Idén már sokkal nagyobb elánnal készülünk a karácsonyra, mint tavaly, mivel Dániel kezdi sejteni, hogy a december hónap még sok-sok évig szuper lesz az életében, hiszen "valami miatt" annyi de annyi minden történik ilyenkor - no meg ajándék is akad.
Kezdtük azzal, hogy ellátogattunk a Mikuláshoz, aki a Mama munkahelyére jött. Én egy picit aggódtam, mert visszagondolva magamra, a szüleimnek nem volt egyszerű dolga velem, ugyanis kb. 5 éves koromig nem kedveltem a Nagyszakállút, féltem tőle és nem akartam előadni neki semmit. Otthon persze bőszen énekeltem, szavaltam a családnak, na de azt, hogy kimenjek és egy fehér hajú, szakállas, bottal közlekedő puttonyos bácsinak is bemutassam a tudományom...na azt már nem. :-) Dánielt már pár nappal előbb "felkészítettük", hogy a Mikulás nagyon aranyos, hoz a gyerekeknek csomagot, amiben van kis csoki, mogyoró, dió és énekeltünk is dalokat, hogy meghallja és minél előbb jöjjön. Ez eddig rendben is volt, Dani nagyon édesen dalolta utánam, hogy keeeeedves télapóóóó (ennyi maradt meg) és várta is a nagy napot. A gyerektársaságot nagyon élvezte, tetszett neki, hogy hozzá hasonlóan kicsik voltak a társaságban, futkozott, megszerelte a padokat természetesen, mert az nem lehet, hogy a műsor előtt nem nézi meg, minden csavar rendben van-e :D A Mikulás bácsi érkezéséig sem volt gond, hatalmas szemekkel nézte, ahogy bekopogott az ablakon, integetett neki, felállt az ölemben. A bökkenő az volt, hogy őt szólították elsőnek és hát rutintalanul mentünk, nem látott előtte senkit, mit is kéne csinálni a bácsival, aki kérdezgetett minden félét. Így aztán az én nyakamat szorította, eltakarta a kis szemét - nehogy meglássa a Mikulás - én meg fulladozva próbáltam válaszolni a Télapónak, miszerint igen, jó gyerek volt a Dani, van Thomas mozdonya és szereti a nínós autókat is, közben pedig nagyon sajnáltam szegény gyereket :-( A csomagot azért átvettük, utána meg már nagy volt az öröm, amikor egy Kinder tejszeletet is találtunk benne, na azután már egyre érdekesebb lett a dolog. Végül odáig jutottunk, hogy Dániel fogta a Mikulás bácsi botját és nagy elánnal cincálni kezdte, hogy azt bizony ne vigye el, mert az neki igenis kell. "Saaaajnos eeevitte" felkiáltással vette tudomásul, hogy a botra szüksége van szegény Mikulás bácsinak.
Annyit még hozzátennék, hogy a többi gyerek kimenetele alatt Dani végig dumált, kivétel volt, amikor a nagyobbak énekeltek vagy verset mondtak, mert akkor udvariasan elhallgatott, a produkciót pedig minden alkalommal megtapsolta, ahogy kell. De fennhangon megállapította, hogy a bácsinak szemüvege van, szemüveges a mama és a papa is, Zsuzsi is és néha anyuci és apuci is, úgyhogy az egész melóhely tudja most már, hogy a családunkban mindenkinek van szemüvege, na meg hogy finom volt a csoki amit az a bácsi adott. :-)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése