Talán ma már minden kétséget kizáróan ki lehet jelenteni, a töltésünk túlélte és mi is! :-) Igaz, úgy vonultunk be a történelembe, mint a "lehúzott redőnyök faluja", de nem baj, megvagyunk, ez a lényeg.
Holnap vagy holnapután vissza is költözhetünk, és (sajnos) ezt is kipipálhatjuk a listánkon. Csatolnék ide azonban egy jó kis történetet, először Mosolyka-Fanni weboldalán olvastam és az jutott eszembe, mennyire igaz. Így a veszély elmúltával úgy fogjuk fel, hogy legalább megvan az alkalom a nagytakarításra, a bútorokat sem kell húzkodni...nem?
Szerencse vagy szerencsétlenség?
Egy idős földművesnek volt egy
öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a
dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség
miatt, az idős ember csak ennyit mondott:
- Szerencse vagy szerencsétlenség?
Ki tudná azt megmondani?
Egy hét múlva a ló visszatért a
dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje
miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:
- Szerencse vagy
szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Amikor az idős ember fia
megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A
szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:
- Szerencse vagy
szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Néhány hét múlva bevonult a
hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert.
Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról.
- Szerencse volt ez, vagy
szerencsétlenség? Ki tudná ezt megmondani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése