Szerintem én nagyon jó gyerek voltam, mégis én kaptam a lehető leg...most majdnem jól megírtam, milyen "ajándékot" ma. Néhány napja megint motoszkált bennem, hogy valami, valami nem stimmel, de mivel Dani jól volt - és van azóta is szerencsére - igyekeztem ügyet sem vetni rá és nem is törődni vele. Pedig annyiszor megfogadtam már, hogy hallgatok azokra a fránya női megérzésékre, mert mindig bejönnek, de nem tettem. Ma reggel elég heves görcsökre ébredtem alhasi tájékon, de nem keményedett a pocakom, nem volt vérzés sem, ezért gondoltam, biztos nyúlnak a szövetek, nő Dani ismét. Hát, a munkahelyemen már alig bírtam elhessegetni a legrosszab gondolataimat, amikor meg kimentem a mosdóba, na, akkor meg már nem is tudtam. Véres vizelet, alhasi fájdalom = régi, öreg ismerősök, cystitis. (Lassan kész urológus leszek ebben a témában)
Kicsit gondolkodtam a helyemen, majd tárcsáztam az orvosom, miszerint vészhelyzet van. Murphy menjen ismételten a francba, doki szabadságon, de menjek el a jó öreg terhesgondozóba, ott majd csinálnak vizelettesztet és megvizsgál a kolléga. Remek. Számomra a Liezen Mayer úti terhesgondozó olyan, mintha a pokolba küldenének, de nem volt mit tenni. Túrtam egy kis flakont, teleszenvedtem...mondanom se kell, már elég fájdalmas volt minden, majd ugrasztottam szegény ott lévő kollégámat. Ekkor már lelkiismeret-furdalással is küzdöttem, hogy micsoda egy kripli vagyok, állandóan van valami bajom, de aztán végül jobban izgatott az eredmény. Kivételesen gyorsan bejutottam a laborba, ahol igazolták a diagnózisom (nem volt nehéz szabad szemmel se látni, hogy valami nem stimmel), majd átküldtek a 2. számú terhesgondozóba. Inkább nem írom le a doki nevét, de nem javasolnám fogadott orvosnak. Hiába kértem a vizsgálatot, belenézett a könyvembe, majd megállapította, hogy hólyaggyulladás, sok folyadék és egy Pyassan nevű antibiotikum 4x1-es dózisban. Hát, én ezekbe az 5 perces orvosi diagnózisokba nem tudok belenyugodni, úgyhogy horror lépésre szántam el magam. Apa barátja urológus, kértem, hogy hívja fel és bemegyek katéterezésre. (Nem, ebbe akkor nem gondoltam bele, jobb is) A jó isten áldja meg Lacit, hogy mindig soron kívül fogad, nagyon aranyos volt. Megnézett ultrahanggal, kiderült, hogy a jobb vesémen vesetágulat van, ami valószínű a terhességgel járó hormonok hatására alakult ki, mivel a bal vesém teljesen ép. Sajnos a jobb oldali kis defekt miatt azonban ott pang a vizelet.
Ezután megkukkantottuk Danit is, integetett, látszólag őt nem zavarta az anyja szerencsétlenkedése, és ismét megállapítottuk, hogy nem fér bele egyszerre már a képernyőbe. :)
Próbáltam rávenni Lacit, hogy ugyan már, nehogy ő csinálja a katéterezést, de nem sikerült, mert akkor már hozta is a gumikesztyűt, kémcsövet, és a kicsinek és vékonynak egyáltalán nem mondható műanyag csövet. Szóval nem volt elég, hogy egy közös barátunk "csinálta" a műveletet, még a cső sem volt vékony, amiből az lett, hogy Laci végig poénkodott, hogy elterelje a figyelmemet, én meg szorítottam a vizsgáló asztalt, mert hát mit ne mondjak......inkább semmit. Gaby szerint a szülésre legalább felkészült leszek, ami OK, mert akkor látom végre a gyerekem, meg boldog leszek, de akkor és ott leginkább a véres vizelet és az járt a fejemben, hogy miért mindig éééééééén??????? De 10 másodperc alatt túl voltam rajta, valahogy lekászlódtam az asztalról, majd megnéztük a gennyet benne. Kívülről tudom, hogy ha lilásan színeződik, akkor gáz van. Jelen esetben valószínű, hogy még az elején tartok a betegségnek, mert a nyári 4+ helyett most "csak" kettőt kaptam, én mindenesetre szörnyű színűnek láttam. Laci óvatosan azért megkérdezte, tudnék-e produkálni még egy kicsit egy másik vizsgálathoz, majd a választ se várta meg, csak a kezembe nyomott egy bazi nagy műanyag bödönt - mást nem tudok rá mondani - és ismét kiküldött. Tulajdonképpen csak a fél urológián kellett átszenvednem magam és a kint ülő betegek addigra már eléggé lincshangulatba hergelték magukat, gondolom amiatt is, hogy én kaptam a doktor úrtól két puszit és soron kívül jöttem-mentem mindenhova. Szóval, akkor már mit érdekelt a vödör, mindegy volt.
A történet vége, hogy egy kis kémcső borzalmas vizelettel a Zrínyi utcai bakteriológiára kellett mennem, elvileg 3 nap múlva kész lesz a fele eredmény, mert Laci valami olyat is kért, ami tovább tart, így a véglegeset talán 10 nap múlva tudom meg. Addigis marad az antibiotikum, az, hogy rettegve megyek be a fürdőbe, kétrétgörnyedve jövök ki és többedszerre is megerősödött bennem a gondolat, hogy Dani egy survivor-gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése