Dániel és a mumusok

Az úgy történt, hogy az eddig nagyon jól és egyedül elalvó Dániel egyszer csak tiltakozni kezdett az esti lefekvéskor, hogyaszongya ő nem álmos (csak majdnem álltó helyében elaludt), nem tud/akar elaludni és ezen kívül minden egyéb kifogás felmerült. Gondolkodtunk, tanakodtunk Apjával, mégis mi a fene ütött a gyerekbe, de csak nem tudtunk rájönni. Ez ment kb. másfél héten keresztül, hogy mi erősködtünk, ő tiltakozott, de csak nem jutottunk dűlőre az ügyben. Végül aztán csak kibökte Dániel, mi a gond, de azért szokásához híven most is csak körülírva: ugye nincsenek nagy, fekete pókok az ágy alatt? ugye nem jönnek boszorkányok? (ez utóbbit halvány lila dunsztom sincs, honnan szedte, mert ilyen mesét nem is olvasunk neki) és ugye anya, nyitva hagyod az ajtót? Szóval itt volt a probléma, Dániel elkezdett félni a sötéttől…én azt gondoltam, ez egy kicsit később jön majd, de a gondok – ha nem is teljesen – azért megoldódtak a szobaajtó félig nyitva hagyásával, hogy hallja, mi még ott kotorászunk, tv-t nézünk és beszélgetünk, ergó nincs egyedül a sötétben. Mindez nagyon jól működik hét közben, hétvégén azonban erőre kap és mire mi kifáradunk és jobbra-balra dőlünk, ő jön pizsiben, zsákban és követeli a „bulis műsort” (X faktor), ahol tudjuk, azok a nénik meg bácsik hangosan énekelnek. Ennek végeredménye annyi, hogy apja jobbra, én balra dőlök ki, ő meg középen táncol és felváltva tologatja rajtunk éppen valamelyik legújabb autószerzeményét. Szerencsések akkor vagyunk, amikor nem a nagy kukásautó kerül sorra, hanem csak valamelyik kisebb fajtársa.

Pisi-kaki üggyel ugyanúgy állunk, pisi bármikor mehet bilibe-wc-be, kaki soha, sehova máshova, csak pelusba. Mindezt pedig addig képes fokozni, hogy ha nem adunk rá pelenkát, egész nap visszatartja, amíg annyira nem fáj a hasa, hogy sírva fakad. Pedig nem erőltetjük, csak bugyit adunk rá, főleg ha hétvége van és otthon vagyunk. Dániel elméleti szakemberként bármikor el tudja mesélni bárkinek, hogy kell kakilni bilibe/wc-be, így aki nem ismeri, azt is gondolhatja róla, hogy születése óta ezt tanulmányozza és már a disszertációját is megírta belőle, de neeeeem, ez csak a látszat, tulajdonképpen a gyakorlati rész még nem valósult meg J

Ma egyébként fényképezés van a bölcsiben, kíváncsi vagyok, fogunk-e tudni a nagyszülőknek adni valamilyen fotót, mert őfelsége kijelentette, hogy maximum arra hajlandó, hogy Reginával széttúrják a fotós bácsi táskáját és megnyomkodják a gépét, de nem áll oda modellnek, mit is gondolunk. Én azért reménykedem, hogy a szintén nemrégiben kialakult „ne fényképezz” magatartás változik kicsit a többiek körében….még hiszek a közösség erejében!