Ma indulunk Balatonfüredre pihenni kicsit, a szokásos decemberi időpontban. Mit ne mondjak, szerintem ránk fér a feltöltődés, olyan rohanós és zsúfolt hetek vannak mögöttünk, hogy csak na.... Ahhoz képest, hogy korábban a doki mondta, pihengessek minden nap egy kicsit, az utóbbi időkben ez annyira elmaradt, hogy reggel negyed 8-kor elmegyek otthonról, majd este 9-re, 10-re haza is érünk. Keményedett is rendesen a hasam, hiába no, egyre nehezebb minden és jóval fáradékonyabb vagyok. A tegnapi ultrahang-élmény egyébként kárpótolt minden heti kellemetlenségért, de haladjunk sorban.

Szerdán este doki-kontroll volt. Most végülis csak fél órát dekkoltam a rendelő előtt, de elbeszélgettem egy szintén 27. hétben lévő kismamával és egy szimpatikus kispapával, akinek a felesége pár nappal azelőtt szült, szóval elrepült az idő. Doktor úr nem volt nagyon aggódó a vesetágulatommal kapcsolatban, szerinte ez 10-ből 9 kismamánál előfordul és a bacik száma se aggasztotta túlságosan, annál inkább a típus, amit kitenyésztettek. Gondolkodás nélkül adott egy Semicillin-kúráról szóló receptet, így tegnap óta 4 db újabb antibiotikumot kapkodok be naponta. Baromira "örültem" neki, mert a gyomrom teljesen tönkrement már, most fog örülni a védőnő, mert negyede annyit tudok enni, és a Laevolac szirupot is tudom nélkülözni...talán ezzel mindent elmondtam. Szokásos vizsgálat is volt, méhszáj teljesen zárt (éljen, éljen) és már pocak mérés is történt, a méh tetejétől az aljáig 22 cm. Ezt ezentúl minden kontroll alkalmával nézni fogja. Dani-szívhangot is hallgattunk, doki bácsi mindig megdícséri, hogy milyen szép szabályos, 144/perc-et ver. Aznap harántfekvésben dekkolt a kisfiú, ott feszítgette a határokat, jobban mondva az én medence csontjaimat, mert nem hiszi el a drága, hogy úgy már nehezen fér el, ezért úgy gondolja, ha a csontjaimat rúgdalja, akkor tágul a lakása. Alapjában véve csak az újabb antibiotikum miatt voltam elkeseredve, persze tudom, hogy a penicillin-ek nem veszélyesek a terhességre, de akkoris, gyűlölöm őket.

Másnap pedig elő voltunk jegyezve 4D-s Uh-ra a kórházba. Éééééés.....igeeeeen, Gyöngyi nénit kaptuk! Le a kalappal előtte, nagyon kedves volt, folyamatosan Törpinek szólította Danit és becézgette:), jól esett. Persze, nyilván minden kis bébinek ezt mondja, de akkoris.

Dani tündéri volt (és mielőtt most jönnek a kommentek, igen, kaptunk képet, majd Apa bescanneli és feltöltöm), a jobb oldalamon ücsörgött és erősen gondolkodott, ergó a kis kezével támasztotta a fejét. Apja legnagyobb örömére már most reál beállítottságú, mutatott kettest és hármast a kezével, majd ötöst is. A felvétel elején kacsintott is, tehát már kinyíltak a kis szemei. Hajlékonyságában nem rám ütött (tudom, tudom az anyaméhben minden Picur ilyen), mert egyszercsak fogta magát, a lábát a szájához emelte és úgy parádézott....mi pedig gyönyörködtünk. Kisfiunk szépen hízik, már kb. 1120 gramm :D A dvd-t mondjuk majdnem otthagytuk a nagy sietségben, Apa úgy ment vissza érte, még jó, hogy eszünkbe jutott.

És hát a második legnagyobb újdonság: Gyöngyi néni alapos vizsgálata után a leletemen a következő mondat áll: A méhlepény a hátsó falon, jó helyen tapad, I. érettségi fokozatú. Tehát még egyszer: jó helyen tapad. Ez már nekem annyi jó hír volt egyszerre, hogy majdnem elbőgtem magam, hogy 9 hét aggódás után Nagylepény elhagyta az alsó régiót. A nagy élmények után Gabyékhoz mentünk sör-virsli partira, megkóstoltuk Samas isteni meggyes-grízes tejszínhabos sütijét (remélem elküldi a receptet, mert Apa kétszer (!!!) szedett, így gondolom kötelező lesz megcsinálni ezt neki) és ők voltak az elsők, akiknek megmutattuk Danit. Reakció: tiszta apja. Na tessék. De gondoltam majd ma, bent a cégnél, a kolléganőim tuti azt fogják mondani, hogy inkább mindkettőnkre hasonlít, erre fel: jaaaaj, de ééééédes, de egyébként nem rád hasonlít. Hát itt feladtam Ez a gyerek semmit se kapott tőlem????? Egy szolidáris munkatárs volt csak, aki azt mondta, ne féljek, külsőleg tiszta apja, de a fiúk természetben az anyjukra ütnek.

Szegény Apa, nem tudom, mivel járt jobban :P