Boldog új évet kívánunk!

Köszönjük, hogy 2011-ben (is) velünk tartottatok, remélem, jövőre, azaz nemsokára találkozunk újra! Jó ünneplést Mindenkinek!

Karácsonyi összefoglaló

Az első karácsonyunk Danival nagyon szép volt, emlékszem, tavaly ilyenkor mondogattuk, hogy jövőre mit fog csinálni, nézni fogja a fát, hát, így is lett. Mondjuk a legnagyobb durranás a csillagszóró lett, ez annyira elképráztatta, hogy hangosan nevetett, egyszerre tátotta a száját, óbégatott, zabálnivalóan édes volt. A sok dísz közül a legjobban a hatalmas piros gömbök tetszettek neki és rettenetesen felháborodott, amikor nem engedtük, hogy két kézzel összenyomja őket :-) Örültem annak is, hogy mindenkitől szuper ajándékokat kapott, sok-sok kisautót (fürdőjáték formájában is), merthogy brümm-brümm mániája azóta is töretlen, keménytáblás könyveket, és egy olyan kislabdát, ami világít, ha ledobja. Ki tippel, mennyi idő kellett neki, mire erre rájött? Aki kb 1 percre gondolt, az nyert. Hihetetlen, ahogy megfigyel valamit, majd utánozni próbálja.

Fogzása rendületlenül tart, olyannyira, hogy a puhább játékokat szabály szerint sajnálom. Tegnap például össznépileg elmentünk István-napozni a keresztszüleimhez, ahol unokatesóméktól kapott egy nagyon aranyos kis labdát. A játék hevében aztán egyszercsak jött hozzám apukám, hogy úgy gondolja, van valami Dani szájában, amiben igaza is volt, miután megnéztük a pórul járt kislabdát....aki úgy festett, mint egy szerencsétlenül járt szörfös cápatámadás után, jókora darab hiányzott belőle, ami az én kis cápám szájában volt, aki lelkesen csócsálta a gumidarabot. Mondanom se kell, megsértődött rám amikor kitúrtam a szájából, pedig gondolta, majd ő azt fogja vacsorázni. de megette már a járóka filc alját (is), ami a parkettát védi, de mivel nem lett semmi baja (főlag az ominózus kakis sztori után), nem aggódunk. Mindenesetre nagyon kell rá figyelni, bár hozzáteszem, ügyes, mert nagyobb "falatokat" nem nyel le, forgatja csak a szájában és ez így van rendes étellel is. Abból tej, méz és a neki nem való dolgok kivételével mindent eszik, nagy kedvence a virsli - Apjára ütött ebben is - egy egészet bevág sajttal és kenyérrel, majd utána még a gyümölcsös tejpépet is megeszi, majd elszenderül... Az esti alvások jelen pillanatban ismét rendben vannak, egyedül alszik el 9 körül és legtöbbször reggel 6-kor kel szopizni, majd újra szundi kb 9-ig, bár a múltkor 3/4 10-kor ébredt fel őfelsége. Ez mondjuk nem volt jó, mert kimaradt a délelőtti alvás, így ebéd utánra extra nyűgös lett.

Szókincse sokat bővült, elkezdett minket utánozni, nagyon figyel és próbál mindent utánunk mondani, ezért itthon olyan választékos irodalmi stílusban kommunikálunk egymással, ahogy csak lehet, néha vicces :-) Ha például tüsszent, vagy bárki más ezt teszi (roppant vicces számára) és mondjuk, hogy "hapci", akkor ő is mondja, hogy apccciiiii. Vagy ha tornyot építünk és ledönti, akkor mondja, hogy ppppáááá, ami a hoppá megfelelője. Egyelőre Dániel úr nem jár élen az építésben, inkább a rombolásban, de a védőnő mondta is, hogy ez az időszak erről szól, majd 14 hós kora után kezdjünk el tőle várni akármilyen konstruktív tevékenységet. Puszikat csak magának (a tükörképének) és a könyvében található kisfiúnak osztogat, ha én kérem, akkor nagyokat vigyorog, de nem ad semmit, még egy nyálas bújást sem, ilyenkor látványosan elszomorodok, de ez szemmel láthatólag nem hatja meg. :-( Egyébként mindent megért, ha kérem, hogy üljön le, aranyosan leguggol és leül, ha bármire mondjuk, hogy nem szabad, két bepróbálkozás után abbahagyja, érti a kukucs játékot is és nagyon szereti.

Lassan, de biztosan pakolunk a nagy útra, no meg a nagy hír még, hogy jövőre költözünk, augusztus végére állni fog a szép nagy családi házunk, mert Apa egyik nap hazajött, megállt az ajtóban és lazán közölte: "Ja, eladtam a lakást". Persze tervben volt mindez, csak nem gondoltuk, hogy ennyire hamar sikerül és ennyire évvégén, hogy minden napra jusson valami rohangálnivaló.

Minden kedves Olvasónknak nagyon boldog karácsonyt kívánunk!

Karácsonyi készülődés

Ez telt tőlem idén karácsonykor, ennyit voltam hajlandó kreatívkodni :-) Egyébként meglepően jól sikerültek a mézeskalácsok és a félreértések elkerülése végett, nem lett mindegyik ilyen feldíszített, vannak egyszerűbbek is. Aki esetleg felfedezi a kakukktojás húsvéti bárányt a karácsonyi motívumok között, az nem téved, a bari valóban ott van. Apa szaggatta őt, ragaszkodott hozzá, hogy neki kell egy bárány, így engedtem, de neki is kell megennie! A tojásfehérje mázzal egyébként még szebbek lettek, a legalsó képen még csak a frissen kisült verzió látható. A mai hagyományos halászlé vacsorán ezt és gyertyát kapnak a barátaink, most anyagi helyzetemre hivatkozva nem vettem nekik mást, de szerintem nagyon fognak örülni. Dani - mivel még úgysem olvassa a bejegyzést - FP játékokat kap, nagyon szereti az olyanokat, amiken lehet mindenfélét pörgetni, forgatni, megnyomni és magának kell rájönni, hogy is működik. Nem vittük túlzásba a költekezést, hülyeségnek tartom méregdrága ajándékokkal bombázni, amikor még nem érti a karácsony fogalmát sem. Ezeket is egy tök jó webshopból vettem, a bolti ár töredékéért, lassan teljesen rászokok a netes vásárlásra. Eddig soha nem volt problémám vele és nem kell megfizetnem az eladót és egyéb költségeket, sőt, ilyenkor karácsonykor a legtöbb helyen ingyen szállítás van minden megrendeléshez. Jövőre már biztos jobban várja Dani az ünnepeket, de nem szeretném, ha 2 tonna bizbaszt kapna akkor sem, legalábbis mi biztos nem fogunk venni neki 200 féle dolgot. Tuti leszenk addigra kedvencei, majd azokból válogatunk neki.

Szenteste előtt még jelentkezem, mindenkinek jó készülődést!

Kicsit megkésve ugyan, de annál hálásabb köszönetet szeretnénk mondani a kedves, jóságos Fogtündér néninek, mert Apa és anya kicsit benézték a dolgot, Daninak mind a négy foga kijött felül...egyszerre.... Több mint valószínű, hogy emiatt voltak a félig átsírt éjszakák, egyébként azóta Dániel úr átalussza az éjjeleket, hipp-hipp-hurrá!!! Este 9-kor elalszik és reggel 7 felé ébred (majd egy szopi után még 9-ig durmol), anya már nem kommandózik 3 óránként, hanem vééééééégre sok hónap után egyhuzamban alszunk mindannyian :-) Nem bízzuk el magunkat, a többi fognál eljátsszuk még a drámaibb jeleneteket. Egyetlen aprócska probléma van a fogakkal....a szoptatás már nem olyan "kellemes".

Az első hajvágás

Anya mindig, minden körülmények között

Tegnap - azaz ki tudja pontosan mikor - meglátogatott minket a Fogtündér. A Nagy Esti Hancúr (mert ez már szertartás Dánielnél) közben Apa vette észre és kiabált, miszerint tudom-e, hogy a gyereknek van fent egy foga???!!!! Heee??!! Nem tudtam. Néztem én, meg tudtam, hogy a laza kaki (kakamanó esete) meg a sok nyál tuti ennek az előjele, de aztán annyi hét telt el, úgy gondoltam, sosem lesz foga felül (na jó, ezt azért nem, de feladtam a várakozást). Mégis lett! Szóval köszönjük szépen, de azért reklamálnék is, mert ismét csak a jobb oldali bújt elő, szóval szeretnénk gyorsan egy balost is, hadd tudjon harapni úgy isten igazából szegény! Ennek köszönhetően egyébként egyre többször alussza át az éjszakát - nem úgy én, aki legalább háromszor lopakodik oda, nincs -e baja (nem röhög) - és nagy bánatomra már a szopi se olyan fontos az önállósodó gyermeknek. Na jó, azért lefekvés előtt és felkeléskor kell anya, de egyébként rettenetesen élvezi, hogy mindent ehet. Ezt pedig szó szerint kell érteni, mert a nagymamák húslevesétől kezdve a virslin keresztül a felvágottig mindent adunk neki és Dániel úgy eszi őket, mint a kisangyal. Szerencsére az idő választ adott a tejallergiás kérdésre (is) és miután naponta eszik joghurtot, babapudingot, tejpépeket és az ég adta világon semmi baja nem lett, ezért már én is ki merem jelenteni, hogy a sok bukás nem ettől volt. Mindennek nagy sikere van (még), főleg annak, amit épp mi eszünk, lelkesen kóstolgatja az új ízeket, mi meg csak lesünk, mert az esti tejpép után simán lecsúszik a fél zsemle virslivel, sajttal, ja és utána még szopi is következik.

Szeparációs szorongása tetőfokára hágott, anya kell mindig, minden pillanatban, csak én vehetem fel, ölelhetem át, vígasztalhatom meg, ha nem vagyok ott, akkor kétségbeesetten keres, ha ott vagyok, akkor le kell ülnöm mellé játszani, néha odabújik kicsit, aztán tesz-vesz tovább. Jól esik, na, élvezem, hogy szeret és ragaszkodik hozzám és mindig arra gondolok, hogy pár év múlva majd egyre jobban kiesek a kosárból, aztán mire feleszmélek már csajokat fog hazahozni :-) Apával a hancúrozások mennek, ő fürdeti, az az ő esti pillanatuk, eszem ágában sincs bemenni, vagy ott lenni, akkor pasis dolgokról "dumálnak", de az elaltatás és a többi az más, ahhoz még én kellek. Továbbra is imád olvasni, a keménytáblás mesekönyvek virágkorukat élik és érdekes módon, haláli nyugalommal és türelemmel nézegeti őket, pedig ha valaki látott már örökmozgó gyereket, akkor az Dániel. Vannak kedvencek a könyvekben, például a sárga fürdőkacsák, mert olyan neki is van, a Nagyitól kapta, vagy a zöld plüss kukac (ilyen nincs, de murisan néz ki), a focilabda, mert azt Apa hozta kb 4 hetes korában neki, csak plüss verzióban, na és az egyik oldalon egy kisfiú sárga esőköpenyben. Minden egyes alkalommal ad neki puszit, annyira szimpi neki a kiscsávó, én meg olvadozom, pedig én még egyszer sem kaptam, hiába kérem....Ja, persze magát is szereti, a tükörnek is ad, és nagyon mondja saját tükörképének a dumát, aztán örömmel konstatálja, hogy az a másik baba ugyanolyan kedvesen vigyorog rá, mint ő, tündéri! Azonnal felismeri a gyerekeket, a múltkor Apukám névnapját ünnepeltük a családdal, megérkezett a 12 éves unokaöcsém és a csomó emberből egyből hozzá mászott oda, felült mellé és nagyokat nevetgéltek. A 18 éveset is kinézte magának, csak az meg nem tudta, mit kezdjen Danival ;-), így szegényem odébbállt. A héten meglátogattuk Dorinát is, majd' megszakadtunk a nevetéstől, olyan édesek voltak együtt. A két pelusos egymást nézte, mit csinál a másik, ha Dani megindult valamerre, akkor Dorka követte mint az árnyék, de fordítva is ez történt. Egymás szeretgetése (apukák szerint lesz ez még másképp is, hehe) kicsit durvábban sikerült, a fejsimogatások néha átcsaptak a másik hajának megtépésébe, vagy szemének/orrának tüzetesebb vizsgálatába, de apróbb helyreigazítások után minden oké volt. A nap végére Dani gazdagabb lett egy Dorka-karmolással, gondolom a kiscsajon is találtak sérüléseket a fürdetésnél, de azért nagy kárt nem tettek egymásban, sírás nem volt.

Kakamanó vs. Anya 3:0

Eljutottam végleg oda, hogy bizonyos dolgokon már csak nevetni tudok, mert ha másképp tennék, akkor felkötném magam záros határidőn belül, vagy legalábbis sárgaházba vonulnék kényszer gyógykezelésre.

Hol volt hol nem volt, eljött a tegnap este, anyuka egyedül a gyermekkel, mert apuka messze-messze van. Már a lefektetésnél éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, a szokásos fél 9 helyett egy órával később aludt csak el Dani, pedig láttam rajta, hogy a szemét se tudta nyitva tartani. Mikor bementem és simogattam, vagy épp felvettem megölelgetni, akkor minden oké volt, amint kiléptem, már kezdődött az egész előről. Mindegy, gondoltam, így legalább tovább is alszik, hiszen fáradt. Ledőltem én is, el is aludtam szinte egyből, kettőkor hatalmas sírás. Kis naívan azt hittem, legalább 4-5 óra van, tévedtem...jött az első szopi. Ilyenkor elég félálomban teszem vissza a kiságyba, nyugodt szívvel vánszorogtam vissza a helyemre, hogy most aztán tényleg le van rendezve minden, eső kopog a párkányon, szép az élet, jó éjszakát. Megvan az, amikor még ébren vagy, de már olyan jó érzés tölt el, hiszen érzed, hogy egyre mélyebbre zuhansz, nemsokára alvás jön....majd egyszercsak újabb ordítás, én pedig vigyázülésbe felvágódom. Fél 3. Remek. Újabb szeánsz kezdődik, erős maradok, nem veszem fel, csak simogatom, megnézem nem fázik-e, nincs -e melege, de sehol semmi gond. Óvatosan vissza az ágyba és fülelek. Amikor Dani ásít hajnalban, az annak a jele, hogy fent van és ébren nézeget, már amit lát a sötétben. Namármost mivel semmilyen villany nem ég, ezért ő ilyenkor úgy gondolja, hogy megszólítja a körülötte lévőket, hátha szerezhet társaságot, így el is kezdte az óbégatást. Bábábábábábáb, brrrrrrrr, pffffffff. Én ekkor már a fejemet vertem a párnába, mert innen nincs visszaút, legalább másfél óra, mire újra elalszik. És ez még semmi nem lett volna, hiszen hagyom, hadd dumáljon, ha nem kap visszajelzést talán van esélyem a lehetetlenre, de egyszercsak meghallottam a nyögéseit. Tudni kell elöljáróban, hogy Dánielnek az emésztésével hála istennek soha nem volt gond, szorulása talán eddig egyszer volt, de a kakilási rituálé kis nyögésekkel kezdődik, majd nagy mosollyal fejeződik be, jelezvén, a pelusban van a produktum, kéretik tisztába tenni. Hát drága gyermekem hajnali 3-kor rottyantott be, de akkorát, hogy az ágyból hallottam, ahogy a pelus telik és telik és telik és........

Anya ugrik mint a nikkelbolha, mert ha késlekedés van, akkor még a fürdőbe is vihetem (lásd a sztorit tegnap), közben pedig hallom, hogy a felső szomszéd fent van (szegények most költöztek ide gyanútlanul), megy ki vécére, majd a férje is, gondolom a bábábábábábbbb kiabálása a csövek mentén hozzájuk is eljutott, de legalább pisilnek éjjel is eleget, nézzük ennek is a jó oldalát :-) Szóval ott tartottunk, hogy tisztába tevés, Dániel úr pedig rettenetesen boldog, hogy elérte célját - néha úgy gondolom direkt csinálja ezeket - nagyokat hadonászik és bemutatja a "Süti süti kalácsot..." mondókára tanult tapsikolást is, persze csak örömet akart szerezni nekem. Első nehéz dolog ilyenkor mindennek komoly arccal való tűrése. Legszívesebben megzabálnám, de nem, anya kemény mint a kőszikla, nincs mosoly, semmi reakció. Miután az egyedül visszaalvás totális képtelenség, ezért odaveszem magam mellé és kezdődik a harc.

1. 
   
   anya cicijének kibányászása, de nem szopi, csak játék céljából (anya nem engedi)


2. 
   
   anya pizsamáján található össze gomb/gomblyuk/minta/címke/márkajelzés felfedezése és megpiszkálása, kisebb csípésekkel fűszerezve


3. 
   
   anya fülének, szemének és orrának megkaparása, hátha nem vagyok ébren, de majd ő tesz róla


4. 
   
   Süti, süti produkció ötödszöri bemutatása, néha anya fejbeverésével, hogy figyeljen máááááár


5. 
   
   jobb híján saját fül gyűrögetése, egyik ujj szopása, mellette a jól ismert bábábábáb, brrrrrr, grrrrrr előadása


6. 
   
   duzzogva elfordulás, nyöszörgés, négykézláb állás, eldőlés, majd egyes ponttal kezdődik újra az egész

Így legyen lottó ötösöm, hajnali fél 6-ra fejeztük be a műsort, illetve én előbb is befejeztem volna, de minden egyes kiságyba helyezés sírásba fulladt és mivel szomszédék egyre hangosabban mozgolódtak, magamra vettem a dolgot és jobbnak láttam nem bosszantani őket tovább - majd egyszer elnézést kérünk. Ma tehát ismét zombi fejem van, de ezt még tetézte a reggeli baki is, ami miatt a címet is adtam e posztnak. Reggeli után jött ismét kakamanó, én nagy diadalittas arccal vittem Dánielt, miszerint hehehe, nem jött kiiiii, nem jött kiiii, majd az utolsó mozzanatnál, amikor a popsikrémmel kenegettem, jött egy kis puki, majd a nyögés és az egész pelenkázó fullon tele lett kakival, arra se volt időm, hogy a friss pelenkát odatartsam. Na, ekkor tört ki belőlem a röhögés - mert ezt már diszkrét nevetésnek se lehet nevezni - és elhatároztam, hogy feladom a kakamanóval vívott harcomat, letszem a kesztyűt, megadom magam, hátha megkönyörül rajtam.....

Dani manapság tényleg napról-napra fejlődik, igaza volt a védőnőnek - legalább ebben - ... Elkezdte azt az irtó édes babadumát, megállás nélkül fújja, hogy bábábábább, meg brüüümmmm (ezt nagyon okos módon, akkor mondja, ha autót, vagy buszt lát), mondjuk akkor is így gajdol, amikor tele a szája kajával, de rutinos anyuka fel van készülve nedves törlőkendővel, szalvétával, egyebekkel :-) Megvolt egyébként a második átaludt éjszaka is, lassan arra kell gondolnom, hogy Dániel beállította, minden hónapban megajándékoz minket egy ilyennel, aztán hallgassunk el, örüljünk neki, hogy jutott egy. Mi meg örülünk! Ilyenkor jön rá az ember, milyen 7 órát aludni egyben és fel is töltődünk legalább 3 napra. Fogak sehol, ellenben kaki annyi, mint égen a csillag, az állagát nem részletezem a sok nyál miatt. Dokinéni persze nem aggódott, mellette legyen szólva, majd' fél kilót szedett magára a gyerek 3 hét alatt, szóval nyilván nem betegségből ered a dolog, de megnehezíti a reggeli órákat. Ma is ez volt, és hiába rohantam mint egy sprinter, a kakamanó beelőzött és totális technikai K.O-val ki is ütött, újabb rohanás a fürdőbe a zuhany alá. Ráadásul röpke 0,5 másodperc alatt Dániel bele is túrt a kakis ruhájába, majd meg is kóstolta, szóval para-anyu most retteg, hogy milyen bélfertőzést egy egyéb nyalánkságot fog összeszedni. Reménykedem benne, hogy a nyári kerti kommandózás, amikor is füvet is evett feltuningolta annyira, hogy ez meg se kottyan neki. Jó, nem hiszem, hogy sok lehetett, sőt, inkább a szája mellé nyúlt, mert kobraként csaptam le a kezére, de akkor sem hiszem, hogy jót tett. Mellékesen megjegyzem, hogy az én hálóingem is kakis lett, így a lakásban jelen pillanatban úgy gőzölögnek a karácsony és advent illatú párologtatók, mint egy iparváros gyárkéményei, keveredve a fertőtlenítő szagával, amivel a pelenkázót öntöttem le.

Ezeket a technikai málőröket leszámítva jól vagyunk, eléggé felpörögtek az események, már ami a kiutazásunkat illeti, úgy néz ki, megvan a lakásunk is, ha már biztos lesz, képeket is mutatok. Nagyon jó helyen van, szép modern, van terasz és kert, aminek nem nagy hasznát fogjuk venni télen, de sebaj. Más egyéb téren is vannak új hírek, de nem lövöm le őket, nehogy aztán senki ne olvasson az ünnepi készülődés alatt :-)

Szuperanyuk kíméljenek

Eljutottam arra a pontra, hogy cenzúrázni kellett egy itteni bejegyzésem....szégyellem magam, hát ez van....el tudom ragadtatni magam. Kezdem azzal, hogy újfent borzalmas éjszakáink vannak, a nappalok jól alakulnak, de ahogy feljön a Hold, a gyerek megkeveredik. A szeparációs szorongás is úgy jön elő rajta, hogy két hétig semmi, mintha nem is kellenék neki, aztán meg olyan elemi erővel csimpaszkodik és ragaszkodik, hogy konkrétan egy lépést nem tudok menni tőle, senki nem jó, csak anya, szegény apa hiába megy be esténként, hiába simogatja, velőtrázó sikítások, majd megyek én és csend van....egészen addig, amíg meg nem érzi, hogy anya lelép, mert akkor még velőtrázóbb ordítások indulnak, így anya megy vissza és művészi tornászokat megszégyenítő mutatványokkal hajol a kiságyba, fogja a gyermek kezét, másikkal kapaszkodik, hogy be ne essen mellé, a harmadik kezével meg a gerincét masszírozná, nehogy begörcsöljön a dereka. Az, hogy miként nézek ki nappal, már szóra se érdemes, mert a sok hollywood-i sminkmester se tudna már belőlem épkézláb nőt faragni, de bevallom, arra a pontra is eljutottam, hogy minek nekem fodrász meg egyebek, lefittyedne a fejem úgyis hajmosás közben, aludni meg akkor inkább egy szaunában, vagy jacuzziban aludnék, az itthoni ágyban úgyis lehetetlen.

Na, itt jött egyszercsak, hogy egy hírportál blogjára felmentem és végre valahára találtam sorstársakat. Úgy éreztem magam mint egy anonim drogklubban, szórakoztató volt. Aztán egyszercsak beszállingóztak ezek a szuperanyuk, akiktől herótom van. Elmondom, hogy lehet felismerni őket: a fészbúkon naponta 30 fotót publikálnak, hogy épp aznap hány fogásos ebédet és vacsorát rittyentettek, ilyen címekkel mint pl. lazac tejszínes vargányamártással és hercegnő burgonyával, valamint házi készítésű metélttel, sk. dobostorta, meg még pluszban kiderül, hogy otthoni borgazdaságuk is van és ő palackozza a díjnyertes roséjukat; minden fotójukon puccparádéban álló gyerekek vannak, akik még véletlenül se hisztiznek sohasem, mert ők TUDNAK gyereket nevelni, de nem hangos szóval, csak egyszerűen ők tudnak és kész; jó feleségek, jut idő a sminkelésre, a kozmetikusra, a fodrászra, mert a gyerekek ott is néma csendben várják, míg anyu elkészül és nem azért, mert ilyen a temperamentumuk, hanem mert ők jó anyák és így nevelték őket. Rémlik, kikről beszélek??? Ezek azok, akik az utcán megbotránkozva néznek, amikor az én gyerekem épp ordít, nekem lóg a szatyor és a táska a fülemről, a cumisüveg kiesik a kezemből, a fejem vöröslik, belelépek 8 pocsolyába és még a hajam se áll rendesen, hogy a jó életbe' abba.... Na, és akkor feljönnek ezek a szuperanyuk a mi "antitálentum-anyuk" közösségünkbe és elkezdik osztani az észt, hogyaszongya hogy kell a gyereket altatni. Jaaaaa, hát neki olyan gyereke van, aki maga megy be a kiságyba két hetes kora óta, 3 naposan már átaludta az éjszakát, megmondja, hány ml tejet szopott épp, úgy jöttek elő a fogai, hogy egyszercsak a szájában volt mind és soha, de soha nem hisztizik, mert ő meg tudja magyarázni neki, hogy arra semmi szükség.

%":::#&@...meg, neked ilyet dobott a gép, adott a jóisten, kinek mi tetszik, de még véletlenül sem a te nevelésed ez!!!! Mert vannak ilyen, meg olyan temperamentumú gyerekek, vannak elülősek és vannak elevenek. És félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne büszkélkedjen ezzel, mert azzal nincs hiba, örülünk neki és irigykedünk lehet, de ne kezdjék el reklámozni, hogy mindez azért van így, mert ők ezt meg azt az ámerikai blabla marhaságot követték (és bezzeg ha én is ezt tenném, megoldódna minden gondom), vagy csak és kizárólag Vekerdyt tartják jónak, mert nem lehet az összes gyerekre egy módszert ráhúzni. Én is elmondom a fiamnak, hogy a számítógép gombját nem piszkáljuk, elhúzom a kezét, lefoglalom mással, de nehogy már 9 hónaposan elvárjam tőle, hogy ül az édes kis fokhagymagerezd fenekén mint egy jólnevelt 8 éves és olvassa a nagy indiánkönyvet.

És képzeljétek, nálunk vannak vasalatlan ruhák, igen, egy gyerek mellett is, vannak karikák a szemem alatt, nincs befestve a hajam minden hónapban, nem járok trendi cuccokban, a másik végletet sem csinálom, nem gyártok házi szappanokat és házi tusfürdőket és nem tudok 8 fogásos vacsorát készíteni minden nap. Csak nehogy úgy járjatok, mint Bree a Született feleségekben, hogy a szép cukormáz mögött egyszercsak elkezd potyogni a vakolat....

Dani best of - november