Amilyen pesszimista előérzettel indultam ennek az egésznek, olyannyira jól sikerült minden, amit elterveztem/tünk. Minden ajándék időben megérkezett - idén is az interneten történő vásárlást preferáltam - minden ajándékozott örült neki és még a süteményeim is tökéletesen sikerültek.
Ez a karácsony merőben más volt, mint a tavalyi, hiszen 2011-ben Dániel még fel sem fogta mi történik körülötte, most azonban "tudatosan" készült mindenre. Tudta, hogy van karácsonyfa - semmilyen angyalkás-díszítős mesébe nem fogtunk bele - amit 24-én reggel látni fog majd, lesz pár meglepetés a fa alatt, de állítom, a gömböket, dekorációkat nagyobb örömmel és eksztázissal fogadta. Apa is itthon volt már az ünnepek előtt, így minden reggel hármasban bújtunk össze a nagy ágyban, azt hiszem ezek a pillanatok pedig feledtettek velem minden nehézséget, ami az utóbbi időben történt velünk. Nyilván a gyógyszernek is köze van hozzá, de nagyot fordult velem a világ, életemben talán először tudok örülni minden pillanatnak, amit meg/átélhetek, a rossz gondolatokon nem filózom és el is kerülnek szinte teljesen, újra elkezdtem sütni-főzni mindenki örömére és önbizalmat adott, hogy sikerült is minden, még jobban is, mint elképzeltem. A betegségem megvan, de jelen pillanatban - talán a hozzáállásom miatt (is) - stagnál és be is vallottam magamnak, sokat "köszönhetek neki", valóban jobb ember lettem, teljesebb élettel. :-) Úgy tudok örülni a hónak, mint gyerekkoromban, szánkózom Dániellel, hógolyózunk, csúszunk-mászunk a vonatpálya mellett az új játékokkal, vendégségbe megyünk és vendégül látjuk a barátainkat, egyszóval: szép az élet :-D
Ennek ellenére azért hozzá kell tennem, fárasztó is volt a karácsony előtti időszak, nem volt olyan nap, amikor ne mentünk volna valahova, de szerencsére mama-papa jóvoltából két nap welness és kikapcsolódás is jutott kettesben. Sümegre utaztunk el egy welness szállóba Apával, és bár rettenetesen hiányzott Dániel, nagyon jó volt feltöltődni és egyedül is lenni. Nevezhet bárki rossz anyának, ennyi kell igenis a szülőknek, az év 365 napjából azt hiszem kettő nekünk is jár gyerek nélkül. Dániel egyébként vígan el volt a nagyszülőkkel, nem hiányolt minket, talán egyszer kérdezte meg, hol vagyunk, arra a Papa azt felelte, hogy elutaztunk és majd jövünk érte másnap. Ennyi is volt... Az idegenektől való félelme is alábbhagyott, mára eljutottunk oda, hogy aki szimpi neki és kedvesen közeledik hozzá, azzal elbeszélget, válaszol, ha kérdezik és szívesen játszik másokkal is. Nyilván ez abból is fakad, hogy már nem kell anyát védenie és óvnia, biztos ő is érzi és látja, minden rendben van velem, így mehet felfedezni a világot.
Az ajándékok közül mára mindent kibontottunk, de érdekes módon egyszerre csak egy játékkal kezdett foglalkozni, a többi csak szép sorban jött utána. Ismét kapott sok-sok könyvet, örömmel konstatáltuk, hogy még mindig imád "olvasni" és képeket nézegetni, most olyan foglalkoztatói vannak, ahol meg kell keresni bizonyos tárgyakat a képen, ez új kihívás neki! A számolás továbbra is szívügye, mindent megszámol :-)))) persze szigorúan tízig! A beszéde szerintem elképesztő, simán alkot összetett mondatokat, mint pl: vége az asztalnak, nehogy leessen az autó vagy köszönöm az ebédet, nem kérek anya többet. Nem szeretek dicsekedni, sosem voltam az a játszótéren vagy tanácsadáson hencegő anyuka, de az biztos, hogy kommunikáció terén elképesztő gyorsan fejlődik Dani. Igyekszünk szépen, választékosan beszélni előtte és amit egyszer elmondunk neki, azt alkalmazza, használja is és szinte mindig helyesen, a megfelelő szituációban.
Szereti nézegetni a betűket, párat már ismer is, és a könyvekben mindig keresi őket. Papa szokott néha elképedve feljönni vele a sétából, miszerint a gyerek elolvasta az éjjel-nappalin, hogy ABC, vagy a parkoló táblán hogy P, a DANI-betű pedig örök kedvenc marad. Zsuzsi tanította neki az első betűket kis kockákról és annyira megszerette, hogy azóta a számítógép billentyűzetén pötyögi őket Word dokumentumba, utána pedig fel kell neki olvasni, hogy éppen mit írt le. :-) Mesék terén is váltottunk, Bogyó és Babóca most már csak ritkán jön elő, jelen pillanatban éppen a Chuggington és Thomas a sztár, illetve mindegy melyik, csak mozdony legyen és lehetőleg pöfögjön, fújjon gőzt és szállítson valamit. Amin javítanunk kell, az a türelem, általában evés terén mutatkozik meg legjobban, hogy Daninak bizony rengeteg dolga akadna, de ezek közé a legkevésbé sem tartozik az evőeszközök használatának gyakorlása. Ott ülök mellette és szépen lassan mutatom neki, a villa még OK, de a kanál nagy ellensége, nem szereti, ha azzal kell ennie, rámnéz a nagy szemeivel és közli: Anya, inkább kézzel. Én nem erőltetek nála semmit, talán a bölcsiben majd látja, több gyerek is azzal eszik, most hiába parancsolom a kezébe, azzal még annyit sem fog enni, mint nélküle. Ha valakinek van valami tippje erre nézve, szívesen venném :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése