Először is, boldog Valentin napot Mindenkinek! Mi megbeszéltük itthon, hogy semmi plüss szívet, szívecskés csokit, kis-nagy virágot nem veszünk egymásnak, hanem csütörtökön elmegyünk mindezek helyett az (egyik) kedvenc éttermünkbe és jóóóól megebédelünk. Úgy terveztük, hogy oda legközelebb majd csak Dani születése után megyünk, de először én kívántam meg újra az ottani kaját, tegnap pedig egy főzőműsor megnézése után már Apa is csatlakozott :-), mondjuk azért előtte se kellett sokáig noszogatni, hogy milyen jó lenne....

A múlt hetünk is mozgalmas volt, hétvégén sok vendég jött hozzánk, aminek én nagyon örültem. Egyébként bevallom, amennyire féltem attól, hogy mit fogok itthon csinálni, annyira nem jött be ez a félelem szerencsére, mert olyan nap még nem volt, hogy ne lett volna valami program, vagy tennivaló.

Szóval, pénteken Gaby, Konst és Zsozsó látogatott meg minket, jó volt őket látni, Zsó igazi nagylány már (17 hónapos múlt), előadott azt hiszem mindent, ami jelenleg a repertoárjában szerepel. Nekem legjobban a bemutatkozása tetszik és az, hogy mindennek köszön, no meg a kedvenc szava: borsóleves :D Haláli. Apa elégedetten nyugtázta, hogy milyen jól nevelt, nem nyúlt a hangszórókhoz, tv-hez, egyéb féltett dolgokhoz, kíváncsi vagyok, majd a mi gyerekünk mit fog ezekkel tenni..... Szombaton pedig Dorina tette látogatását nálunk, alig két hetesen. Tündéri kisbaba, először annyira aludt, hogy hiába hőzöngtünk, zajongtunk, meg se moccant, alig lehetett az uzsonnájára felkelteni. Feltettük Dani pelenkázójára (bocsi Dániel úr, hogy nem Te feküdtél rajta először, na de majd elmondjuk neki, hogy egy csaj volt, emiatt biztos megbocsát majd), olyan picurka, hogy félig alig töltötte be :))) A vendégség végére azért megmutatta, hogy pici babában nagy hang van, ezzel teszteltük a fent lakó nénit is, hadd szokja a visítást öltöztetés közben.

Újabb babahír is volt a héten, az Ausztráliában élő unokatesómnak megszületett pénteken a második kisfia, Oliver. A képeket nézegetve megállapítottam, hogy az ottani kórtermek mindegyike úgy néz ki, mint itthon a VIP szobák és hogy nem viszik túlzásba azért a kórházi ápolgatást, ugyanis 1, azaz egy nap után már otthon feszített az újdonsült anyuka a babával együtt. Ott mondjuk a túlzott orvosi vizsgálat se dívik, ha nincs gond, minek bolygatni jeligével csak pár ultrahang van, azt meg azt hiszem, már írtam korábban, hogy úgy néztek rám meg a terhes vitaminjaimra mikor kint voltunk, mintha ufó lennék.

Szintén pénteken ismét bent voltam a kórházban, no semmi különös nem történt, csak a 35. hétre betervezett kenetvétel. Mit mondjak.....nem volt kellemes, pedig tűrök minden vizsgálatot nyüsszögés nélkül, nem vagyok kényes, de azért ez.....Nehezebb is felkászálódnom az ágyra mondjuk, alig tudom tartani magam, lehet ez volt a gond, pedig a doki tényleg óvatos volt. Akkor még mindig totál zárt volt minden, mondta is, messze vagyok én még a szüléstől, na de láttunk már ilyet, nyugtával a napot. Nem mintha e héten szeretnék szülni, még a jövő szerdát jó lenne megvárni, ezt mantrázom is a kispasinak - aki egyébként még mindig frenetikus tornamutatványokra képes az albérletében - egyrész azért, hogy a 37. hét előtt ne jöjjön, másrészt azért, mert anyája megy fodrászhoz és kozmetikushoz szerdán és csütörtökön, hadd érezzem már magam szépnek a szülőszobán (úgyse leszek). Erről mindig eszembe jut Gaby egyik blogírása, miszerint valahol olvasta a folyosón sétálgatva, hogy a babák pont anyukájuk arcát látják, ha a karunkban tartjuk őket, így aztán figyelni kell arra, ne egy nyúzott anyuka nézzen velük szembe :-)))) Na, hát ezért szeretnék tetszeni a fiamnak :D

A mai napom se fog eseménytelenül telni, vár a bőrgyógyász. Ha túl leszek a dolgon, majd leírom, miért, egyelőre annyit, remek dolgok a női hormonok, főleg terhesség alatt, de a vége felé elég "kínos" dolgokat is tudnak produkálni. Ja, és pár napja észrevettem magamon az első jeleket, hogy Dani hamarosan érkezik. Eddig olyan lassan nőttek a körmeim, hogy 2-3 hetente elég volt megreszelgetni őket, múlt hét óta viszont napok alatt nőnek ennyit. Ja, és tegnap óta a bokám körül is vizesedek, éljen!!!! Lassan, de biztosan Fionához fogok hasonlítani a Shrek-ből: állandóan sírós/párás szemek, oszlop termet és dagadt lábak...már csak a vörös haj hiányzik, de azt már doszt se vállalom be.