A 9. hónapban

Bizony, elkezdtük a bűvös utolsó hónapot.

Nézzük eddig a hetet. Írtam ugye a csodás női hormonokról, amiknek az ember lánya rengeteg mindent köszönhet, de ugyanezzel a lendülettel sokszor a búsba is küldi őket. Előző héten történt ugyanis, hogy tusolás közben észrevettem, apró kis fibrómák lettek rajtam...na, de hol?????Hát bakker, a lehető legcikibb helyen, nem is részletezem. Nem elég, hogy már emlékezetből se tudom rendbe szedni magam, de még ezeket a kis nyamvadékokat is kerülgetnem kell, úgyhogy első nagy kirobbanásomban bejelentkeztem egy magánrendelőbe bőrgyógyászatra, hogy szabadítsanak meg tőlük. Közben persze utánanéztem, ártalmatlan kis bőrelváltozások, amik semmit nem okoznak és terhesség alatt a sokszor változó hormonszint miatt jönnek elő (másnak bőrkiütései, májfoltjai lettek), de hát akkor is. Ha mondjuk a karomon, vagy akárhol máshol jöttek volna elő, akkor nem is zavartak volna, na de így... Lényeg a lényeg, bőrdoki megnézte és azt mondta, mivel amúgy is vérbő a terület most, ő nem nyúlna hozzájuk, elég lesz bőven a szülés után, mert van esély arra, hogy a visszarendeződő állapot alatt maguktól leesnek, eltűnnek. Ha nem így lenne, akkor nagyon szívesen lát újra...ja, ennyi lóvéért....na mindegy. Nem vitatkoztam, nyilván jobban tudja és ha nagyon indokoltnak látta volna, akkor biztos megkönyörült volna rajtam.

Szóval ez volt hétfőn és aznap éjjel még jött a feketeleves :-) Dániel úr mint egy kis barométer, úgy megjósolja a havat, mert estétől hajnal 5-ig tombolt újfent. Próbált oldalt kijönni, ott nem tudott, mérgében jól átfordult megint, ami olyan feszítő érzéssel jár már, hogy levegőt alig kaptam, majd rájött, hogy jéééé, anyjának bordái is vannak, amikbe jól bele lehet csimpaszkodni, hát kipróbálta azt is. Közben lábbal is megpróbálta mindezt, egyszer meg is tudtam szinte fogni a kis talpát, ez ugye nem tetszett neki. És csodák csodájára, reggelre havazott. Neki egyébként egy ilyen éjszaka kell, utána áldott jó fiú, a melegfront meg abszolút nem zavarja, néha kapirgál kicsit, bököd, ha korog a gyomrom, de ennyi és éjjel alszik mint a bunda.

Szóval az átagonizált kedd után kicsit féltem a szerdai naptól, mert Apa Budapestre utazott, nekem pedig jelenésem volt a fodrászomnál. Alaptalan volt a félelmem, mert bár ugyan elfáradtam - de legalább szép lettem - de nagyon jól bírtam a buszozást oda-vissza, Dani is ügyes volt és mindent elintéztem, amit akartam. Kis intermezzo: korábban én az életben nem ültem ennyit helyi buszokon, mint most, de mára elmondhatom, kész társasági élet van ott. A nyugdíjas nénik különösen szeretnek velem beszélgetni, az ürügy a leszólításra a következő: "Mikorra tetszik várni a babát?", vagy "Első gyerek lesz?", de akár elhangozhat a "Ilyen nagy hassal még tetszik utazni?" kérdés is. Borzalmas fiatal (???) lehetek, de a falra tudok mászni ezektől a dumáktól, számtalanszor megfogadtam, hogy bedugom a fülem és zenét hallgatok, de mindig elfelejtem :-) Egyébként meg "mentségükre" legyen mondva, 10-ből 9-szer az idősebbek adják át a helyüket, nem a kis taknyosok, akik három iskolatáskával foglalnak el négy helyet. Igen, ez is a korral jár, ki tudok akadni tőlük elég rendesen, bár talán inkább a szüleik rovására írható, hogy ennyi intelligenciát nem sikerült beléjük táplálni az évek alatt. A b.....meg, a p.....a és a Való Világ szereplőinek fejből történő felsorolása megy, de állítom, ha az aznapi tananyagból kérdeznének valamit tőlük, akkor lila gőzük se lenne. (Kedvenceim egyébként a tizenéves, magukat fantasztikus nőnek tartó kiscsajok, akiknek az egész derekuk kint van a mini dizájn dzsekiből - persze húzogatja mint őrült - , de ez jó hír Lacinak: baromi sok vesebeteg és hólyagos lesz pár éven belül, az urológia élt, él, élni fog!!!!)

Na, erről még órákig tudnék mérgelődni, de nem teszem, majd igyekszünk, hogy a mi gyerekünk láttán ne ilyet írjon majdan egy blogszerző.

Ma pedig elmentünk a liebling-étterembe enni egyet, hááááát, tobzódtam a kagylók, rákok, tintahalak, tészták között. Nyomtam egy kis mézes csirkét, meg kókusz pudingot is, lefojtottam mindezt gyümölcssalátával....és már jól is laktam. Mindezek után pedig kozmetikus :D Dani bemutatta ott is, hogy ő még mindig tud tornázni, szegény kozmetikusom nem győzte arrébb tenni a kezét, mert a fiatal úr nehezményezte, hogy pont odaért mindig, ahol ő sziesztázott.

Itthon van már a babakocsink is, este talán megpróbáljuk kitalálni, mi, hogy mosható és rakható össze rajta, no meg a fő kérdés: hol fogjuk tárolni. Nincs sok lehetőség mondjuk....