BÚÉK!

Nagyon boldog, sikeres új évet kívánunk Mindenkinek! Teljen 2011 úgy, ahogy szeretnénk! :-)

Dani új szerzeményei

Ma pedig fogtuk magunkat és úgy döntöttünk, hogy bevásároljuk Dani maradék kis dolgait, hogy itthon legyenek. A kedvenc bababoltomba mentünk, eszem ágában sincs a "B" betűs lenyúlós áruházláncot gazdagítani, ahol nem elég, hogy le se ...... az embert - nemhogy tanácsot adjanak - , ha bemegy, de még horror áron is adják ugyanazokat a cuccokat, amiket máshol sokkal olcsóbban be lehet szerezni. Nem csalódtam személy szerint most sem, az eladó hölgy rábeszélhetett volna minket kezdő szülőként csupa felesleges marhaságra, ehelyett megmondta, miből, mennyi ajánlott, miért és volt pár olyan felszerelés, amiből elsőre az olcsóbbat ajánlotta, mert hogy ugyanolyan jó és nem éri meg többet kiadni. Végül a pelenkán és a különböző fürdető szereken (ezek úgyis gyógyszertáriak lesznek) kívül szerintem mindent megvettünk, ami fel volt írva a babakelengye-listára, még kis hajkefét és fésűt is választottunk, én személy szerint nem is voltam tisztában azzal, hogy ezek mennyire fontosak a baba fejbőrének egészsége miatt.

(néha kicsit kukának éreztem magam, hogy nem műveltem ki magam eléggé ezekből a dolgokból, meg biztos fél év múlva lesz, amire azt mondom, ebből vehettünk volna többet, vagy ezt meg se kellett volna vásárolnunk, de szerintem ezt egy első gyerekes se tudja kivédeni. Daninál különösen nehéz pl. kisruhákat, takarót, kinti öltözetet vásárolni, mert tavaszi baba lesz - reméljük - és márciusban lehet nagyon jó, de lehet elég cudar idő is, szóval valahogy mindenből kell neki tartalék az első heteire)

Véleményem szerint ezek a kombidresszek voltak a legjobb választások. Magyar gyártótól vannak (nekem ez (is) fontos szempont) és két méretben állíthatók, így meg van oldva minden esetben a kisebb, valamint a nagyobb méret is. Fel vagyunk tehát készülve :)

Ja, igazi pasis színekben pompáznak, komoly, férfias státusz-szimbólumokat megjelenítve :D Jó, a zsiráf és barátai talán annyira nem....
Ez a narancssárga pléd a vastagabb a kettő közül, valószínű ez lesz a babakocsijában, ami amúgy is ilyen színű, meg nem akarunk neki mindenből csak és kizárólag kéket vásárolni. Nagyon jó puha és bélelt :) Alatta a textil pelenkák vannak, ebből (legalább) tízet ajánlottak és én is ennyit olvastam más baba-oldalakon is. Mintásakat választottunk, itt Apa szava volt a döntő, Ő mindenképp szeretett volna macisat és kisautósat is, így mindkét összeállításból lett egy-egy.

És íme kérem, aki még nem látott volna igazi férfi - hatalmas méretű - harisnyanadrágot :-)) A bolyhos sapi hidegebb időre való, a kis vékonyabb pedig arra az esetre is jó, ha esetleg nagyobb haja lenne Daninak és fürdetés után vizes lenne.

Karácsonyi egyveleg

Ha már bejött a balatonfüredi kollázs, akkor itt a karácsonyi is, kis extra dekorációkkal :)) Úgy gondoltam, nem teszek fel megannyi képet, hanem készítek egy kis összeállítást, szerintem ki fogja mindenki találni, melyiket, miért tettem fel/bele. Dani első kiscipőjéhez nem is fűznék extra kommentet, szerintünk úgy tündéri, ahogy van, alig várom, hogy ráadjam :D A halászleves fotó pedig az otthoni ízeket idézi, valami isteni volt. Azt hittem, majd jó kis gyomorégés lesz belőle, de nem lett, szerintem a gyomrom is tudta, hogy mennyire vártam már!

Aztán a nagy karácsonyi kajálások (írhattam volna csúnyább szót is, de az nem méltó az ünnephez) közben Apa megunta a halakat, rántott és töltött csirkéket, köreteket, különféle verziójú káposztákat, habos sütiket és egyik nap ebédre igazi, ovis tejbegrízt rendelt. Majd kisomfordált a konyhába és ezt a remek felvételt készített rólam :) Kéretik nem nézni a házi cuccot, össze-vissza hajat, kisebb tokát az állam alatt, itt épp háziasszonyi mivoltomban vagyok...

Majd Apa nem csak a műveletet találta megörökítésre méltónak, hanem a pocakomat is, így e képen látszik - illetve nem, de én elárulom - hogy segít Dani a főzésben, ott melegszik az edények közelében :D

És íme a végeredmény!! A művészi tálalás Apa keze munkája, ilyen szépet rajzolt nekem fahéjból és kakaóból :-x (a fotó után persze sokkal többet rakott rá a különböző ízű és színű porokból, de a precízség mindenképp említésre méltó)

Balatonfüredi wellness

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk minden Olvasónknak!

(Teg)Napi kis aranyosak

A tegnapi volt tényleg az utolsó napom a munkahelyemen és ennek tiszteletére reggel óta nagyon kedves dolgok történtek velem.

Kezdtük azzal, hogy munkába menet a kolléganőm be szeretett volna menni egy kakaóscsigáért egy pékségbe. Mivel én ültem a 3 személyes autó legszélső ülésén, vállaltam, hogy "kiugrom" és milyen jól tettem! A fiatal csaj egyből kiszúrta Danit és kérdezte, mikorra várom, milyen nemű, majd miután kellemesen elbeszélgettünk, odaadott egy erdei gyümölcsös táskát, fogadjam el tőle ajándékba :) Nem utasítottam vissza, és nagyon jól esett!
Beérkezésünk után két kolléganőmtől is kaptam egy-egy desszertet - mondtam nekik, hogy ne sírjanak, mert én bőgős vagyok mostanában, de azt mondták, felejtsem el, úgyis együtt fogunk sírni - , majd megérkezett egy partnerünk egy nagy ajándékcsomaggal (mindenféle finomság van benne), hogy ezt nekem hozta, szeretne személyesen gratulálni Danihoz. Bőgés szélén, második felvonás....

A délutáni kollektív levesfőzést és koccintást (nekem almás gyerekpezsgő jutott, de legalább gondoltak rám) kicsit beárnyékolta ugyan, hogy ismét náthás vagyok, de azért jó volt, főleg a forró leves. Este 8-kor még elmentünk Apával gyorsan bevásárolni és amilyen rémképek lebegtek a szemünk előtt, hogy majd éjfélig ott állhatunk a hipermarketben, olyan gyorsan végeztünk. Én próbáltam az összes sütireceptemet fejben tartani, hogy mi kell bele, hát, lehet, hogy a több fajtából csak egy-kettő lesz, majd meglátjuk, mit tudok feltúrni még itthon. Ma fadíszítés van programon, mert holnap erre nem lesz időnk, plusz maradék ajándékok csomagolása, mivel este barátilag halászlé vacsira megyünk, a szokásos helyre. Ugyan holnapra is ezt kértem otthon vacsira, de egész évben nem eszem úgyse, szerintem nem fogok reklamálni, hogy két napig ezt kellett lapátolnom :)

Dani tegnap ismét bemutatta megfordulós-tudományát, mindezt a kis lábaival taposva, szerintetek hol???? Hát persze, hogy a hólyagomon :) Mindig kérlelem, hogy ő már nagyfiú és tessék fejjel lefelé, mint egy kis denevér elhelyezkedni, de neeeeeem, ő makacsul ragaszkodik a farfekvéshez, valamint ahhoz, hogy keresztben is elfér...pedig nem :P

Tegnap hallottam, hogy a SOTE szülszetén a H1N1 miatt már látogatási tilalom van, érdekes, mert emiatt a betegség miatt abszolút nem parázok, eszembe se jut, hogy beoltassam magam, főleg, miután olvastam egy jó kis cikket is róla. Nálam marad a C vitamin, a forró tea és köhögés esetén a homeós Stodal szirup, ami egyszer már nagyon jó szolgálatot tett. Ettől függetlenül azért mérem a lázam, de eddig - lekopogom - nem volt semmi.

Kellemes készülődést Mindenkinek!

Az utolsó nap

Szerencsésen megérkeztünk a nagy wellness hétvégéről, nagyon jól éreztük magunkat, én annak ellenére is, hogy partra vetett bálnaként dekkoltam újságokkal felszerelkezve egy nyugágyban a medencetérben, míg Apa egymás után próbálgatta a szaunákat és medencéket. Ő még a hóban is megfürdött (mondjuk finnországi kalandja után ez volt a minimum).

A hotel és maga Füred előtt le a kalappal, nem nagyon szoktam dícsérgetni még a várost is, de most meg kell tennem. Egy kis ékszerdoboz, nagyon tiszta, rendezett, és bár tél idején nem épp arról híres, hogy tömegnyomor lenne, így is jó hangulata van/volt. Elmentünk a legnagyobb (és legszebb) hóesésben sétálni is, találtunk egy aranyos boltot, ahol kiválaszottunk egy falra szerelhető teafilter tartó szekrénykét. Persze úgyis lefotózom, ha fent lesz a végső helyén, pont olyan, amilyet mind a ketten elképzeltünk :)

Ma pedig kvázi az utolsó munkanapom kezdődött meg, mivel holnap "csak" össznépi főzés lesz, a főnököm kitalálta, hogy ököruszály levest fogunk bográcsban készíteni - mire nem jó, ha valaki az ipari parkban van, nagy területen - . Én annyira nem vagyok oda ezért a levesért, de Apa kap majd belőle, szerintem emiatt jobban várja a holnapi napot mint én :) E-mailben már elbúcsúztam minden beszállítónktól, partnerünktől és öszegyűjtöttem azokat, akiktől a legaranyosabb visszajelzéseket kaptam. És persze bevallom, nagyon sokszor panaszkodtam kollégákra, pénzre, b...i sok melóra és egyebekre, de így a centivágás végén szinte elszorul a szívem, hogy majdnem 5 év után itt kell hagynom az állásomat. Persze, tudom, sokkal nagyobb és szebb kalandok várnak, de én szerettem/szeretek dolgozni és elég nagy váltás lesz egyszercsak nem időre kelni, otthon lenni, feltalálni magam. Hát....lesznek jobb és rosszabb napjaim is, majd nyilván beszámolok róluk.

De most álljon itt néhány a kedves jókívánságok közül emlékül...nekem!!!!

Kedves Ági!

Nagyon sok boldogságot kívánok az új jövevényhez! Ahogy szüleimtől is hallottam emlegetni, és magam is tapasztaltam: "Nem fénylő csillag-é minden gyermek, mely feljő a csalág egén, s csak később fejlik a szokott pimasszá..." De bármit megér.

Köszönöm azokat a számomra mindenképp csodálatos képességeidet, amivel munkád során találkoztam.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt Kívánok Nektek!

imre

Dearest Agnes,

It has been a pleasure working with you as well, I wish you all the best as you begin your new adventure in motherhood and hope all the best for you and your family in the future.

Regards, Andrea R.

Kedves Ágnes,

Köszönöm, hogy értesített és gratulálok, valamint nagyon boldog anyai teendőket kívánok!
Ha Ő lesz az első gyermek életében, akkor tájékoztatom, hogy a gyermek megszületésével
- az idő rohanni kezd oly mértékben, hogy azt most elképzelni sem tudja, - az embernek „megöregedni” sincs ideje -.
- Megszűnnek az eddigi nyugodt kiegyensúlyozott napjai, - mert eddig azok voltak, még ha fel sem tűnt-
- hétvégi lustálkodások a múlttá válnak,
- felborulnak az eddigi értékrendjei.
Mostantól kezdve élete végéig lesz kiért igazán aggódnia.

Higgye el tudom miről beszélek, két fiú gyermekkel a hátam mögött ( 22; 18)

Az igazán jó hír, hogy olyan örömökben lesz része, amire most még talán nem is gondol.

Köszönöm együttműködő, türelmes munkáját.
Gyors szülést, egészséges, nyugodt babát, türelmes partnert, a gyereknevelésben megértő anyóst, és természetesen kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Újévet kívánok.

Üdv
Laci

Ui.: Ha nincs még, akkor javaslom videókamera sürgős beszerzését! Szükség lesz rá! :-)

Sehr geehrte Frau Agnes,

vielen Dank für Ihre Nachricht und die jahrelange angenehme Zusammenarbeit mit Ihnen.

Wir wünschen Ihnen persönlich von Herzen alles Gute und ein frohes und gesegnetes Weihnachtsfest sowie ein glückliches und gesundes neues Jahr!

Mit den besten Wünschen

i.A. Nicole J.

Dear Agnes,

I’m sorry to hear you are leaving, but understand there is life outside of work and you about to write a new chapter in your life story (this one includes a little person by your side).

You will be missed, take care. I wish you and yours a Very Merry Christmas and a Happy New Year. Good Luck and take care with the little one.

Best regards,

John T. C.

Dear Agnes,

I will sincerely miss working with you. :-(
I wish you a wonderful healthy baby, and for you and your family a joyous Christmas & New Year.

Take care & all my best.
Barry

Szia Ági!
:-)Húúú Ági, nagyon örülök Neked és nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok! Az érkező kis Csemetéhez sok-sok örömöt, hiszen egy kisbaba mindig színt varázsol első pillanattól a család életébe :-)
Köszönöm szépen Neked a mindig segítőkész, rugalmas hozzáállást!
Békés, boldog Karácsonyt és Boldog új évet kívánok Neked és kedves Családodnak!

Üdvözlettel:

Timi

Ha a hormonokra fogom, akkor picit lehet sírni???

Dani 27 hetes 1 napos

Sziasztok!

Ez az erősen gondolkodó kisfiú én vagyok, Dani. Ekkorát nőttem azóta, hogy láttatok, most már kockacukorban sem tudnak mérni, mert úgy össze tudom csomagolni magam. Apukám szerint tudok számolni is, pedig csak az ujjaimat próbálgatom, meg szoktam nézegetni, mi van itt belül, és néha megböködöm Anyut is.

Anyukám kicsit elszomorodott, hogy senki szerint se hasonlítok rá, de majd ha kijövök, akkor megvígasztalom, biztos van valamim, ami rá ütött...

Ma indulunk Balatonfüredre pihenni kicsit, a szokásos decemberi időpontban. Mit ne mondjak, szerintem ránk fér a feltöltődés, olyan rohanós és zsúfolt hetek vannak mögöttünk, hogy csak na.... Ahhoz képest, hogy korábban a doki mondta, pihengessek minden nap egy kicsit, az utóbbi időkben ez annyira elmaradt, hogy reggel negyed 8-kor elmegyek otthonról, majd este 9-re, 10-re haza is érünk. Keményedett is rendesen a hasam, hiába no, egyre nehezebb minden és jóval fáradékonyabb vagyok. A tegnapi ultrahang-élmény egyébként kárpótolt minden heti kellemetlenségért, de haladjunk sorban.

Szerdán este doki-kontroll volt. Most végülis csak fél órát dekkoltam a rendelő előtt, de elbeszélgettem egy szintén 27. hétben lévő kismamával és egy szimpatikus kispapával, akinek a felesége pár nappal azelőtt szült, szóval elrepült az idő. Doktor úr nem volt nagyon aggódó a vesetágulatommal kapcsolatban, szerinte ez 10-ből 9 kismamánál előfordul és a bacik száma se aggasztotta túlságosan, annál inkább a típus, amit kitenyésztettek. Gondolkodás nélkül adott egy Semicillin-kúráról szóló receptet, így tegnap óta 4 db újabb antibiotikumot kapkodok be naponta. Baromira "örültem" neki, mert a gyomrom teljesen tönkrement már, most fog örülni a védőnő, mert negyede annyit tudok enni, és a Laevolac szirupot is tudom nélkülözni...talán ezzel mindent elmondtam. Szokásos vizsgálat is volt, méhszáj teljesen zárt (éljen, éljen) és már pocak mérés is történt, a méh tetejétől az aljáig 22 cm. Ezt ezentúl minden kontroll alkalmával nézni fogja. Dani-szívhangot is hallgattunk, doki bácsi mindig megdícséri, hogy milyen szép szabályos, 144/perc-et ver. Aznap harántfekvésben dekkolt a kisfiú, ott feszítgette a határokat, jobban mondva az én medence csontjaimat, mert nem hiszi el a drága, hogy úgy már nehezen fér el, ezért úgy gondolja, ha a csontjaimat rúgdalja, akkor tágul a lakása. Alapjában véve csak az újabb antibiotikum miatt voltam elkeseredve, persze tudom, hogy a penicillin-ek nem veszélyesek a terhességre, de akkoris, gyűlölöm őket.

Másnap pedig elő voltunk jegyezve 4D-s Uh-ra a kórházba. Éééééés.....igeeeeen, Gyöngyi nénit kaptuk! Le a kalappal előtte, nagyon kedves volt, folyamatosan Törpinek szólította Danit és becézgette:), jól esett. Persze, nyilván minden kis bébinek ezt mondja, de akkoris.

Dani tündéri volt (és mielőtt most jönnek a kommentek, igen, kaptunk képet, majd Apa bescanneli és feltöltöm), a jobb oldalamon ücsörgött és erősen gondolkodott, ergó a kis kezével támasztotta a fejét. Apja legnagyobb örömére már most reál beállítottságú, mutatott kettest és hármast a kezével, majd ötöst is. A felvétel elején kacsintott is, tehát már kinyíltak a kis szemei. Hajlékonyságában nem rám ütött (tudom, tudom az anyaméhben minden Picur ilyen), mert egyszercsak fogta magát, a lábát a szájához emelte és úgy parádézott....mi pedig gyönyörködtünk. Kisfiunk szépen hízik, már kb. 1120 gramm :D A dvd-t mondjuk majdnem otthagytuk a nagy sietségben, Apa úgy ment vissza érte, még jó, hogy eszünkbe jutott.

És hát a második legnagyobb újdonság: Gyöngyi néni alapos vizsgálata után a leletemen a következő mondat áll: A méhlepény a hátsó falon, jó helyen tapad, I. érettségi fokozatú. Tehát még egyszer: jó helyen tapad. Ez már nekem annyi jó hír volt egyszerre, hogy majdnem elbőgtem magam, hogy 9 hét aggódás után Nagylepény elhagyta az alsó régiót. A nagy élmények után Gabyékhoz mentünk sör-virsli partira, megkóstoltuk Samas isteni meggyes-grízes tejszínhabos sütijét (remélem elküldi a receptet, mert Apa kétszer (!!!) szedett, így gondolom kötelező lesz megcsinálni ezt neki) és ők voltak az elsők, akiknek megmutattuk Danit. Reakció: tiszta apja. Na tessék. De gondoltam majd ma, bent a cégnél, a kolléganőim tuti azt fogják mondani, hogy inkább mindkettőnkre hasonlít, erre fel: jaaaaj, de ééééédes, de egyébként nem rád hasonlít. Hát itt feladtam Ez a gyerek semmit se kapott tőlem????? Egy szolidáris munkatárs volt csak, aki azt mondta, ne féljek, külsőleg tiszta apja, de a fiúk természetben az anyjukra ütnek.

Szegény Apa, nem tudom, mivel járt jobban :P

Az utolsó etap

Mit ne mondjak, a mostani hetünk se arról híres, hogy csak dekkolunk otthon és pihengetünk esténként. Én ma szembesültem azzal, hogy beléptem a harmadik trimeszterbe, de ezt is csak azért, mert a heti terhességi hírlevelem kb. így kezdődött: "Az utolsó etapba értél..." Mhmmm....szalad az idő :)

Hétfőn mindketten részt vettünk a következő felkészítő előadáson, a jogi dolgokról volt szó, mint például Tgyás, névadás, TB-dolgok...stb. Bevallom, akkor sem értettem volna semmit belőle, ha jegyzeteltem volna, így meg főleg. Pár dolog azért megmaradt, de a kormány rendszer-átalakításai miatt januártól egy csomó minden változik amúgy is, tehát a jogász nő legokosabb tanácsa így hangzott: "Menjenek inkább be az egyes irodákba és kérdezzék meg az ügyintézőt." Remek.

Tegnap reggel otthon maradtam, mert védőnőhöz kellett mennem, így Apával el tudtunk intézni pár dolgot, mint pl a heti bevásárlást, és milyen jól tettük, alig volt ember az Árkádban, így fél óra alatt megvolt minden. Ezután a Plázába mentünk, mert a hétfői összejövetelen egy fórumos kismama társam javasolt egy üzletet, ahol tudott olcsón, nagy méretű :) kabátot venni. És mi az én szerencsém? L-es méret volt a legnagyobb, ami épphogycsak összeért rajtam (hol van az már, mikor S-eset kerestem, és azon bosszankodtam, hogy miért csak bazi nagyok vannak), tehát fájó szívvel, de üres kézzel kijöttünk. Úgyhogy továbbra is kabát-lesen vagyok, mert a mostani még nagyjából 1-2 hétig kényelmes, aztán kész, itt maradtam téli viselet nélkül decemberben. Így tehát nagy morcosan és durcásan megjelentem délben a védőnőnél, és már magamban készültem, hogy ha ma beszól valamit a súlyomra, akkor rázúdítom a hormonzavaros természetemből fakadó utálatomat és leordítom a fejét, hogy szálljon le rólam. Szegény biztos érezte ezt, no meg a kétszáz urológiai papírom láttán csak részvéttel bólogatott, nyugtatott, és megdícsért a jó vérvételi eredményem miatt. Ugyan a cukorterheléses értékeimet ő nem találta olyan jónak, mint az orvosom, de ezt meg se hallottam, mert amíg a doktor úr meg van elégedve, addig én ugyan nem parázok. Reggeli kis pisi mintával minden ok volt, kétszer is ellenőrizte - nekem is megmutatta - nincs se fehérje, se vér benne. Súlykérdés: 8 hét alatt 3 kilót híztam, úgyhogy én személy szerint ezzel meg vagyok elégedve és mondom, nem mert beszólni :) Viszont a terhességi heteim láttan felbuzdult teljesen, miszerint akkor itt az ideje a látogatásnak. Nem tétlenkedik nagyon, már január 4-én hajnali 9-kor meg fog jelenni nálunk, hogy a szülésről, szoptatásról és a beszerzendő cuccokról kiselőadást tartson. Mit mondjak, nem vagyok túlságosan elragadtatva az ötlettől, de hát jöjjön, nézzen körül, aztán végighallgatjuk, bár szerintem jöhetett volna később is, minek januárban meghallgatnom a szülés folyamatát???? Persze a többi, általam igenis fontosnak tartott dologról semmit nem tudott mondani, pedig egy csomó kérdésem volt a táppénzzel kapcsolatban, mivel december végétől már kérnem kell és hát miért lenne ez Magyarországon egyszerű és egy papírral elintézhető? Azt le se írom, hány helyre kell elmennem azért, hogy táppénzt kapjak a terhesség folyamán. Mindezek után még bementem dolgozni, kaptam egy utolsó szép kis feladatot, így agyilag zokni voltam, mire este 6-ra hazaértem, majd így kezdtem el főzni és muffint sütni.

Ma pedig könyvelő kolléganőm meglátott és felkiáltott, hogy úristen, mekkora hasad van, mekkora gyerek lesz???!!!! Ööööö...hát nem tudom, én sose látom, hogy olyan hatalmas lenne, bár már azt is mondták, hogy más ekkora pocakkal megy szülni.

Este doki-látogatás van, kíváncsi vagyok, most mennyit fogok ülni az ajtaja előtt, bár tudom, sokszor nem rajta múlik, hogy annyit csúszik.

Holnap pedig (dobpergés) 4D-re megyünk, fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy néz ki most Dani, mivel ennyi idősen már szinte tisztára olyan, mint születésekor lesz. Két fotót is befizettem, úgyhogy lesz a kedves Blogolvasók számára is lehetőség szemrevételezni a kisfiunk pofiját, már ha megmutatja magát és nem bújik el valami kis zugba. Bááááár, eddig azt mondhatom, mindig volt olyan pillanata, amikor szembenézett bátran az UH fejjel, szeretném, ha ez most is így lenne. Egyébként kivételesen most a kórházba megyünk babamozizni, mert a másik hely - ugyan olcsóbb - de tömve van és egyetlen olyan időpontot se tudtak adni, ami mindkettőnknek megfelelt volna. Belegondolva azonban talán nem is bánom, mert a kórházban elég korrekt leletet adnak, amiért felelősséget vállalnak. Mindezek után Gabyékhoz megyünk sör-virsli partira, nekem ebből - igen, midnenki eltalálta - a virsli marad :)

A 4D-s UH mellett pedig a pénteket várjuk a legjobban, mert indulunk wellness-ezni egy jó kis füredi szállodába. Kivételesen all inclusive ellátást kértünk, hogy ott helyben legyen minden. Mivel valószínű, hogy én se a medencékbe, se a szaunákba nem fogok tudni menni, marad a parton fetrengés valami könyvvel és a teasütik, forró csokik helyének pontos felfedezése, majd ezután elfogyasztásuk...általam :)

A pénteki napomról még talán annyit, hogy délutáni matinéként ismét az urológián voltam. Jó, nem kell rosszra (vagy inkább rosszabbra) gondolni, Laci ellenőrzött csak. Vizelettel minden OK, abbahagyhattam az antibiotikumot, bár bevallom, aznap este még biztos ami tuti, bevettem egyet. Csinált UH-t is, rossz hír, hogy a jobb vesémben 3, azaz három darab tágulat van, a legnagyobb 2 cm-es :(((, valószínű ők a probléma okozói leginkább.

Laci szerint ez a hormonális változások miatt következett be - direkt megnéztem, a júniusi kórházi papírjaimon híre hamva nem volt még tágulatnak a jobb vesémben - , mivel terhesség alatt a simaizmok összehúzódása szinte leáll (a magnézium miatt is), hogy a méh se produkáljon semmi ilyesmit, ezáltal viszont a bélrendszer és a húgyvezetékek perisztartikája is megszűnik. (gondolkozom, hogy már lassan orvosit is végezhetek, na jó, ez nagyképű volt :P ) Sajnos emiatt általában a jobb vese defektes lesz, ezért gyakoribb kismamáknál a hólyaghurut, ami megszűnik a szülés után, mivel visszaáll az izmok normális működése, amikor már nem kell a szervezetnek a babára fokozottan vigyázni. Vannak, akiknél ezt észre sem veszik, másoknak nincs is, és vannak, akiknél igenis probléma. Nos, ez utóbbi kategória vagyok én, de bízom benne, hogy rendszeres ellenőrzéssel (szegény Laci, hányszor fog látni a következő hónapokban még) megelőzhető minden, főleg, hogy maradt 6 szem a bogyóimból, így sürgős esetben azokból bevehetek. Ja, katéter nem lesz többet, legalábbis urológiai okokból nem.

Majdnem el is felejtettem, hogy a leletemet Laci nem értékelte elég súlyosnak, mivel összesen 100 élő streptococcus bacit találtak benne, szerinte ennyi egészséges emberben is van, és egyáltalán 1000 db-tól kezdenek el foglalkozni vele, tehát továbbra is kérdéses, vajon ő-e a gondok okozója....

Mindezek megbeszélése után azért babamoziztunk is kicsit, és figyelem.....Dani megfordult!!!! A kis feje van már alul és a lábaival kalimpált a gyomromnál :) Egyszer "ránk is nézett", gondolom baromira zavarta már, hogy az anyja mindkét veséjében van egy UH fej percekig, el se merem képzelni milyen arcot vághatott :) Érdekes egyébként látni és érezni is egyszerre, ahogy fészkelődik, ilyen még nem volt. Persze most meg már azért nem kivehető mindene, mert nagy, eddig meg mindig az volt a gond, hogy kicsi.....elégedetlen szülők...

Na, de csütörtökön lesz talán az igazi nagy élmény, megyünk ismét 4D-s UH-ra. Bíztatom lelkiekben a kisfiamat, hogy ne bújjon majd el, produkálja magát, hogy gyönyörködhessünk benne, nagyon-nagyon kíváncsiak vagyunk a kis vonásaira! (Nem, cseppet sincsenek nagy elvárásaim már most vele kapcsolatban)

A szombati napunk igazán jól sikerült, bár Apa szegény munkával kezdett és csak délben végzett. Én felkelés után összekészülődtem és precíz buszindulás-számítással elzötyögtem a fodrászomhoz. Ha legközelebb a védőnő a súlyommal szekál, esküszöm Norbit is felelőssé teszem, mert minden egyes negyed órában odatömködött valamit, hogy egyek - leginkább csokit - , és egy karamellás, tejkrémes kis vacaknak ki a fene tud ellenállni. :-s Lényeg a lényeg, hogy igazán jó színű és hosszúságú hajam lett, meg voltam elégedve nagyon. Mielőtt valaki szörnyülködne, 4 szőke csíkkal vagyok felfrissítve és kb 2 cm-rel lett rövidebb hajam, de már nagyon kellett a nőiességemnek az újítás, jót tett a lelkemnek is :) Mire végeztem, Apa is abbahagyta a tanítást és eljött értem, majd elautóztunk az Árkádba, gondoltuk nagy naívan, hogy kicsit nézelődünk és megebédelünk. Tulajdonképpen a parkoló széléig jutottunk, mivel annyian voltak, hogy sor állt a behajtásért, így meggondoltuk magunkat és a kisebb Plázába hajtottunk inkább. Pechünkre itt meg a kajás részlegnél volt akkora sor, amit az én gyomrom és idegzetem már nem tudott elviselni, ezért úgy döntöttünk, kirúgunk a hámból és leültünk a Don Pepe pizzéria utolsó szabad asztalához. Ettünk bruschettát előételnek, majd én lazacot tejszínes, rucolás, parmezános tésztával, Apa pedig csípős rákos tésztát, isteni volt. Persze nem is én lennék, ha ezen kívül még ne akadt volna meg a szemem valamin, a thai részlegről hoztunk haza mézes csirkét, ez volt a vacsi tésztával....mmmmm :D Nagyon jó volt kicsit csavarogni kettesben, illetve hármasban....bocsi Dani :)

A következő dolognak tulajdonképpen egy korábbi bejegyzésben kellett volna szerepelnie, de aztán a betegség miatt elmaradt. Nem mindig, de előfordul, hogy veszek pár babás-kismamás magazint, amiben mindig vannak recept ötletek is. Az egyik ilyenben pont az egészséges táplálkozásról, és arról volt szó, hogy a gyerekek tulajdonképpen a szüleiktől látják-kapják a helytelen étkezés szokásait, erre a cikkre Apa vevő volt. Talált benne egy finom és nem egészségtelen keksz receptet, amit kipróbáltunk, íme:

Hozzávalók: 15 dkg margarin, 6 dkg barna cukor vagy fruktóz, 6 dkg cukornak megfelelő méz (én négy púpozott kanállal raktam bele, de legközelebb ennél kevesebbet fogok), 1 tojás, 15 dkg zabpehely, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 10 dkg tejcsoki apróra vágva (a miénkben ez nem volt) /én karácsonyra való tekintettel tettem bele egy kávéskanál mézeskalács fűszerkeveréket is, isteni aromája lett/

A zabpelyhet, lisztet, szódabikarbónát és egyéb száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban (ide jön a csoki is, ha valaki tenne bele), a többit pedig (cukor, tojás, méz...stb) habosra kevertem robotgéppel. A masszát hozzá kell ezután adni a száraz anyaghoz és fakanállal össze kell keverni, közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral kibélelt tepsibe dió nagyságú kis halmokat raktam 5 cm-re egymástól, majd vizes ujjakkal kicsit szétlapítottam a halmocskákat. (Nem nagyon, mert amúgy is szétfolyik a meleg hatására) 10-12 percig kell sütni, majd a tepsit kivéve 5 percet hűlni hagyjuk. Higgyétek el, csak ennyi sütési idő kell neki, különben elég!!! Nem lesznek kemények rögtön, sőt, én meg is ijedtem, hogy nyers, de óvatosan egy lapos tányérra kell áttenni a kekszeket ( a legjobb egy lapos fa lapát), amik csodák csodájára kb. 10 perc múlva maguktól megkeményednek. Ezután jöhet a következő adag, nekem 5-szöri sütésre lett kész valamennyi. Isteni finom íze van tea, vagy kakaó mellé és a csupa egészséges hozzávaló miatt még nyugodtan is fogyasztható!!! Sok sikert! :)

Eddig...Vol.4.

Ma vagyok 26 hetes és 2 napos terhes:

• a 26. hét vízválasztó a kis magzatok életében, ez idő után már egyre nagyobb százalékkal maradnak életben, ha ne adj isten megindulna a szülés és kint kellene folytatniuk kis életüket
• a 24. héten kiderült, hogy Nagylepény ugyan még mindig mélyen van, de annyira már ment feljebb, hogy nem kellene miatta császárral szülnöm. A felső széle teljesen megfelelő helyen tartózkodik, még az aljára várunk :) (lassan szinte teljesen megfeledkezem róla egyéb problémák miatt)
• elindult a szülésfelkészítő-tanfolyam, amire jelentkeztünk. Az első előadás egy általános védőnői tájékoztató volt, amin egy fórumos ismerősömmel voltam. Apa sajnos nem tudott eljönni, de jövő héten már ott lesz a második happeningen.
• kiderült, hogy a hidegfrontok nem a barátaim :( Minden egyes lehűlés előtt iszonyatosan keményedik a hasam, tonnaszámra eszem a magnéziumot, ami hellyel-közzel segít. Főleg a hasam alja fáj olyankor nagyon, az idegeskedést viszont abbahagytam, mivel ez ellen nem tudok tenni semmit. Ugyanezeken a napokon a vérnyomásom is vacakol - csoda lenne, ha nem társulna még ehhez valami - úgyhogy a fél Dopegyt-ek visszatértek életembe.
• budapesti látogatásunk alkalmával Dani megkapta élete első kis dolgait. Lett ágyneműje csere huzatokkal, két cumisüvege, cumija, vannak édes zoknijai - azokról rakok fel majd képeket, annyira édesek - illetve kapott egy menő, kiságyra applikálható zsebes tárolót macikkal. Anyája túrt neki felsőket, bodykat és egy igazi fiús kis pamut dzsekit, ami kifordítható, tehát kettőnek felel meg :D
• Apa rokonaitól megkaptuk a kiságyat - jelen pillanatban Apukámnál van felújításon - , egy kiskáddal együtt. Ezt elég hamar ki fogja nőni Dani, de egy ideig biztosan elpancsol majd benne.
• C-s melltartókosárról D-re váltottam, és végre találtam egy olcsóbb kategóriájú szoptatós melltartót. Egyelőre csak egy darabot szereztem be belőle kipróbálás céljára, de azt hiszem fogja őt még több is követni.
• Dani ugyanannyit mozog, mint pár hete is, még van elég helye, viszont egyre erősebb :) Sokszor kidugja valamijét, legtöbbször talán a popsija púposodik oldalt, pár napja azonban kisebb, hegyesebb testrészeket is felfedeztem, a kis térdére, vagy könyökére tippelek. Szereti, ha megsimogatom, kicsit visszamegy, majd újra odatolja magát a kezem alá. Ha lefekszem, ő is elnyugszik pár percen belül, a fényt viszont szerintem már érzékeli (elvileg a 26. hét során nyílnak ki először a szemek), mert az olvasólámpa fényére - hiába vagyok nyugalomban - azonnal megmozdul és elkezd forgolódni. Éjjel, ha kimegyek, nemtetszését fejezi ki, gondolom felkel a mozgolódásra, de elég hamar vissza tud azért szenderegni. Egyre többször csuklik, nagyon aranyos:) Pár napja már a kollégáim is érezték a mozgolódásokat, bár bevallom, ha valakinek el szeretnék dicsekedni a kisfiam mozgékonyságával, egyszerre megáll, mintha hallgatózna, majd jól megmakacsolja magát és meg se moccan percekig. Ettől függetlenül a kolléganőim már látták és érezték is :) (csajoknak hagyja magát)
• Apát másodszor rúgta már fülön, mikor hallgatózott :P
• és sajnos: a 26. héten ismét előjött a hólyaggyulladásom. Laci jóvoltából kiderült, hogy több mint valószínű, a probléma okozója a jobb oldali vesetágulatom, ami a terhesség során alakult ki. Mára már face to face vagyok az ellenséggel, mivel a tenyésztés során kiderült, hogy a streptococcus agalactiae nevű baktérium kínoz. Szerencsére a kapott gyógyszer (Pyassan) hatákony ellene, de nem fogom megúszni a gyakori ellenőrzést, mivel szüléskor nagyon súlyos betegségeket okozhatna Daninál. Feltehetőleg nem fogok megmenekülni az intravénás antibiotikumtól sem, de ez legyen a legkevesebb. Szóval, mellette eltörpül a Nagylepény-probléma...
• Minden baj és kellemetlenség ellenére nagyon élvezem a pocakos napokat és alig várom, hogy végre azzal legyek elfoglalva, hogy mosom, vasalom a kis ruhákat :)

Lájk :)

Apa és Lacibaba duója. A fotó a mosonmagyaróvári vacsicsatán készült, amikor Nóri egyszercsak a hozzá legközelebb álló személy kezébe nyomta a kisfiát, és ez épp Apa volt :) De azért látjátok, milyen rutinos már, nem? Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Lacika 3 másodperc múlva édesen elaludt, még az sem érdekelte, hogy mi, vendégek ott visítottunk a nevetéstől körülötte.

Mivel ez a kisfiam blogja, azt inkább nem írom le, hogy miért is volt ez ;)

Köszönöm Mindenkinek a drukkokat és a jókívánságokat, az antibiotikum azért hat rendesen (gondolom, valami lórúgás-szerű), tegnap kihisztiztem magam (Apa nem volt otthon), mára megkönnyebbültem és feltöltöttem energiaraktáramat pozitív gondolatokkal.

Apropó! Láttátok, hogy a számlálón már csak kétjegyű a hátralévő napok száma??? :)

Kinek mit hozott a Mikulás, avagy régi "ismerősök" felbukkanása

Szerintem én nagyon jó gyerek voltam, mégis én kaptam a lehető leg...most majdnem jól megírtam, milyen "ajándékot" ma. Néhány napja megint motoszkált bennem, hogy valami, valami nem stimmel, de mivel Dani jól volt - és van azóta is szerencsére - igyekeztem ügyet sem vetni rá és nem is törődni vele. Pedig annyiszor megfogadtam már, hogy hallgatok azokra a fránya női megérzésékre, mert mindig bejönnek, de nem tettem. Ma reggel elég heves görcsökre ébredtem alhasi tájékon, de nem keményedett a pocakom, nem volt vérzés sem, ezért gondoltam, biztos nyúlnak a szövetek, nő Dani ismét. Hát, a munkahelyemen már alig bírtam elhessegetni a legrosszab gondolataimat, amikor meg kimentem a mosdóba, na, akkor meg már nem is tudtam. Véres vizelet, alhasi fájdalom = régi, öreg ismerősök, cystitis. (Lassan kész urológus leszek ebben a témában)

Kicsit gondolkodtam a helyemen, majd tárcsáztam az orvosom, miszerint vészhelyzet van. Murphy menjen ismételten a francba, doki szabadságon, de menjek el a jó öreg terhesgondozóba, ott majd csinálnak vizelettesztet és megvizsgál a kolléga. Remek. Számomra a Liezen Mayer úti terhesgondozó olyan, mintha a pokolba küldenének, de nem volt mit tenni. Túrtam egy kis flakont, teleszenvedtem...mondanom se kell, már elég fájdalmas volt minden, majd ugrasztottam szegény ott lévő kollégámat. Ekkor már lelkiismeret-furdalással is küzdöttem, hogy micsoda egy kripli vagyok, állandóan van valami bajom, de aztán végül jobban izgatott az eredmény. Kivételesen gyorsan bejutottam a laborba, ahol igazolták a diagnózisom (nem volt nehéz szabad szemmel se látni, hogy valami nem stimmel), majd átküldtek a 2. számú terhesgondozóba. Inkább nem írom le a doki nevét, de nem javasolnám fogadott orvosnak. Hiába kértem a vizsgálatot, belenézett a könyvembe, majd megállapította, hogy hólyaggyulladás, sok folyadék és egy Pyassan nevű antibiotikum 4x1-es dózisban. Hát, én ezekbe az 5 perces orvosi diagnózisokba nem tudok belenyugodni, úgyhogy horror lépésre szántam el magam. Apa barátja urológus, kértem, hogy hívja fel és bemegyek katéterezésre. (Nem, ebbe akkor nem gondoltam bele, jobb is) A jó isten áldja meg Lacit, hogy mindig soron kívül fogad, nagyon aranyos volt. Megnézett ultrahanggal, kiderült, hogy a jobb vesémen vesetágulat van, ami valószínű a terhességgel járó hormonok hatására alakult ki, mivel a bal vesém teljesen ép. Sajnos a jobb oldali kis defekt miatt azonban ott pang a vizelet.

Ezután megkukkantottuk Danit is, integetett, látszólag őt nem zavarta az anyja szerencsétlenkedése, és ismét megállapítottuk, hogy nem fér bele egyszerre már a képernyőbe. :)

Próbáltam rávenni Lacit, hogy ugyan már, nehogy ő csinálja a katéterezést, de nem sikerült, mert akkor már hozta is a gumikesztyűt, kémcsövet, és a kicsinek és vékonynak egyáltalán nem mondható műanyag csövet. Szóval nem volt elég, hogy egy közös barátunk "csinálta" a műveletet, még a cső sem volt vékony, amiből az lett, hogy Laci végig poénkodott, hogy elterelje a figyelmemet, én meg szorítottam a vizsgáló asztalt, mert hát mit ne mondjak......inkább semmit. Gaby szerint a szülésre legalább felkészült leszek, ami OK, mert akkor látom végre a gyerekem, meg boldog leszek, de akkor és ott leginkább a véres vizelet és az járt a fejemben, hogy miért mindig éééééééén??????? De 10 másodperc alatt túl voltam rajta, valahogy lekászlódtam az asztalról, majd megnéztük a gennyet benne. Kívülről tudom, hogy ha lilásan színeződik, akkor gáz van. Jelen esetben valószínű, hogy még az elején tartok a betegségnek, mert a nyári 4+ helyett most "csak" kettőt kaptam, én mindenesetre szörnyű színűnek láttam. Laci óvatosan azért megkérdezte, tudnék-e produkálni még egy kicsit egy másik vizsgálathoz, majd a választ se várta meg, csak a kezembe nyomott egy bazi nagy műanyag bödönt - mást nem tudok rá mondani - és ismét kiküldött. Tulajdonképpen csak a fél urológián kellett átszenvednem magam és a kint ülő betegek addigra már eléggé lincshangulatba hergelték magukat, gondolom amiatt is, hogy én kaptam a doktor úrtól két puszit és soron kívül jöttem-mentem mindenhova. Szóval, akkor már mit érdekelt a vödör, mindegy volt.

A történet vége, hogy egy kis kémcső borzalmas vizelettel a Zrínyi utcai bakteriológiára kellett mennem, elvileg 3 nap múlva kész lesz a fele eredmény, mert Laci valami olyat is kért, ami tovább tart, így a véglegeset talán 10 nap múlva tudom meg. Addigis marad az antibiotikum, az, hogy rettegve megyek be a fürdőbe, kétrétgörnyedve jövök ki és többedszerre is megerősödött bennem a gondolat, hogy Dani egy survivor-gyerek.

A boltkóros anya naplója

Azt hiszem, volt valami rózsaszín, szirupos film is hasonló címmel, de ma megtapasztaltam Gaby barátnőm sokat emlegetett anekdotáját. Ezt most nyilván hozzáírja majd az "én megmondtam és igazam lett" listájához, jóvannnaaaa, van rajta egy pár dolog, de hát mázlija volt, aztán bejött neki :P

Lényeg a lényeg, ő mindig azt mondogatja, nem tud úgy el/bemenni egy üzletbe, hogy a kislányának ne vegyen valami cuki dolgot, én meg mindig csak néztem rá, hogy miért nem??!! Na, ma megtapasztaltam.

Előszónak annyit, hogy ezeket a kisruhákat - és még számtalan másikat - egy turiban vásároltam. Kövezzen meg, aki akar, de egész egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy több ezer forintért vegyek meg kis bodykat és felsőket, amiket a gyerek két hét alatt úgyis kinő és rakhatom a szekrény mélyére. És nem, ez nem azt jelenti, hogy a gyerekemre nem vagyok hajlandó pénzt áldozni, sőt. Pár ezer forintból sokkal több ruhát tudok venni neki, amit meg spórolunk ezen, abból kap mást. Szóval, betértem ebbe az ominózus boltba, rástartoltam a mini ruhák lelőhelyére és kb. az első percben sokkot kaptam, mert már 3 ruha volt a kosaramban, és a többi fiókot akkor még szemügyre se vettem. Egy másik hölgy is segített, ő rózsaszíneket keresett, de amikor meglátta, hogy én a komoly, pasis holmik után kutatok, odaadogatta nekem azokat, amiket ő talált :) Persze nem csak a fiús színeket részesítettem előnyben, kapott elegánsabb nacikat, fehér bodykat, csíkos alvós rugdalózókat. A végére egy nagy zacskó kisruhával távoztam a boltból és konstatáltam, Gabynak valóban igaza volt, mert már a következő sarkon legszívesebben visszafordultam volna olyan gondolatok miatt, hogy bakker, azt a kismellényt miért hagytam ott, meg a fenébe, a másik Disney-s pólót is elhozhattam volna....

Magamnak egyébként még az életben nem vettem ennyi mindent és valószínű engem is el fog érni majd az, hogy a gyereknek még ezt-még azt, aztán néha majd eszembe jut, hogy talán én is "megérdemlek" egy felsőt mondjuk :)

Alább egy kis ízelítő Dani első kis ruháiból és ez tényleg csak egy kis bemutató: