Végre beszámolhatok egy sikerélményről: Dani életében először hajlandó volt lepisilni a nagy kerti követ :-)))))
Az eset még a hétvégén, a nagy kánikulában történt. Előtte eljátszottuk otthon, hogy aznapra csak kisbugyit kap (persze örömködtünk, hogy jaj de szépek /autósak, kisfiúsak, vonatosak/ ebbe igazán nem kellene se pisilni, se kakilni), aztán amikor fél 9-kor már egy sem maradt - értsd kb. 6 db pisis lett, az utolsó pedig...hát igen, az kakis - apja megunta a dolgot és visszaadta rá a pelust. Dániel arcán öröm és boldogság, én morogtam, hogy ebből így nem lesz semmi, apja meg elégedetten leült, hogy de igen, csak nem most. A kertbe érve aztán Dániel el is panaszkodta hihetetlen szenvedését a Mamának és a Papának, újra részletezte, a bili azért nem jó Danikának, mert beleszorul. Megdumáltuk, hogy majd itt kint gyakorlunk, ha érzi, jön a pisi, gyorsan szaladunk a nagy kőhöz és rajzolunk rá. Az első kinti bugyi még áldozat lett, a homokozóban, a nagy lapátolás közben sajnos nem volt idő a kiszállásra, így csak azt tűnt fel, hogy érdekes módon egyre sárosabb lett a bugyi eleje, Dániel pedig somolyog csak. Bugyi nr. 2, és újabb előadás, hogy most már erre a verdásra tényleg vigyázzunk, meg a kő is egyre türelmetlenebb, mikor kap pisi-rajzot. (Hogy ilyen marhaságokat hogy találnak ki a felnőttek - többek között én is - azt nem tudom, de kezdek saját magam előtt is röhejes lenni) Végül a Mama kapta el a megfelelő pillanatot, megkérdezte Dánielt, kell-e pisilni a sok ivás után és a válasz IGEN! volt. Beállás a kő elé, kukac megfog - Mama csalt kicsit, mert megengedte a kerti csapot is - és siker, a nagy kő is megkapta a rajzot :D Örömujjongás, család körbeugrálta Dánielt, kb. az egész környék megtudta, hogy végre siekrült az első önálló pisilés, büszkeség, népünnep!
A bökkenő annyi, hogy itthon nincs nagy kő (még), csak bili, ami egyszerűen unszimpatikus Dánielnek, de semmi gond, legalább egyszer már sikerült, menni fog ez....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése