Teljesítménykényszer

...ami már magzati korban elkezdődik....

Szívesen megkérdezném erről Vekerdy professzor véleményét, és ezt most minden negatív/pejoratív szándék nélkül írtam. Sok mindenben vitatkoznék vele, mint (volt) pedagógus, de ebben az egyben szerintem egyetértenénk.

Hát, ez az NST vizsgálat, mit mondjak, mindenre jó, csak arra nem, hogy reális képet adjon a babák állapotáról. Azaz ennyire sarkítva nem igaz az állításom, mert a szívhangot például tökéletesen mutatja és ebből rengeteg mindenre lehet következtetni, de aztán ez a nyomkodjuk-a-gombot-ha-mozog-a-kisbaba-anyuka dolog, hát ez enyhén szólva is vicces. Tegnap és ma is részt vettem egy ilyenen, a tegnapin elkenődtem, a main már csak nevettem.

Csütörtökön fél 8-ra kellett mennem, na hát én ilyenkor szoktam tudni a hajnali szellemjárásaim után elaludni - nem szégyellem, van hogy 10-ig is - , velem együtt pedig Dani is pihenget, értsd, meg se moccan. Na, és itt kezdődtek tegnap is a "gondok", hogy nem csak ő, de majdnem én is elaludtam a kényelmes bőr fotelben lábtartóval, miközben hallgattam Dániel úr ütemes kis szívdobbanásait. Csakhogy ugye itt a lényeg, hogy a gyereknek jó kis mozgásokat kell produkálnia és nem a szép, egyenletes szívhangot értékeli a doktor bácsi, hanem hogy mennyit mocorog a baba. Hárman vagyunk mindig egyszerre a vizsgálaton, és egy szülésznő foglalkozik velünk, akinek szinte semmi más tennivalója nem volt, csak nyomkodni minket, illetve a hasunkat. Jött hozzám is, én próbáltam sugallni Dániel úrnak, hogy valamit kéne tennie, különben ez a csúnya néni (egyébként nagyon aranyos és kedves) idejön és megpiszkálja, de ő csak aludt tovább, így meg is lett a következménye, jóóóól lenyomta a popsiját. Szegény, akkorát ugrott, én meg úgy sajnáltam a gyereket, de pár perc múlva rájöttem, a mi fiunkat baromira nem kell félteni, ha alvásról van szó kora reggel. Rúgott kettőt, én végre nyomkodhattam azt a hülye gombot, majd megfordult és aludt tovább. Ezt még kétszer eljátszotta a szülésznő, mire Dani mérgében végképp felkelt, na, onnantól jól felhúzta magát és meg se állt.

Doktor bácsinknak azonban ez sem volt elég a maximális 10 pont megadásához, így egy kilencessel távoztunk és azzal, hogy ma újra kell mennem, idézem a szavait, ő maximalista és inkább jöjjek újra másnap 9-re.

Ez az eredmény pont elég volt ahhoz, hogy tiszta depi legyek délelőtt, vajon mit kéne jobban/másképp csinálni, holott ettem csokit, ittam kakaót. Ma reggel aztán próbáltam még jobban bedrogozni a kisfiút, reggel 7-k or kakaóval indítottunk, majd következett 8-kor egy deci kóla és egy szelet Mars csoki. Én már most rosszul vagyok a sok cupáktól, ha ezekre visszagondolok, mert külön-külön jó mindegyik, főleg, ha megkívánom őket, de így kényszerből ennyi mindent benyomni.....Szülésznő már mosolyogva fogadott és kérdezte, ma vajon mi változik, mert megmondja őszintén, nem érti, hogy a 9-es értékkel, miért kellett újra jönnöm, mikor a legtöbben mindig ennyit kapnak. Persze biztosított róla, hogy ő szívesen lát és foglalkozik velem, csak sajnálja, hogy megint jönnöm kellett. Ez legalább jól esett. Hát, most egy másik bőrfotelben és másik masinánál próbálkoztunk, másik két kismamával egyetemben. Dani az elején még aktív volt, ellentétben két másik sorstársával (mindegyikük kisfiú volt szintén), akik meg se akartak moccanni. Megint kapott mindenki nyomkodást, majd mikor a szülésznő megunta, hogy a kispasik tojnak erre a vizsgálatra, fogta a rettegett kis ébresztő bigyóját és bedudált mindegyiküknek. Hát, Dani pulzusa egyből felment 180-ra, onnantól folyamatosan nyomva tartottam a gombot, mert kegyetlenül begurult erre az ébresztőre, össze-vissza tekergett, már simogattam a kis dudorokat, hogy megnyugodjon és magamban elküldtem melegebb éghajlatra a dokit, akit akármennyire is csípek, de mérges lettem rá, hogy minek kellett ma is ezt végigjátszanom, ráadásul úgy, hogy ő nem is volt bent a kórházban, mert elutazott a hétvégére pihengetni, így egy tök ismeretlen, fiatal orvos jött értékelni. Szegény ő is feltette a kérdéseit, amikre én mint egy debil, nem tudtam mást mondani, csak annyit, hogy "Nem tudom...". AD1: Miért jött ma újra, ha tegnap 9-est kapott? AD2: Ezt a vizsgálatot csak a 38. héttől szoktuk kezdeni, maga még csak a 37. hetet töltötte, miért jött előbb?

Az elsőre tényleg nem tudom a választ, a másodikra azért kinyögtem, hogy hát, ez van beírva a kiskönyvembe és azt csinálom, amit az orvosom mond.

Hazafelé kiengedtem a gőzt, és doszt se szálltam buszra, hanem gyalogoltam és útközben bementem egy újonnan nyílt kis pékségbe, hogy belefojtsam frusztrációmat egy füstölt sajtos croissant-ba. Mióta megettem, szerintetek mit csinál Dani???? A füstölt sajt lesz a nyerő :D

A 37. héten

Innentől nem számít koraszülöttnek hivatalosan egy kisbaba, úgyhogy ettől a naptól fogva én is zöld utat adok Dániel úrnak....akinek viszont úgy néz ki, esze ágában sincs kibújnia. Vígan mocorog - aminek persze én örülök - , bár azért azt is meg kell jegyeznem, hogy egyre többet és többször alszik, biztos rápihen az előtte váró feladatokra :P Néha-néha még vannak éjjeli, hajnali csuklások, de ez őt többnyire nem zavarja, mert sokszor meg se moccan a 20 perces kis rángatózások alatt, csak én sajnálom, holott nem kéne, mert így gyakorolja a légző mozgásokat.

Na, az anyja, vagyis én....ez már nehezebb eset, a szó mindkét értelmében. Baromi jó étvágyam van/lett és amióta kicsit lejjeb ment a pocakom, hát van hova tölteni is ismét, de úgy vagyok vele, ez a pár hét már nem érdekel és igenis eszek, amit megkívánok. Tudom, ne mondja el senki ezredszer, hogy majd a szülés után meg fogyózhatok, mert úgyse fogok míg szoptatok, majd esetleg utána, ha már nagyon nem bírom a tükröket. (egyébként ha szerencsésen túl vagyok a szülésen, összeszedem, milyen mondatok tetszettek a legjobban a terhességem alatt, amiket megannyiszor elmondtak és már a könyökömön jönnek ki)

Szóval én egyre rosszabbul alszom, ma is sikerült vagy 3 órát 8 fázisban, fáj minden csontom, izületem, főleg derék alatt, úgy érzem, hogy az izmaim már annyira kinyúltak, mintha egész nap spárgáztam volna, a medencém megy szét, egyéb dolgokról meg ne is beszéljünk. A hashajtó lötty visszatért az életembe, mivel Dani növekedésével és "leszállásával" komoly problémák merültek fel mindenféle gyümölcsevés és sok-folyadék-ivás ellenére. Még mindig jószándékúan irigykedve olvasom azok fórum-bejegyzéseit, akik egyre másra írják, hogy angolosan távozott a nyákdugó/elfolyt a magzatvíz/fájásaik vannak....és igen, egyszer az ember lánya már eljut arra pontra, amikor nagyon akarja, hogy fájjon és végre összehúzhassa a cipzárt a kórházi bőröndön. Tehát a türelmetlenség is társul a labilis idegállapothoz. Apa és a nagyszülők telefonjai természetesen folyamatos készültségben vannak, főleg holnap, mivel Apa elmegy síelni még egyet Ausztriába, így engem apukám kísér el "hajnali" 7-kor NST-re. Felajánlotta persze, hogy megvár, de szerintem idegbajt kapna, mire végeznék, mert utána még a dokit is elő kell bányásznom a szülészet mélyéről, úgyhogy fel leszek tankolva mogyorós fehércsokival, üdítővel, némi szennylappal és dekkolgatok majd a folyosón.

És nem utolsó sorban köszönöm Mindenkinek, aki iwiw-en, facebook-on, sms-ben, emailben "leszólított" és érdeklődött!!!!

A Halak jegyében

Ma éjfélkor elérkezett a Halak jegye, amiben elvileg, hangsúlyozom, elvileg Daninak születnie kéne. Szent meggyőződésem egyébként, hogy nem véletlen ez a sorstól, tudom, szegény Apa erre kiakad, de én akkoris hiszek benne. Sose értettem meg a Halak pasikat (Apukám is az például), állandóan konfliktusom volt velük (Kos létemre még a Bikák tudnak kiakasztani, de itt is inkább az erősebbik nem képviselői) mindig abban hittem, hogy az én fiam azért lesz Halak, hogy általa jobban megismerjem őket. A másik eshetőség, hogy Dani ráhúz a kiírt időpontra pár nappal és akkor meg Kos lesz....na, akkor meg kvázi a saját tükörképemet fogom megkapni, hogy tessék, éld át te is, milyen egy kos-gyerekkel. (Akinek van, az tudja, miről beszélek) Asszem' a Halakat választom :D

Pénteken egyébként kész lett a kenetvétel eredménye - remek időzítésemmel pont egy szülés közben hívtam a dokim, elnézést az anyukától - , szerencsére minden negatív lett. Majdnem visszakérdeztem, hogy jó TAJ-számot néz-e, mert még sose lett totál negatív semmim a terhességem alatt. Persze ez nem azt jelenti, hogy 3 nap múlva nem kaphatok el valamit, de nyilván nem fognak minden héten szűrni. Csütörtökön lesz az első NST-nk (illetve már a második), fel leszek tankolva csokival, szőlőcukorral, hogy Dani újra 10 pontot kapjon, bár mostanában nagyon nyugis gyerek, alig mocorog, éjjel alszik...szavam se lehet rá.

PS: Mindkét bokám eltűnt. Aki találkozik velük, küldje őket vissza hozzám...hiányoznak :D

A 9. hónapban

Bizony, elkezdtük a bűvös utolsó hónapot.

Nézzük eddig a hetet. Írtam ugye a csodás női hormonokról, amiknek az ember lánya rengeteg mindent köszönhet, de ugyanezzel a lendülettel sokszor a búsba is küldi őket. Előző héten történt ugyanis, hogy tusolás közben észrevettem, apró kis fibrómák lettek rajtam...na, de hol?????Hát bakker, a lehető legcikibb helyen, nem is részletezem. Nem elég, hogy már emlékezetből se tudom rendbe szedni magam, de még ezeket a kis nyamvadékokat is kerülgetnem kell, úgyhogy első nagy kirobbanásomban bejelentkeztem egy magánrendelőbe bőrgyógyászatra, hogy szabadítsanak meg tőlük. Közben persze utánanéztem, ártalmatlan kis bőrelváltozások, amik semmit nem okoznak és terhesség alatt a sokszor változó hormonszint miatt jönnek elő (másnak bőrkiütései, májfoltjai lettek), de hát akkor is. Ha mondjuk a karomon, vagy akárhol máshol jöttek volna elő, akkor nem is zavartak volna, na de így... Lényeg a lényeg, bőrdoki megnézte és azt mondta, mivel amúgy is vérbő a terület most, ő nem nyúlna hozzájuk, elég lesz bőven a szülés után, mert van esély arra, hogy a visszarendeződő állapot alatt maguktól leesnek, eltűnnek. Ha nem így lenne, akkor nagyon szívesen lát újra...ja, ennyi lóvéért....na mindegy. Nem vitatkoztam, nyilván jobban tudja és ha nagyon indokoltnak látta volna, akkor biztos megkönyörült volna rajtam.

Szóval ez volt hétfőn és aznap éjjel még jött a feketeleves :-) Dániel úr mint egy kis barométer, úgy megjósolja a havat, mert estétől hajnal 5-ig tombolt újfent. Próbált oldalt kijönni, ott nem tudott, mérgében jól átfordult megint, ami olyan feszítő érzéssel jár már, hogy levegőt alig kaptam, majd rájött, hogy jéééé, anyjának bordái is vannak, amikbe jól bele lehet csimpaszkodni, hát kipróbálta azt is. Közben lábbal is megpróbálta mindezt, egyszer meg is tudtam szinte fogni a kis talpát, ez ugye nem tetszett neki. És csodák csodájára, reggelre havazott. Neki egyébként egy ilyen éjszaka kell, utána áldott jó fiú, a melegfront meg abszolút nem zavarja, néha kapirgál kicsit, bököd, ha korog a gyomrom, de ennyi és éjjel alszik mint a bunda.

Szóval az átagonizált kedd után kicsit féltem a szerdai naptól, mert Apa Budapestre utazott, nekem pedig jelenésem volt a fodrászomnál. Alaptalan volt a félelmem, mert bár ugyan elfáradtam - de legalább szép lettem - de nagyon jól bírtam a buszozást oda-vissza, Dani is ügyes volt és mindent elintéztem, amit akartam. Kis intermezzo: korábban én az életben nem ültem ennyit helyi buszokon, mint most, de mára elmondhatom, kész társasági élet van ott. A nyugdíjas nénik különösen szeretnek velem beszélgetni, az ürügy a leszólításra a következő: "Mikorra tetszik várni a babát?", vagy "Első gyerek lesz?", de akár elhangozhat a "Ilyen nagy hassal még tetszik utazni?" kérdés is. Borzalmas fiatal (???) lehetek, de a falra tudok mászni ezektől a dumáktól, számtalanszor megfogadtam, hogy bedugom a fülem és zenét hallgatok, de mindig elfelejtem :-) Egyébként meg "mentségükre" legyen mondva, 10-ből 9-szer az idősebbek adják át a helyüket, nem a kis taknyosok, akik három iskolatáskával foglalnak el négy helyet. Igen, ez is a korral jár, ki tudok akadni tőlük elég rendesen, bár talán inkább a szüleik rovására írható, hogy ennyi intelligenciát nem sikerült beléjük táplálni az évek alatt. A b.....meg, a p.....a és a Való Világ szereplőinek fejből történő felsorolása megy, de állítom, ha az aznapi tananyagból kérdeznének valamit tőlük, akkor lila gőzük se lenne. (Kedvenceim egyébként a tizenéves, magukat fantasztikus nőnek tartó kiscsajok, akiknek az egész derekuk kint van a mini dizájn dzsekiből - persze húzogatja mint őrült - , de ez jó hír Lacinak: baromi sok vesebeteg és hólyagos lesz pár éven belül, az urológia élt, él, élni fog!!!!)

Na, erről még órákig tudnék mérgelődni, de nem teszem, majd igyekszünk, hogy a mi gyerekünk láttán ne ilyet írjon majdan egy blogszerző.

Ma pedig elmentünk a liebling-étterembe enni egyet, hááááát, tobzódtam a kagylók, rákok, tintahalak, tészták között. Nyomtam egy kis mézes csirkét, meg kókusz pudingot is, lefojtottam mindezt gyümölcssalátával....és már jól is laktam. Mindezek után pedig kozmetikus :D Dani bemutatta ott is, hogy ő még mindig tud tornázni, szegény kozmetikusom nem győzte arrébb tenni a kezét, mert a fiatal úr nehezményezte, hogy pont odaért mindig, ahol ő sziesztázott.

Itthon van már a babakocsink is, este talán megpróbáljuk kitalálni, mi, hogy mosható és rakható össze rajta, no meg a fő kérdés: hol fogjuk tárolni. Nincs sok lehetőség mondjuk....

Először is, boldog Valentin napot Mindenkinek! Mi megbeszéltük itthon, hogy semmi plüss szívet, szívecskés csokit, kis-nagy virágot nem veszünk egymásnak, hanem csütörtökön elmegyünk mindezek helyett az (egyik) kedvenc éttermünkbe és jóóóól megebédelünk. Úgy terveztük, hogy oda legközelebb majd csak Dani születése után megyünk, de először én kívántam meg újra az ottani kaját, tegnap pedig egy főzőműsor megnézése után már Apa is csatlakozott :-), mondjuk azért előtte se kellett sokáig noszogatni, hogy milyen jó lenne....

A múlt hetünk is mozgalmas volt, hétvégén sok vendég jött hozzánk, aminek én nagyon örültem. Egyébként bevallom, amennyire féltem attól, hogy mit fogok itthon csinálni, annyira nem jött be ez a félelem szerencsére, mert olyan nap még nem volt, hogy ne lett volna valami program, vagy tennivaló.

Szóval, pénteken Gaby, Konst és Zsozsó látogatott meg minket, jó volt őket látni, Zsó igazi nagylány már (17 hónapos múlt), előadott azt hiszem mindent, ami jelenleg a repertoárjában szerepel. Nekem legjobban a bemutatkozása tetszik és az, hogy mindennek köszön, no meg a kedvenc szava: borsóleves :D Haláli. Apa elégedetten nyugtázta, hogy milyen jól nevelt, nem nyúlt a hangszórókhoz, tv-hez, egyéb féltett dolgokhoz, kíváncsi vagyok, majd a mi gyerekünk mit fog ezekkel tenni..... Szombaton pedig Dorina tette látogatását nálunk, alig két hetesen. Tündéri kisbaba, először annyira aludt, hogy hiába hőzöngtünk, zajongtunk, meg se moccant, alig lehetett az uzsonnájára felkelteni. Feltettük Dani pelenkázójára (bocsi Dániel úr, hogy nem Te feküdtél rajta először, na de majd elmondjuk neki, hogy egy csaj volt, emiatt biztos megbocsát majd), olyan picurka, hogy félig alig töltötte be :))) A vendégség végére azért megmutatta, hogy pici babában nagy hang van, ezzel teszteltük a fent lakó nénit is, hadd szokja a visítást öltöztetés közben.

Újabb babahír is volt a héten, az Ausztráliában élő unokatesómnak megszületett pénteken a második kisfia, Oliver. A képeket nézegetve megállapítottam, hogy az ottani kórtermek mindegyike úgy néz ki, mint itthon a VIP szobák és hogy nem viszik túlzásba azért a kórházi ápolgatást, ugyanis 1, azaz egy nap után már otthon feszített az újdonsült anyuka a babával együtt. Ott mondjuk a túlzott orvosi vizsgálat se dívik, ha nincs gond, minek bolygatni jeligével csak pár ultrahang van, azt meg azt hiszem, már írtam korábban, hogy úgy néztek rám meg a terhes vitaminjaimra mikor kint voltunk, mintha ufó lennék.

Szintén pénteken ismét bent voltam a kórházban, no semmi különös nem történt, csak a 35. hétre betervezett kenetvétel. Mit mondjak.....nem volt kellemes, pedig tűrök minden vizsgálatot nyüsszögés nélkül, nem vagyok kényes, de azért ez.....Nehezebb is felkászálódnom az ágyra mondjuk, alig tudom tartani magam, lehet ez volt a gond, pedig a doki tényleg óvatos volt. Akkor még mindig totál zárt volt minden, mondta is, messze vagyok én még a szüléstől, na de láttunk már ilyet, nyugtával a napot. Nem mintha e héten szeretnék szülni, még a jövő szerdát jó lenne megvárni, ezt mantrázom is a kispasinak - aki egyébként még mindig frenetikus tornamutatványokra képes az albérletében - egyrész azért, hogy a 37. hét előtt ne jöjjön, másrészt azért, mert anyája megy fodrászhoz és kozmetikushoz szerdán és csütörtökön, hadd érezzem már magam szépnek a szülőszobán (úgyse leszek). Erről mindig eszembe jut Gaby egyik blogírása, miszerint valahol olvasta a folyosón sétálgatva, hogy a babák pont anyukájuk arcát látják, ha a karunkban tartjuk őket, így aztán figyelni kell arra, ne egy nyúzott anyuka nézzen velük szembe :-)))) Na, hát ezért szeretnék tetszeni a fiamnak :D

A mai napom se fog eseménytelenül telni, vár a bőrgyógyász. Ha túl leszek a dolgon, majd leírom, miért, egyelőre annyit, remek dolgok a női hormonok, főleg terhesség alatt, de a vége felé elég "kínos" dolgokat is tudnak produkálni. Ja, és pár napja észrevettem magamon az első jeleket, hogy Dani hamarosan érkezik. Eddig olyan lassan nőttek a körmeim, hogy 2-3 hetente elég volt megreszelgetni őket, múlt hét óta viszont napok alatt nőnek ennyit. Ja, és tegnap óta a bokám körül is vizesedek, éljen!!!! Lassan, de biztosan Fionához fogok hasonlítani a Shrek-ből: állandóan sírós/párás szemek, oszlop termet és dagadt lábak...már csak a vörös haj hiányzik, de azt már doszt se vállalom be.

Apa, a sztár :D

Most jöttünk meg Apa nyilvános előadásáról, ma több mint 400 ember előtt szerepelt ismét és "kis protkóval" mi is bementünk családilag.

Jópofa volt, mert Dani imádja az Apja hangját, és az előadóteremben ugye jól ki volt hangosítva, így amikor Apa elkezdett beszélni, Dani majdnem kibújt a bőréből. Többen, akik körülöttem ültek, meg is nézték mit művel, kis térdek, könyökök jöttek elő hol a jobb, hol a bal oldalon és mindezt vagy 20 percig művelte Dani. Nagyon vicces volt, és bevallom, olyan büszke voltam Apára, fantasztikusan sikerült megint az előadása, hatalmas tapsot is kapott, és mindenki nagyon elismerően nyilatkozott róla. Most még négykor tart egyet, aztán alig várom, hogy hazaérjen és ünnepeljünk :-))).....Dániel úr azóta persze elaludt a nagy játékban, legközelebb majd ismét az Apukája hangjára fog jelentkezni, le merném fogadni.

Ágyő magnézium!

Bizony, elérkeztünk a 35. héthez (és pont ma a 100. bejegyzéshez) és le kellett tennem a "drogomat" :-(((...nem kicsit félek, hogy most mennyire fogom érezni az összes fájdalmat a pocakom tájékán.

Na, de nézzük a híreket. Tegnap hősiesen elmentem megint a táppénzes papíromért, most 30 perc után sikerült csak megkaparintani, de mindegy, még ezt is elég jó időnek tartom. Utána pedig elmentem a védőnőhöz (úgy írom, mintha legalább egy kilóméterre lenne, pedig csak 3 ajtóval odébb), aki csodák csodájára most nem kötözködött semmiben, sőt, megdícsért, hogy milyen szépen sikerült tartani a súlyomat, holott Dani mennyit nőtt ééééééés, még a vérképemre se mondott semmit, pedig már arra is felkészültem, hogy majd tuti talál benne valami kivetnivalót, ha az orvos nem is. Most még fehérjét se talált, így feldobódva mentem haza :-)

Másik hír, hogy Dániel úr, fogalmam sincs, hogyan, egyik napról a másikra megfordult ismét. Talán tegnap mintha visszahelyezkedett volna, de pénteken, ha megyek a dokihoz a kórházba, azért megnézetem vele, mert egyszerűen elképzelni se tudom, hogyan tudja ezt még kivitelezni.

A sok történés között majdnem elfelejtettem, hogy a márciusi babás fórumon ismét született egy kislány, úgy látszik, a csajok sietnek nagyon :D Anyukája már a 28. héttől feküdt szegény, mert elég drasztikusan és gyorsan nyílt a méhszáj, és mindig azon imádkozott, hogy a 36. hetet elérjék. És hát képzeljétek, pontosan a 36. héten este 10 órakor megszületett a kislány, 2600 grammal és 48 centivel, tökéletesen egészségesen és mind a ketten nagyon jól vannak. Először azt hittem, nem is jó fórumban járok, de igen.... Úgy látszik, ezek a frontok tényleg betesznek. Mindenesetre Daninak még maradnia kell, ő még jól elvan szerintem, egy nap legalább kétszer csuklik, akkor is 20 perc a minimum és vígan evickél egyik oldalról a másikra. (Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy úristen, milyen pici baba lesz, vagy valami baja van, hogy még ennyire mocorog. Most nem kell nevetni, szerintem ez minden kismama agyában megfordul a terhessége alatt legalább százszor.)

Apa éppen most beszél Dorina-apukával, azt hiszem elérkezett nála az idő, amikor már legszívesebben kivenné Danit, mindegy, hogy hol, csak jöjjön és foghassa. Még egy-két hét Apa, aztán nyugodtan érkezhet a kisfiad!!!

PS: Szolgálati közlemény! A blogba bárki írhat kommenteket, olyanok is, akiket nem ismerek, csak olvasnak minket, tapasztaltabbak, mint én/mi, sőt, nagyon szívesen venném ezeket a hozzászólásokat! Viszont!!! Az "Anonymus" beírásokat nem szeretem. Legalább annyira vegye valaki a fáradtságot, hogy egy nevet odaír, ne féljen, nem fogok az Interpol-hoz, Titkosszolgálathoz fordulni, hogy kinyomozzam, kicsoda, micsoda. Ja, és legalább egy normális mondatot írjon legyen kedves. Köszönöm!!!!!

Remek, hogy február elején plusz 10 fokot mutat a hőmérő :-) Én mondjuk örülök ennek, mert a hidegfrontok kínoznak meg nagyon, de azért mégiscsak túlzás kicsit...

A tegnapi éjszakám ismét katasztrofálisra sikeredett, de többet nem bőgök, fogtam magam, kijöttem, ittam egy pohár tejet, magamhoz vettem egy müzliszeletet és leültem a net elé....már ha lett volna internet. Úgyhogy hajnalban még modemet is "szereltem", de fáradozásom gyümölcseként a harmadik próbálkozás sikeres volt. Megnéztem a fórumokat, ahová irogatni szoktam, benéztem vendégként a februári babák topicjába is, és pont akkor írták ketten is, hogy elfolyt a magzatvíz indulnak a kórházba. Ezen jót mosolyogtam, ezek a fórumok nagyon aktívan mennek ilyenkor hajnalban, hiába, nem tudunk aludni. Pedig Dániel úr most még kegyes is volt nagyjából, nem mocorgott sokat, most a gyomorsav kínzott, de nagyon...tudnám mitől....

Egyébként Dani-Apa a múltkor azt mondta nekem, hogy ilyen kicsi gyereknek még nincs saját akarata..höhö, azért párszor megmutatnám neki, hogy de igenis mekkora van!!! Ugyanis én hiába szeretnék a bal oldalamon feküdni, mert a vesém..etc miatt az sokkal jobb lenne, ha Daninak olyanja van, akkor addig piszkál, rúgdos, amíg át nem fordulok a másik oldalra. És csodák csodájára két mozdulat után ott nyugi van és alvás. Én meg nagy naivan gondoltam, hogy várok kicsit, hadd higgye a gyerek, hogy anya ilyen rendi, majd a legóvatosabban - már amennyire bálna méretemből kifolyólag lehet még ezt óvatosan csinálni - megfordulok, gyorsan alápolcolom a hasam, hogy ne zuttyanjon le a gyerek és élvezem az ÉN oldalamat. Na, és itt bebizonyosodik állandóan, ki táncol/alszik (próbál)/helyezkedik úgy, ahogy a másik fütyül, ugyanis olyan hólyag/vese/medencecsont - rúgást kapok ezután, hogy kénytelen vagyok visszasunnyogni Dániel úr oldalára és a 'megszoksz vagy megszöksz' elv alapján próbálok ott aludni. Ha ezt megteszem, akkor béke és nyugalom van egészen hajnalig.

A másik dolog amit megfigyeltem - ha van szakértő, akkor ossza már meg velem, hogy ez a feltevés valós-e vagy nem - , hogy ha bármikor éhes kezdek lenni, Dani egyből nyugtalan, helyezkedik, fészkelődik és amint lement két falat, vagy iszom egy pohár kakaót (ez a varázskakaó legendája, amit Apa készít), csend van és szinte érezni lehet, ahogy megnyugszik és pár kisebb kaparászás után sziesztázik tovább. A gond ezzel az, hogy így mindig rá fogom, ha eszem, vagy nassolok valamit :-D

A magnéziumot szép lassan kezdem letenni, két napja már kevesebbet veszek be belőle, ennek meg is van az eredménye, sokkal többet fáj a hasam. Úgyhogy nagyon ajánlom a dokinak, hogy igaza legyen és ettől ne jöjjön Dani előbb!!!

Jó hírek

A mai orvosi vizsgálat eredményei:

• Dániel úr fejjel lefelé, startpozícióban van :)))))) Emiatt volt a nagy helyezkedés a múltkor
• Súlya 2800-2900 gramm körüli, de a hízása most már lassulni fog
• Szívverése nagyon szép, szabályos, a magzatvíz mennyisége megfelelő, Nagylepény nem öregedett és még mindig jó helyen van
• A méhszáj teljesen zárt (3000), emiatt a jövő hét szerdán vehetem be utoljára a magnéziumot, utána le kell tennem, mert különben sose szülök meg. Minden tiltakozásom ellenére az orvos azt mondta, meg kell adni az esélyt arra, hogy a szülés magától induljon, amikor akar és jövő héttől Dani már akár jöhetne is miatta, bár szerinte még egyáltalán nem fog elindulni pár hétig
• A vérvételem eredményével teljesen elégedett volt
• Jövő hét pénteken a múltkori Streptococcus eredmény miatt kenetvételre kell mennem hozzá a kórházba, de ha találnak is valamit, nem kapok gyógyszert, hanem a szülésnél kötnek be egy antibios infúziót, ami elegendő lesz
• A 37. héten, csütörtökön lesz az első NST-m, amire be kell jelentkeznem, lehetőleg reggelre, hogy a doki tudja személyesen értékelni az eredményt
• Felkértem, hogy legyen bent velem a szülésnél, örült neki és elvállalta. Azt mondta, hogy akár éjjel, akár hajnalban, mindenképp jelezzük neki, ha elindultunk a kórházba, és majd a szülésznő értesíti, ha már muszáj indulnia, de az infóra szüksége van, hogy úgy tervezze a napját. Számomra megnyugtató, hogy ezt megbeszéltük.
• Vérnyomásomat jónak találta és azzal engedett el, hogy lelkiekben azért készülgessek lassacskán :)

Megkezdem utolsó, Danival egyben töltött hónapomat :D Vagy lehet, január volt az utolsó, de ha ez így lenne, Dániel úr akkor is csak maximum a hónap végén jöhet, előbb nem. Egyébként van egy dátum, amit megbeszéltünk már sokszor, remélem, emlékszik rá és igyekszik majd betartani.

Hétfőn ugye megszületett Dorina délután, nagy volt az öröm, mert a szülei legszívesebben már jó pár hete előcsalogatták volna, de a kiscsaj nem volt hajlandó jönni. Anyukája egyébként első gyerekes létére elég nagy rutinnal vonult be, mivel már éjfélkor fájt mindene, de ő még elment fürdeni, hajat mosni, rendezkedett, pakolgatott, aztán a nagy munkában csak reggel 6-kor vette észre, hogy ideje lenne indulni, mivel 5 percesek lettek közben a fájásai. Szép lenne egyébként, ha én is így élném meg, hogy hopp, 5 percesek, de közben még teszek-veszek, tévézgetek....

A hétfő éjjelemről, kedd hajnalomról, dióhéjban csak annyit, hogy nem sokszor bőgtem a terhességem alatt, de aznap sikerült. Mint kiderült, szééééép frontok jönnek újfent - új hír, hogy most már a melegre is érzékeny vagyok - , de én ezt akkor nem is tudtam, csak annyi volt, hogy Dani 11-től egész egyszerűen nem állt meg. Feküdhettem a jobb oldalamon, a bal oldalamon, ittam 3 (!!!) kakaót, interneteztem, sétáltam, lógattam a hasam....semmi.....feszengett csak keresztben, mintha beakadt volna, közben a hasam begörcsölt a sok mozgástól....na és itt elszakadt a cérna. Szegény Apa, őt sajnáltam igazán, azt se tudta először mi bajom van, mert annyira hüppögtem, hogy elmondani se tudtam. Tulajdonképpen addigra a végkimerültségig kifáradtam, nem tudom, ki érzett már ilyet. Reggel aludtam pár órát, érdekes módon utána nem is voltam fáradt, pedig hát tényleg kb 2-3 óra lehetett, amit alvással töltöttem és nem helyezkedéssel. Végül a különböző kismamis fórumokon többen is írták, valami jön, vagy megy, mert a legtöbb bejegyzés hajnalban született, persze, mindenki megpróbált a lehető legcsendesebben szenvedni, csak én nem :-S De megfogadtam, ha ez még egyszer előjön, kijövök tévézni, olvasni, de nem fogok stresszelni. Mert ugye mint kiderült, Daninak semmi baja nem volt, csak érzékeny ezekre a hülye időjárás-változásokra, ma éjjel például végig aludt, bár gondolom, kifáradt szegényem rendesen velem együtt.

Tegnap délután meglátogattuk Dorinát a kórházban, illetve kicsit rosszalkodtunk, mert sajnos a H1N1 járvány miatt látogatási tilalom van, ami azt jelenti, hogy egy kismamához egy látogató mehet csak, de szigorúan a szobán kívül, a folyosón, ja és délután 5-ig. Na, mi Adával persze 5 után értünk oda, és egy elég mogorva nővér ki is tessékelt minket, mert ad 1, ketten vagyunk, ad 2, véget ért a látogatás. (Egyébként először Ada csengetni akart, mondtam neki, inkább telefonáljunk, mert meglátja valami szülésznő a nagy hasamat, azt hiszik a végén, szülni jöttem, aztán belém is vágnak 3 injekciót és be is fektetnek :D ) De nem adtuk fel, ment a telefon, hogy itt vagyunk és pár perc múlva a büszke apuka hozta is a kis rózsaszín csomagot. Valami tündér!!!!! Olyan kis csöpp, de azért nézegetett, picit megsimiztem a haját, nem bírtam ki, na! Újdonsült anyuka pedig úgy sétált, mintha nem is szült volna, na mondom, én csak fele ennyire szeretnék fitt maradni 24 órával a szülés után, és totál elégedett leszek magammal. Nem hallottam egyébként elrettentő történeteket, pedig azért elég hosszú volt a vajúdás, de gondolom azt minden anyuka 2 perccel utána elfelejti. Dorina aztán 10 perc után éhes lett, hangosan cuppogott is, hogy fejezzük be a trécselést és tessék rá figyelni, persze utána még azért gyönyörködtünk benne kicsit, végül eljöttünk. Alapjában véve nagyon jó volt látni ilyen pici babát, talán utoljára a most 17 éves unokaöcsémet nézhettem meg ennyire újszülöttként, de rá meg már alig emlékszem ennyi év távlatából.

Ma Apa kimenőt kapott (mintha nagyon kérnie kellene), elment síelni Eplénybe a vadiúj lécével, amit vett magának. Tegnap pedig megkapta a szintén vadiúj szemüvegét, amit szülinapjára csináltattunk, nagyon vagány benne :) Az én felettébb érdekes programom a mai napra úgy alakul, hogy lassan eltotyogok a terhesgondozóba átvenni a vérvétel eredményét, majd este még utoljára látogatásom teszem a dokim magánrendelőjében, állítólag ezek után a kórházban fogunk találkozni a vizsgálatokon, bár ezek még mindig nem tudom, mit takarnak, mert az NST-től én azért még messze vagyok. Meglátjuk....