Persze, alig tudtam mit kamuzni a munkahelyemen a kolléganőmnek, hogy hova megyek, próbáltam mindenféle orvosi dumát benyomni, úgy láttam, elhitte szegény....nagyon lelkiismeret-furdalásom volt emiatt, majd utána elnézést kérek tőle, de nem akarom még jó pár hétig elmondani bent senkinek. Főnököm aranyosan mosolygott, hogy menjek csak, biztos látta rajtam, úgy készülök erre, mintha legalább egy államvizsgára mennék.
Hát....a várakozási idő itt is jelentős, mint a háziorvosnál, a wc-k állapotáról pedig ne is beszéljünk. Ilyenkor ugye a vizelési inger valami frenetikus méreteket ölt, nekem legalábbis 3 korty után is mennem kell és mindig olyan érzésem van, mintha 5 litert kellene kiadnom magamból. Most sem volt ez másképp. Nosztalgikus volt, hiszen az előző lakhelyünk a terhesgondozótól 1 percre volt, és amikor kicsi voltam, Anyukám ide hozott mindig a szomszédba gyerekdokihoz. Én meg az üveg elválasztó falra tapadva nézegettem a pocakos anyukákat, és arról álmodoztam, hogy milyen lesz, ha egyszer én is ide fogok járni.....mint anyuka.
Na, mondjuk azt azért nem gondoltam volna, hogy a 'WC kismamák részére' feliratú ajtó mögött ilyen látvány fog fogadni. Nem akarom hosszasan ecsetelni, hogy mi volt a kagyló mellett, maradjunk annyiban, valaki nagyon nem talált bele....én meg küzdöttem a levegőért, ami olyan kevésnek tűnt, mint egy pincében. Miután sikeresen kimenekültem innen, még vagy 1 órát ücsörögtem kint a váróban, addig Apa elment bevásárolni, lelkére kötöttem, hogy hozzon jó sok levest, mert mostanában azokon kívül nem vagyok hajlandó semmit sem megenni.
Végül 1 órára bejutottam Mónikához, a védőnénihez. Nagyon aranyos, középkorú hölgy, iszonyatosan türelmes, látszik, hozzá van már szokva a kérdezős és parázós anyukákhoz. Egyből előszedett 3 tonna Kismama magazint, hozzá ingyenes termékmintákat, hogy olvasgassak csak nyugodtan, majd előrámolt még vagy ugyanennyi tömegű hivatalos papírt. És csak kérdezett és töltögetett...kérdezett...és töltögetett.....
Vérnyomásom ismét produkálta magát, meg is jegyezte, hogy kicsit magas, én meg lebegtettem a kardiológiai szakvéleményt, hogy szív ultrahangon is részt vettem, semmit nem találtak, ilyen vagyok gyárilag. Komolyan, nálam a 130-as vérnyomás (ez állítólag terhesen magas) a normál, soha semmi bajom nem volt tőle, de elfogadom, hogy ezen parázni fognak...fel is készültem rá.
Egyébként a súlyom tökéletes (juhúúú), még a versenysúlyom alatt is vagyok - mondjuk a gyümölcsöktől, a tejtől és a levesektől szép lett volna, ha hízom - legközelebb majd szeptemberben, a Down UH anyagával kell jelentkeznem vérvételre. Éééééés!!!! Kismamáknak nem kell éhgyomorra menni!! Azért csókosak vagyunk, mert eddigi életem során nekem nem az jelentette az ijedséget, miszerint most belém fognak vágni egy tűt, és lecsapolnak, hanem az, hogy nem ehetek előtte semmit!!!!!
Persze Mónikának is elpanaszoltam, hogy most még 5 hetet kellene várnom a következő UH-ra és aggódom, hogy a sydney-i utazás előtt senki rám se néz. Ő meg közölte, próbálkozzak be a kórházban a 4D ultrahang rendelőben, van ott "rendes" UH is, és ha épp jó kedve van az asszisztens néninek, akkor megkönyörül rajtam. Gondoltam, majd egyszer reggel odamegyek, aztán úgy nézek, mint Csizmás Kandúr a Shrekben, de mivel Apa pont arra felé vitt vissza a munkahelyemre és én pont láttam egy üres parkolót, megkértem, hogy kukkantsunk be.
Nos, ajtó tárva nyitva állt, persze pirosan villogott a felirat, miszerint a Betegfelvétel szünetel!, de hát rámenős anyuka ezt nem hagyja. Asszisztensnő kinéz, kérdezi, időpontra jöttem-e, mert akkor biza elkéstem. Mondom nem, csak hát 23 órás repülőút, doki 5 hétig szabin (ami igaz is), első baba, aggódás ezerrel.....Mire ő: akkor üljön le, végzek a leletekkel, majd behívom.
Így tehát Gyöngyi néni (mert leolvastam a nevét) zord külseje egy érző szívű lelket takart, mert tényleg behívott és megmutatta, hogy Kisgolyó él és virul éééééés (dobpergés) a múlt szerdai 8 mm-hez képest ma (7hét+6) 17 mm-es!!!! Az én nagy gyerekem... :-x
Anyai büszkeségem határtalan volt, ezerszer megköszöntem, hogy a fizetős UH részlegen fogadott, mire azért megjegyezte, hogy a Down szűrésen fogunk mi még találkozni :))) Isten áldja Gyöngyi nénit!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése