszem majd megkérem, hogy most már ne csináljon ilyeneket, sokkal nyugodtabb vagyok, ha itthon van. (Ő meg lehet akkor nyugodtabb, ha minél távolabb van???)

Egyébként korai bejegyzésem oka meg az, hogy otthon valami miatt nincs net. Persze, egyedül vagyok, fogalmam sincs, mit kellene kihúznom, bedugnom, megszerelnem.....mert ez speciális net és még azt sem sejtem, kit kellene felhívnom. Abban reménykedem, hogy megkönyörül rajtam a hálózatok atyja és megjavul magától. Rémes, hogy míg pár évvel ezelőtt én vígan elvoltam az internet nélkül, most mennyire tud hiányozni.

Tegnap egyébként elmentem a háziorvosomhoz. Pechemre szabin volt, de az asszisztensnőjével, Marikával tudtam beszélni. Végre valaki elmondta egy számomra is érthető nyelven, hogy tényleg elég a 12. héten megböketni magam és akkor levetetni minden vért. Úgyhogy amint visszajöttünk a sydney-i útról, irány a rendelőintézet. Ja, és bejelentkeztem egy 3D-s ultrahangra (most akciós volt egy győri spéci rendelőben), 10 nap múlva megyünk (még a nyaralás előtt) bekukkantani Kisgolyóhoz és remélem, véééégre egy fotót is kapunk róla :).

A büszke Anya :)

Ma volt a nagy védőnős nap :)

Persze, alig tudtam mit kamuzni a munkahelyemen a kolléganőmnek, hogy hova megyek, próbáltam mindenféle orvosi dumát benyomni, úgy láttam, elhitte szegény....nagyon lelkiismeret-furdalásom volt emiatt, majd utána elnézést kérek tőle, de nem akarom még jó pár hétig elmondani bent senkinek. Főnököm aranyosan mosolygott, hogy menjek csak, biztos látta rajtam, úgy készülök erre, mintha legalább egy államvizsgára mennék.

Hát....a várakozási idő itt is jelentős, mint a háziorvosnál, a wc-k állapotáról pedig ne is beszéljünk. Ilyenkor ugye a vizelési inger valami frenetikus méreteket ölt, nekem legalábbis 3 korty után is mennem kell és mindig olyan érzésem van, mintha 5 litert kellene kiadnom magamból. Most sem volt ez másképp. Nosztalgikus volt, hiszen az előző lakhelyünk a terhesgondozótól 1 percre volt, és amikor kicsi voltam, Anyukám ide hozott mindig a szomszédba gyerekdokihoz. Én meg az üveg elválasztó falra tapadva nézegettem a pocakos anyukákat, és arról álmodoztam, hogy milyen lesz, ha egyszer én is ide fogok járni.....mint anyuka.

Na, mondjuk azt azért nem gondoltam volna, hogy a 'WC kismamák részére' feliratú ajtó mögött ilyen látvány fog fogadni. Nem akarom hosszasan ecsetelni, hogy mi volt a kagyló mellett, maradjunk annyiban, valaki nagyon nem talált bele....én meg küzdöttem a levegőért, ami olyan kevésnek tűnt, mint egy pincében. Miután sikeresen kimenekültem innen, még vagy 1 órát ücsörögtem kint a váróban, addig Apa elment bevásárolni, lelkére kötöttem, hogy hozzon jó sok levest, mert mostanában azokon kívül nem vagyok hajlandó semmit sem megenni.

Végül 1 órára bejutottam Mónikához, a védőnénihez. Nagyon aranyos, középkorú hölgy, iszonyatosan türelmes, látszik, hozzá van már szokva a kérdezős és parázós anyukákhoz. Egyből előszedett 3 tonna Kismama magazint, hozzá ingyenes termékmintákat, hogy olvasgassak csak nyugodtan, majd előrámolt még vagy ugyanennyi tömegű hivatalos papírt. És csak kérdezett és töltögetett...kérdezett...és töltögetett.....

Vérnyomásom ismét produkálta magát, meg is jegyezte, hogy kicsit magas, én meg lebegtettem a kardiológiai szakvéleményt, hogy szív ultrahangon is részt vettem, semmit nem találtak, ilyen vagyok gyárilag. Komolyan, nálam a 130-as vérnyomás (ez állítólag terhesen magas) a normál, soha semmi bajom nem volt tőle, de elfogadom, hogy ezen parázni fognak...fel is készültem rá.

Egyébként a súlyom tökéletes (juhúúú), még a versenysúlyom alatt is vagyok - mondjuk a gyümölcsöktől, a tejtől és a levesektől szép lett volna, ha hízom - legközelebb majd szeptemberben, a Down UH anyagával kell jelentkeznem vérvételre. Éééééés!!!! Kismamáknak nem kell éhgyomorra menni!! Azért csókosak vagyunk, mert eddigi életem során nekem nem az jelentette az ijedséget, miszerint most belém fognak vágni egy tűt, és lecsapolnak, hanem az, hogy nem ehetek előtte semmit!!!!!

Persze Mónikának is elpanaszoltam, hogy most még 5 hetet kellene várnom a következő UH-ra és aggódom, hogy a sydney-i utazás előtt senki rám se néz. Ő meg közölte, próbálkozzak be a kórházban a 4D ultrahang rendelőben, van ott "rendes" UH is, és ha épp jó kedve van az asszisztens néninek, akkor megkönyörül rajtam. Gondoltam, majd egyszer reggel odamegyek, aztán úgy nézek, mint Csizmás Kandúr a Shrekben, de mivel Apa pont arra felé vitt vissza a munkahelyemre és én pont láttam egy üres parkolót, megkértem, hogy kukkantsunk be.

Nos, ajtó tárva nyitva állt, persze pirosan villogott a felirat, miszerint a Betegfelvétel szünetel!, de hát rámenős anyuka ezt nem hagyja. Asszisztensnő kinéz, kérdezi, időpontra jöttem-e, mert akkor biza elkéstem. Mondom nem, csak hát 23 órás repülőút, doki 5 hétig szabin (ami igaz is), első baba, aggódás ezerrel.....Mire ő: akkor üljön le, végzek a leletekkel, majd behívom.

Így tehát Gyöngyi néni (mert leolvastam a nevét) zord külseje egy érző szívű lelket takart, mert tényleg behívott és megmutatta, hogy Kisgolyó él és virul éééééés (dobpergés) a múlt szerdai 8 mm-hez képest ma (7hét+6) 17 mm-es!!!! Az én nagy gyerekem... :-x

Anyai büszkeségem határtalan volt, ezerszer megköszöntem, hogy a fizetős UH részlegen fogadott, mire azért megjegyezte, hogy a Down szűrésen fogunk mi még találkozni :))) Isten áldja Gyöngyi nénit!!!