Még élünk, megvagyunk, talán most már biztosabban is ki merem jelenteni, hogy egyre jobban :-) Sok minden történt az elmúlt pár napban, ami nagyon jó hatással volt rám/ránk, ezek közül az egyik, hogy újra elkezdtem dolgozni. Még csak heti két napot délután, de fantasztikus érzés és egyáltalán nem fáraszt le...sőt! Márciustól ismét 8 órában hajtok majd, sajnos vagy szerencsére én az a típus vagyok, akinek a lelki megrázkódtatások után/közben jót tesz a munka, a másra koncentrálás. A "bajomról" nem is szeretnék többet írni, bár sokan rákérdeznek, valahol az agyam kis hátsó zugában van és direkt nem hívom betegségnek (mint a "Tudjuk ki" a Harry Potterben :D) nem is tartom ellenségnek, mert el fog múlni és nem is véletlen jött. Inkább sok mindenre megtanított és ha nem így fognám fel és nem venném be minden nap azt a bizonyos lesz.rom tablettát, már rég a diliházban lennék. Bakker, ezerszer könnyebb az élet azóta és tulajdonképpen ilyenkor jön rá az ember, mennyi mindenért aggódott, izgult egész életében, ami totál felesleges volt. Na, de hát ezért szép és izgalmas minden, eddig nem voltam hajlandó megtanulni, nekem ennyi kellett, hogy okuljak.
Dániel eszméletlen kispasi lett, be nem áll a szája - kivétel, ha alszik - egyre hosszabb mondatokban beszél, tökéletesen használ elvontabb fogalmakat is, amiket sokat hallott, így pl. tudja, mikor, milyen szituációban mondjuk azt valamire, hogy vicces, bár ahogy ő fogalmaz "ez vicci". Meg tudja mondani a nevét, az enyémet és az apjáét is (néha így is szólít) és fogalmam sincs hogyan, de megtanult tízig számolni. Ismeri, melyik a jobb és a bal keze, imád olvasni és elképesztő módon érdeklik a betűk. Most már nem csak a képeket vagy fotókat szereti nézegetni, hanem próbálgatja, hogy a szövegben melyik betűt ismeri fel. Kedvence a T, O, A és E, ezeket simán el tudja olvasni kicsiben és nagyban is, bár van olyan betűtípus, ahol a T inkább keresztre hasonlít, akkor mondja is, hogy az egy kereszt :-) Apukámmal új szórakozásuk a buszozás (két járatot már ismer Dani), csak úgy felülnek és kimennek a kertbe, vagy a belvárosba az áruházba mozgólépcsőzni kicsit, útközben pedig az összes jelzőtáblát megnézik és Apu bőszen tanítgatja őket Dánielnek. Nagyon nagy a szerelem köztük, Dániel a Papának mindig és mindenben szót fogad - nekünk...háááát...khmmmm - Apu meg végtelen türelemmel és nyugalommal tanítgajta. Amikor én kicsi voltam, emlékszem, negyed ennyi türelme se volt és bár mindig sokat foglalkozott velem is, azért abszolút látom és tapasztalom, hogy az unokájával teljesen másképp viselkedik. Mindenki mondta persze, hogy ilyet csak a nagyszülők tudnak és majd meglátom én is, ha odaérek! Remélem....
Hiszti és dackorszak terén most nem olyan súlyos a helyzet, bár hozzáteszem tényleg milliószor nyugodtabb vagyok a gyerekkel és már nem izgatnak olyan dolgok, amik korábban kihoztak a sodromból, így pedig neki is és nekem is könnyebb. Sok mindenben elég egyszer rászólnom és nem csinálja többet, korábban látta rajtam, hogy extrán nem tetszik, persze hogy kaptam még egy adaggal az adott rosszalkodásból. Kisebb földre fekvős és műsírós mutatványok vannak, de ezek is rövidebbek lettek, mert ilyenkor azt játszom, hogy nem látom a kisfiamat, mert nekem olyan Danim van, aki nem sír, hanem megpróbálja elmondani, mit szeretne. Ez idáig bevált, 1-2 perc után odasomfordál és közli, hogy "Dani itt van", aztán megdumáljuk, mit is szeretett volna. Vannak, amikből nem engedek, ha olyan dolgom van, amit muszáj akkor megcsinálnom, vagy épp majdnem leég az ebéd, nem tudok menni hozzá azonnal. Nyilván az időérzék nála nem működik még, így nem is mondom, hogy 1 perc múlva megy anya, vagy segítek, azt viszont érti, hogy most csinálnom kell valamit, de amint befejeztem, az övé vagyok. Szóval meg lehet vele beszélni mindent, nem mondom, hogy mindig sikerül, de javuló tendenciát mutat, ja, meg lesz ez még rosszabb is :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése