Mostanában ismét szófogadó-Dániel-napok vannak, nem értem én ezeket a pálfordulásokat, de örülünk, örülünk! Talán a bölcsi - amiről eddig csak és kizárólag pozitívan tudok nyilatkozni - vagy a mi hozzáállásunk....fogalmam sincs, de pár napja újra van fogmosás sírás nélkül, újra van fürdés hiszti nélkül és hihetetlen módon fel is lehet öltözni 3 perc alatt, sőőőőőőt, Dániel megtanulta lehúzni a zokniját, segít felhúzni a cipőjét és készségesen hozza a ruháit is! Pont minap kérdezte meg tőlem a főnököm, nem bántam-e meg a bölcsit. A válaszom neki is és a nagyvilágnak is az, hogy NEM!!!! Ettől nem lettem szaranya, mert már herótom van azoktól, akik kifejtik, hogy egy gyereknek az anyja mellett van 3 éves koráig a helye. Mivel meg szeretném őrizni konszolidáltabb stílusomat, ezért erre nem írok semmi csúnyát....lehet, hogy van olyan gyerek, akinek nem tesz jót, de a mi gyerekünknek semmi baja nem lett tőle, önállóbb lett, gyönyörűen eszik magától, feltalálja magát a közösségben és lelkesen meséli mikor, melyik nap, kivel és mit játszott. Látott bábszínházat, mert ők is "házhoz jöttek", amit az egész csoport imádott, és vele hasonló korú gyerekekkel van, akik olyan társaságot és élményeket biztosítanak neki, amiket én/mi már nem tudunk. És nem azért van bölcsiben mert nem akarunk vele foglalkozni, hanem azért, mert a gyereknek gyerek-társaságban van a helye, nem felnőttek között a nap 24 órájában.
Viszont ami mostanában jött elő, az a pelusról való leszoktatás, mert hát Dániel már nagyfiú, legalábbis ezt szajkózzuk neki. Nem erőltetjük a dolgot, de néha azért bepróbálkozunk a lehajtható fedelű pottyantós alkalmatossággal, főleg amikor a fürdővízbe érkezéskor szólal meg lelkesen, miszerint: Jön a kakiiiiiii!
Anyuka-apuka ilyenkor nagy lendülettel ugrik a bili és a gyerek után, hogy akkor hajrá, mi is ideülünk, hozunk könyvet és hadd teljen meg az a kis bili. Na, ennek a múltkor sem lett jó vége, mert Dániel gyártott egy aranyos és hát nekünk felnőtteknek nyilván legyintős, de számára igenis jelentős elméletet, hogy aki ráül a bilire, annak beszorul a kukaca és a popója. Hogy ezt honnan vette, azt nem tudom, de rendíthetetlen e tekintetben és még az sem tudta meggyőzni, hogy az apja demonstratíve ruhában "ráült" a bilire (amiről aztán elég nehezen kászálódott fel, de hát mindent az ÜGY érdekében), lássa már a gyerek, itt nincs semmi veszély. Utána nekem is rá kellett ülnöm a wc-re, hogy az sem bánt, majd elsoroltuk, hogy a mama, papa, nigyi-nagyi, Gyuri-papa, Zsuzsi, Ivi és az egész általa ismert család wc-be végzi a dolgát, senki soha nem szorult bele és semmi baja nem lett. Ezek után azt gondoltuk, nyert ügyünk van, ha a bizonyítás nem is érte el a célját, de a család név szerinti felsorolása meggyőző volt biztosan.....hát nem. Dániel tudomásul vette ugyan, hogy ahogy nem folyunk le a fürdővízzel együtt a lefolyón (jó, ezt 1 évesen gondolta), úgy a wc-be, bilibe sem szorulunk bele, na de ettől függetlenül ő ugyan nem fog egyikbe se kakilni. Kakiügyben Dániel vs. szülők: 1-0
Ezek után áttértünk a pisire, mégis egyszerűbb és hát egy igazi férfi bárhol-bárhova tud pisilni. A pár héttel ezelőtti nagy meleget ki is használtuk, kisbugyira vetkőztettük az urat és vártuk a pillanatot. Tulajdonképpen azzal semmi gond nincs, hogy ne szólna, mert megfelelő időben jelzi a dolgot, sőt, azt is megtanulta, hogy kell nekiindulni a dolognak...csak valami még mindig hiányzik innen is. A bugyilehúzás tökéletesen sikerült, megbeszéltük, hogy a Papa sziklakertjének egy nagy kövére fog pisilni, ő pedig el volt ragadtatva az ötlettől, hogy nyoma lesz a műveletnek :D Meg sem mertünk szólalni, még a közeléből is elmentünk, nehogy zavaró legyen a jelenlétünk, de aztán felhúzott bugyival megjelent az uraság, hogy inkább nem kell. Majd két percre rá, amikor lehemperedett a kert napozómatracra, mégis csak megtörtént a dolog...így papa-mama napozó matracán egy nagy folt hirdeti immár Danika első sikertelen próbálkozását :-)))))
Marad a nyár, úgysem vagyunk még elkésve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése