Aranyköpések

Dániel elérkezett abba a korba, amikor tulajdonképpen csak akkor nem beszél, ha alszik :-))) ebből kifolyólag pedig remekül elszórakoztat minket és persze magát is. Fantáziája határtalan és ilyenkor mindig kicsit irigykedem a gyerekekre, olyan tök jó gondolataik vannak, ezt mi felnőttek sajnos az idő múlásával elveszítjük...

Mivel a Mama "felrobbantotta" a csipkebogyólekvárát, ami beterítette az egész konyha falát, ezért el kellett hívni Tóni bácsit, a festőt, hogy valamit csináljon, mert a helyszín körülbelül úgy nézett ki, mint ahol 10 embert lekaszaboltak gépfegyverrel :-S Dániel állt, állt az ajtóban, nagyon figyelte Tóni bácsit, aki létrán egyensúlyozva pingálta épp a csöveket, majd egyszercsak megszólalt:

-Csikizi a csöveket!

:-))) Merthogy a mozdulat, amivel festett, őt a csikizésre emlékeztette :-))))

Dani kapott egy kis zsámolyt, amin fel tud állni a mosdókagylóhoz kezet mosni, a kis öszecsukható szerkezet pedig már az első pillanattól megtetszett neki és előszeretettel hurcolta az autókhoz is garázsosat játszani. Az egyik pillanatban aztán rájött, hogy a kanapéhoz odatolva fel tud rá állni és így Apán is lehet autókat tologatni. Apja szólt neki, hogy óvatosan másszon fel, nehogy leessen. Egy ideig ment is a dolog, majd egyszercsak Dániel saját kezébe vette a fegyelmezést. Egyre csak mondogatta magának: "Óvatosan, Dani, óvatosan!" A másik pillanatban lecsúszott és eltűnt a szőnyegen, majd nagy vigyorral megszólalt: "Mondtam, Dani!" :-DDDD

 

Tegnap épp főztem, amikor a következő párbeszédre lettem figyelmes, természetesen mindkét szerepet Dániel játszotta:

-"Hova mész kisautó?" (kérdezte a villamos)

-"Áááákádba" (Árkádba) - mondja a sárga kisautó

-"Mi van Ááákádba?"

-"Gömbök" (ez azért emlékezetes, mert a Papával és a Mamával megnézték a karácsonyi díszeleteket)

:-))))