Az utolsó etap

Mit ne mondjak, a mostani hetünk se arról híres, hogy csak dekkolunk otthon és pihengetünk esténként. Én ma szembesültem azzal, hogy beléptem a harmadik trimeszterbe, de ezt is csak azért, mert a heti terhességi hírlevelem kb. így kezdődött: "Az utolsó etapba értél..." Mhmmm....szalad az idő :)

Hétfőn mindketten részt vettünk a következő felkészítő előadáson, a jogi dolgokról volt szó, mint például Tgyás, névadás, TB-dolgok...stb. Bevallom, akkor sem értettem volna semmit belőle, ha jegyzeteltem volna, így meg főleg. Pár dolog azért megmaradt, de a kormány rendszer-átalakításai miatt januártól egy csomó minden változik amúgy is, tehát a jogász nő legokosabb tanácsa így hangzott: "Menjenek inkább be az egyes irodákba és kérdezzék meg az ügyintézőt." Remek.

Tegnap reggel otthon maradtam, mert védőnőhöz kellett mennem, így Apával el tudtunk intézni pár dolgot, mint pl a heti bevásárlást, és milyen jól tettük, alig volt ember az Árkádban, így fél óra alatt megvolt minden. Ezután a Plázába mentünk, mert a hétfői összejövetelen egy fórumos kismama társam javasolt egy üzletet, ahol tudott olcsón, nagy méretű :) kabátot venni. És mi az én szerencsém? L-es méret volt a legnagyobb, ami épphogycsak összeért rajtam (hol van az már, mikor S-eset kerestem, és azon bosszankodtam, hogy miért csak bazi nagyok vannak), tehát fájó szívvel, de üres kézzel kijöttünk. Úgyhogy továbbra is kabát-lesen vagyok, mert a mostani még nagyjából 1-2 hétig kényelmes, aztán kész, itt maradtam téli viselet nélkül decemberben. Így tehát nagy morcosan és durcásan megjelentem délben a védőnőnél, és már magamban készültem, hogy ha ma beszól valamit a súlyomra, akkor rázúdítom a hormonzavaros természetemből fakadó utálatomat és leordítom a fejét, hogy szálljon le rólam. Szegény biztos érezte ezt, no meg a kétszáz urológiai papírom láttán csak részvéttel bólogatott, nyugtatott, és megdícsért a jó vérvételi eredményem miatt. Ugyan a cukorterheléses értékeimet ő nem találta olyan jónak, mint az orvosom, de ezt meg se hallottam, mert amíg a doktor úr meg van elégedve, addig én ugyan nem parázok. Reggeli kis pisi mintával minden ok volt, kétszer is ellenőrizte - nekem is megmutatta - nincs se fehérje, se vér benne. Súlykérdés: 8 hét alatt 3 kilót híztam, úgyhogy én személy szerint ezzel meg vagyok elégedve és mondom, nem mert beszólni :) Viszont a terhességi heteim láttan felbuzdult teljesen, miszerint akkor itt az ideje a látogatásnak. Nem tétlenkedik nagyon, már január 4-én hajnali 9-kor meg fog jelenni nálunk, hogy a szülésről, szoptatásról és a beszerzendő cuccokról kiselőadást tartson. Mit mondjak, nem vagyok túlságosan elragadtatva az ötlettől, de hát jöjjön, nézzen körül, aztán végighallgatjuk, bár szerintem jöhetett volna később is, minek januárban meghallgatnom a szülés folyamatát???? Persze a többi, általam igenis fontosnak tartott dologról semmit nem tudott mondani, pedig egy csomó kérdésem volt a táppénzzel kapcsolatban, mivel december végétől már kérnem kell és hát miért lenne ez Magyarországon egyszerű és egy papírral elintézhető? Azt le se írom, hány helyre kell elmennem azért, hogy táppénzt kapjak a terhesség folyamán. Mindezek után még bementem dolgozni, kaptam egy utolsó szép kis feladatot, így agyilag zokni voltam, mire este 6-ra hazaértem, majd így kezdtem el főzni és muffint sütni.

Ma pedig könyvelő kolléganőm meglátott és felkiáltott, hogy úristen, mekkora hasad van, mekkora gyerek lesz???!!!! Ööööö...hát nem tudom, én sose látom, hogy olyan hatalmas lenne, bár már azt is mondták, hogy más ekkora pocakkal megy szülni.

Este doki-látogatás van, kíváncsi vagyok, most mennyit fogok ülni az ajtaja előtt, bár tudom, sokszor nem rajta múlik, hogy annyit csúszik.

Holnap pedig (dobpergés) 4D-re megyünk, fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy néz ki most Dani, mivel ennyi idősen már szinte tisztára olyan, mint születésekor lesz. Két fotót is befizettem, úgyhogy lesz a kedves Blogolvasók számára is lehetőség szemrevételezni a kisfiunk pofiját, már ha megmutatja magát és nem bújik el valami kis zugba. Bááááár, eddig azt mondhatom, mindig volt olyan pillanata, amikor szembenézett bátran az UH fejjel, szeretném, ha ez most is így lenne. Egyébként kivételesen most a kórházba megyünk babamozizni, mert a másik hely - ugyan olcsóbb - de tömve van és egyetlen olyan időpontot se tudtak adni, ami mindkettőnknek megfelelt volna. Belegondolva azonban talán nem is bánom, mert a kórházban elég korrekt leletet adnak, amiért felelősséget vállalnak. Mindezek után Gabyékhoz megyünk sör-virsli partira, nekem ebből - igen, midnenki eltalálta - a virsli marad :)

A 4D-s UH mellett pedig a pénteket várjuk a legjobban, mert indulunk wellness-ezni egy jó kis füredi szállodába. Kivételesen all inclusive ellátást kértünk, hogy ott helyben legyen minden. Mivel valószínű, hogy én se a medencékbe, se a szaunákba nem fogok tudni menni, marad a parton fetrengés valami könyvvel és a teasütik, forró csokik helyének pontos felfedezése, majd ezután elfogyasztásuk...általam :)