A hétvége úgy telt, ahogy még eddig sose, elkezdtem enni :) De ipari mennyiségben. Olyan, mintha a szervezetem az eddigi hideg barackon, meleg levesen és tejen élést akarná behozni, ugyanis még főzni is volt kedvem, ami nagy szó. Épp az egyik "szaklapban" olvastam, hogy a lencse jót tesz a terhesség alatt, úgyhogy fogtam magam, bementem szombaton egy zöldségeshez és vettem egy csomaggal. Úgy gondoltam, majd vasárnap megcsinálom, ami OK is volt, viszont lencseválogatás közben olyan álomkór jött rám, hogy csak két turnusban tudtam megcsinálni (nem röhög) mert le kellett dőlnöm. Aki nem érzett még ilyet ne mondjon/írjon véleményt, borzalmas, amikor az ember siet, tudja, hogy van is kedve csinálni azt, amit éppen tesz, de egész egyszerűen nem megy.... nincs mese, le kell pihenni. Ja, ha ezt nem teszem, akkor jönnek a sárga karikák a szemem előtt, meg a szürkeség, tehát nincs apelláta, vízszintes. Nem is kell sok, mert fél óra után olyan vagyok, mintha 8 órát aludtam volna. Így tehát kétféle kaját is készítettem mire Apa visszajött a nagy motorozásból, ja, és édességet is! Nem baj, ilyenkor kell fagyasztani, jöhetnek még ínségesebb idők!
A szépülést nem kell annyira szó szerint venni, csak ma hoszzú idő után ismét meglátogattam fodrászomat és vágattam a hajamból - persze szigorúan a megengedett 1 cm-en belül - no meg pár szőke csík is került bele. Míg Norbi vágta a tincseket, egyszer csak felkiáltott, miszerint jéééé, egy ősz hajszál!!! Áááááááááááááá, rémálom, igaz, hogy csak egy volt, de mondtam neki, sürgősen tépje ki, amit igazolt is a kis összepöndörödött maradványokkal, de ez valami borzalmas sokkhatás volt :P Ide jutottam.
No meg oda, hogy a következő nőktől agybajt kapok: szőke plázacica betipeg, beül a székbe és legfontosabb hírként közli, megszületett a keresztgyereke. De ez mind semmi, mert a gyermek borzalmas ronda volt - szerinte - újszülöttként, amikor meg neki megmutatták, akkor pedig bekakilt és bepisilt, meg büdös is volt. Ám hangsúlyozta, ő imádja a gyerekeket ( :-S ), de már csak akkor, amikor igazi kis egyéniségek..... Én pedig elnéztem a tökéletesen manikűrözött kezeket, pedikűrözött lábakat, az utolsó divat szerinti megjelenést és magam előtt láttam másfél évvel ezelőtti önmagamat. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem merengtem el akkori önmagamon, aki nem arra gyűjtött az egészség-kártyáján, hogy a gyereknek tudjon majd venni ezt-azt, hanem fogfehérítésre, nem azért spórolt, hogy később legyen kiságy, matrac, elég pénz a Down szűrésre.....
Aztán 2 perc múlva lenéztem a gumis farmeremre, a lapos kondicipőmre, a nem-lapos hasamra és úgy döntöttem, sokkal jobban tetszek így magamnak, mert böbőőőő, nekem jóval nagyobb és feszesebb melleim vannak :PPPP
PS: és nekem olyan 'Apám' van, aki ír ide nekem kommenteket (:-x) és kis cetlire szívecskét rajzol a megkívánt kifli és a teavaj mellé!
hehe :D én megmondtam :-P
VálaszTörlésPS: Tegyél fel kommentlistát balra pls, mert nem látom Apa mikhez szól hozzá :)