Dani best of - augusztus

PS: Dani ma négykézlábra állt és elkezdett hintázni előre-hátra. Haladni még nem halad, de jó úton van! :-)))

Ami kimaradt...

A múltkor annyira panaszkodtam bálnaságomról, hogy elfelejtettem írni Dani refluxáról, pedig voltunk a kórházban is, Márti doktor néninél (nem mellesleg évfolyamtársak voltunk gimiben), aki Apa kedves ismerőse és vállalta, hogy válaszol pár kérdésemre. Amikor megemlítettem neki, ki a gyerekorvosunk, láttam rajta, megvan a véleménye, de nem szólt semmit, csak mosolygott. Szóval Daninak sajnos valóban refluxa van, az erősebb gyógyszereket ő sem javasolta, ellenben a Nutriton-os előetetést igen, ezt kifejezetten anyatejes babáknak ajánlják, mivel tápszerben vannak AR (antireflux) típusúak már. Arra már nem is emlékszem, hogy írtam-e, az esetek felében ételallergia (nagyon gyakran tejallergia) áll a csecsemőkori reflux hátterében, én pedig bevallom, rengeteg tejterméket eszem/iszom, egész egyszerűen szüksége van a szervezetemnek rá. A "nagyon alapos" gyerekdokink persze ezt is megcáfolta, szerinte, ha egy gyerek tejallergiás, akkor az minden esteben véres széklettel jár, mivel az allergia hatására sérül a bélflóra, és a bél fala is ezáltal. Nos, a kolléganőm mindkét gyereke 5 éves koráig tejallergiás volt, olyannyira, hogy bölcsiben, oviban külön helyről hozatták nekik a tízórait, ebédet, tele voltak ekcémás bőrkiütésekkel, ha két korty tehéntejnél többet ittak, mégsem volt soha véres a székletük. Egy másik ismerős kisfia szintén ezzel küzd, neki pedig felsőlégúti betegségek formájában jön ki. Reménykedem azért, mert Dani kinőheti még 1 éves koráig, addig úgysem kap tejet, csak hát amit én megiszok, az jól átmegy az anyatejbe. A gasztros doktornő ezért is javasolta, hogy első körben próbáljam meg én visszafogni magam, ami a tejtermék fogyasztását illeti, hátha tapasztalok javulást. Múlt hét elejétől csak szója- és rizstejet ittam (bakker, bűn rossz mindegyik), mostanra áttértem a laktózmentes tejre. Tudom, ez nem teljes tejmentes diéta, hiszen akkor szinte péksüteményt, kiflit, zsemlét, marhahúst (olyan élelmiszereket, amikben akár nyomokban is előfordul tejszármazék, tejfehérje) se ehetnék, de ennyire azért nem találom drasztikusnak a helyzetet, főleg - most ennek örüljek. vagy sem - hogy a tiszta tehéntej mellőzése óta Dani sem hányt annyit, vannak napok, amikor egy csepp se jön ki. Az örüljek-e vagy sem kifejezést arra értettem, hogy persze nagyon jó, hogy nem jön vissza a kaja belőle, de kicsit el is keserít, hogy egy allergia állHAT a háttérben. Jómagam szerencsére nem szenvedek ilyenben, szegény Apa viszont a pollenallergiájától is megőrül, pedig ez "csak" pár hétig tart.

Megkérdeztem a védőnőt is, aki már előző látogatásakor is javasolta, hogy feltétnek Dani kaphatna már túrót, sajtot is, hogy akkor ott mi a helyzet, hiszen az is "tehénből van", de állítólag ezeknél (joghurtnál is) a baktériumkultúrák, amikkel készítik őket, megemésztik a laktózt és a töbi fehérjét, így nem is okoznak semmit...hááááááát, nem vagyok biokémikus, de valahogy azért tartok tőlük. Lehet, semmi baja nem lenne a gyereknek, de ha két csepp anyatej kibuggyanna a száján, tuti ezekre fognám....

Szóval, aki olvassa ezeket a bejegyzéseket, és hasonló gondokkal küzd (az extrém hasfájás is lehet ettől!!!), próbálja meg első körben a laktózmentes tejet, igyon inkább teát, vagy ásványvizet, hátha bejön, ki tudja. Nem egy, nem két gyerekről tudom már, hogy amint anyuka leállt a mértéktelen tejfogyasztással, elmúltak a kellemetlen tünetek (kiütések, hányások, orrdugulások). Persze Apukám mondja, az ő idejükben nem volt ilyen fakszni a gyerek etetése körül, aztán nagyon kevesen lettek még akár betegek is. Biztosan így van, sajnos ez szerintem is ilyen 21. századi betegség, de nincs mit tenni, kivárunk, meglátjuk mi lesz.

A 6 hónapos nagyfiúnk egyébként tündéri, dumál rendületlenül, emelgeti a popóját, úgyhogy talán csak lesz valami abból a kúszásból (közben Dorina barátnőnk már felállt!!!), változatlanul mosolyog mindenkire, szóval még elkerült minket a szeparációs szorongás :-), nagyon barátságos és határozott akarattal rendelkezik, már most! Előjött, hogy egymásnak ütöget tárgyakat, élvezi, ahogy koppannak és el is dobja őket, majd amikor látja, hogy visszaadom neki, újra elhajítja.....szóval így játszunk mostanában. Tiszta pasi, minden autó hangjára egyből figyel, jól utánanéz, milyen volt, és rájött, hogy ha a távkapcsoló a kezemben van, akkor a tv színes lesz, hihetetlen, egyből odafordítja a fejét, várja, mikor jelenik meg a kép. Alvás téren ismét fordult a kocka, eddig elaludt korán, egyedül, most 3 napja csak 10-kor hajlandó, ha korábban próbáljuk lefektetni, akkor hatalmas ordításokkal kísérve dobálja magát. Nem tudjuk mitől, miért, igazából már nem is filózunk rajta, majd egyszercsak megint jönnek a jobb napok, én már rájöttem, tök felesleges stresszelnem az alvása miatt, ha álmos, úgyis elalszik, mert 10-kor meg érdekes módon egy perc alatt megy neki magától is....hát ezek szerint addig ki kell fárasztani. :D Nagyon sok mindent eszik már, a gyümölcspüréket és az anyatejet azért eddig nem tudták lenyomni a főzelékek, de ügyesen nyeli azokat is, mindig megeszi az adagját, csak maximum lassabban, hiszen azok sokkal sűrűbbek.

A fél-szülinap

Drága kicsi Danink, boldog fél-szülinapot!!! :-)

Anya és Apa

Ezer bocsánat, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, egyrészt minden nap volt program, másrészt elállítottam valamit a blogon és 3 napomba telt, míg megcsináltam olyanra, amilyenre szerettem volna, bár mi tagadás, még azért fogok csinosítgatni ezt-azt. Annyira nem vagyok béna, hogy 3 nap alatt tudtam csak megcsinálni, de egész egyszerűen nem volt egyben negyed órám, hogy leüljek és meg/átszerkesszek mindent.

Eddig azt hittem, hogy a hidegfront nem jó Daninak és nekünk, most már tudom, a sivatagi levegő sem. Szegény gyerekem éjjelente óránként sír fel a hőség miatt, szopizik, visszaalszik, majd kezdődik 60 perc múlva minden előről. Jómagam ismét zombifilm-statiszta kinézettel büszkélkedem, a szemem alatt utazótáska méretű duzzanat van, egyebeket nem sorolok, szóval borzalom!!! Erre ma döbbentem rá, mikor ismét felbuzdultam, hogy márpedig én ma veszek magamnak egy nyári ruhát (ami rám is jön) az Árkádban. Rééééémes, mennyire megutáltam a shoppingolást, pedig akik engem ismertek....mindig Gaby jut ilyenkor eszembe, akivel órákat töltöttünk el a New Yorker-ben, vagy máshol és valamilyen kis táska a vásárolt szerzeménnyel tuti volt nálunk a nap végére. Namost bementem az előbb említett üzletbe is, de három másodperc alatt felmértem, hogy az "I love you sexy baby" feliratú pólókat valszeg nem egy szoptatós anyukán képzelték el a tervezők, így mindössze 2 percet töltöttem ott, meg mindenhol máshol is. Borzasztóan idegesített a hangos zene, a vihogó, szünidő utolsó napjait totálisan kiélvező tinédzserek hada, megöregedtem, na :D Végül azért vettem egy ruhát, mondjuk nem olyat, mint amilyet elkézeltem, vagy szerettem volna, de mindegy, jó lesz. Na és mindeközben - a tükrök sokasága között - rájöttem, hogy rettttttenetesen bálna vagyok. Igaz, pár kiló van csak rajtam, de azok a szemetek mind a hasamon és a fenekemen dekkolnak, rémes! A 40/42-es méretek nagyok, a 38-as kicsi, szóval semmi nem jó rám, és még a nyúzott képemet is nézegethettem próbálgatás közben. Remek nap volt.

De inkább Daniról :-) Foga még mindig nincs (Fogtündér menjen a ......ba), kúszni-mászni még mindig nem tud, bár a múltkor az apja bazi drága erősítői felé tett két mozdulatot, érdekes módon, oda is ért, de aztán mintha elfelejtette volna, hogy is csinálta, azóta sem produkálja. Én próbálgatom hátulról segíteni, beállítani a lábait, de nem, csak nem sikerül. Végülis nincs elkésve, hiszen most kéne csak hasra fordulnia, azt meg már 3 hónapos kora óta tudja, de sokszor sajnálom, mert nem mindig találom el, melyik játékot nézi ki magának, ilyenkor pedig olyan morci arcot vág, hogy "anyaaaaaa, nem látod melyikkel szemezek???!!" A dumája....hát az valami tündéri. Mondjuk néha hajnali 5-kor gondolja úgy, hogy az alvóállatoknak eligazítást tart, mi pedig a párnába temetett arccal fuldoklunk a nevetéstől, aztán utána jól rájövünk, hogy a gyerek ezután visszaalszik, mi meg nézzük a plafont reggel 7-ig, mikor is megunjuk és felkelünk. Na, ezért (is) a zombifej! A szokásos héééj, heiiiii (ez annak szól, ha valami nagyon tetszik neki, vagy üdvözöl valakit) mellé bejött a bebe és a bibííí is, amiket fogalmam sincs honnan vett. Én maximum ilyeneket mondogatok neki, hogy baba, mama, papa, lehet, ezeket gyúrta valahogy össze :-)

A pancsolás mára abszolút szenvedélyévé vált, nem hittem volna, mikor pár hetesen üvöltött a kádban, de hát így telik az idő! Rájött, ha nagyokat hadonászik, akkor kimegy a víz, anya sikongat, apa nevet, ez pedig pont elég Dánielnek, hogy direkt csinálja, így a fürdő úgy néz ki, mint a városi uszoda egy tagozatnyi gyerek után. Nagyon fifikás egyébként, mindent észrevesz, úgy látom, sok mindenre emlékszik is már, ami korábban történt. Nagyon szeret például "füvezni" a kertben, amit úgy kell elképzelni, hogy a matracon hasra fordul, és bizdergálja a fűszálakat. Szigorúan nem tépkedi, hanem simizi őket! Na már most, ha nem éri el, akkor visszafordul a hátára, addig nyomakszik, míg úgy nem gondolja, hogy hasról elérheti őket, ekkor visszapördül és mehet a füvezés :-) Az evéssel semmi gondunk nincs, a szopizás továbbra is egyik kedvenc időtöltése - csak már "tele" szájjal beszél is közben - a gyümölcspüréket olyan étvággyal eszi, hogy alig győzzük nyomkodni, préselni, venni őket, a zöldségek, főzelékek is mennek, igaz, ott az első falatnál kicsit furán néz ránk, de aztán bevágja az adagját szó nélkül...Igaz is, valahol olvastam, hogy a babakajákkal is le lehet fogyni!! :-))))

Szolgálati közlemény

Elnézést a jelenlegi minimalista design miatt, de kicsit átalakítom a blogot és mivel nem vagyok nagy IT specialista, ezért több időbe kerül, mint gondoltam. Igyekezni fogok :-)

Help!

Miután kidühöngtem magam - köszönöm mindenkinek, aki elolvasta és kicsit együttérez - egy másik téma. Ma reggel vasalás közben láttam az egyik kereskedelmi csatornán egy riportot, egy elkeseredett apukával, aki a kisfiáról mesélt. A család jelenleg Spanyolországban él, csak ott tudnak egy nagyon fontos műtétet elvégezni a kisgyereken, aki eddigi élete 3 évéből kettő és felet kórházban töltött, soha nem szoptathatta az anyukája, és soha nem tudott szájon át táplálkozni egy súlyos betegség miatt. Ügyét egy alapítvány karolta fel, minden adatot, információt megtaláltok róla itt.

Én erőmhöz mérten utaltam neki egy kisebb összeget, nem is az a fontos, ki, mennyit ad, hanem a segítség. Tudom, számtalan beteg kisgyerek ügyét lehetne megemlíteni, ha tudnám és lenne lehetőségem rá, mindnek adnék, hogy meggyógyuljanak. A kisfiúról itt olvashattok bővebben.

Kirohanás

Most írjam azt, hogy ha a következő "sztorit" megosztottam volna előbb itt a blogon, akkor minden Olvasó ismét egy paranoiás, hülye anyának nézett volna? Na, inkább leírom, hogy kezdődött.

Szóval Daniról szerintem már mindenki tudja, hogy egy kis haspók, aki imád enni, szopizni. Emiatt nem is aggódtam, hogy viszonylag gyakran visszabukott tejet, mert 2-3 hónapos korára a bukások száma csökkent, csak az lett nagyon feltűnő, hogy hirtelen elkezdte utálni a vízszintes babakocsit (mélykocsi). Persze egyből találtunk rá magyarázatot, hiszen kinyílt a gyereknek a világ, szeretne nézegetni, ne is stresszeljük vele. Ekkor kezdődött a hordozós időszak. Aztán telt-múlt az idő, elkezdődött a hozzátáplálás, amiről sokat írtam és egyre feltűnőbb lett, hogy Daniból újra visszajön a kaja. Nem az összes, hiszen a súlyfejlődése még több is, mint ami ebben a korban kellene, hogy legyen, de azért ahhoz pont elegendő mennyiség volt, hogy állandóan bosszankodjak a foltos kisruhák és a napi többszöri öltöztetések miatt. Valami elkezdett motoszkálni a fejemben és csak nem hagyott nyugodni, főleg amiatt, mert Apukájának kicsi korában gyomorszáj-szűkülete volt, meg is kellett műteni, mivel csaknem a születési súlyára fogyott vissza rövid időn belül. Abban biztos voltam, hogy Daninál nem ez lehet a gond, hiszen ez 4-6 hetes korban már jelentkezik és állandó sugárhányással jár (fiúknál sokszorosan gyakoribb mint lányoknál), de akkoris gyanakodtam, hogy valami nincs rendben. Közben elkezdtett köhögni is, amit említettem a tanácsadáson a gyerekorvosnak, aki röviden közölte, a gyerek tüdeje tiszta, biztos valami levegőváltozás lehet a háttérben, vagy a páratartalom változása.

/OFF: hogy ez a tanácsadásnak nevezett dolog mi a sz....rra jó, nem tudom, de ami ott folyik, az nonszensz. Nem a gyerekorvosunkat szeretném szidni, alapjában semmi gondom nincs vele, de totál elég neki, ha a gyerek súlya megfelelően gyarapszik, nem talál rajta kék-zöld-lila foltokat és ebből rögtön azt a következtetést vonják le, hogy minden rendben, jöjjenek vissza két hét /egy hónap múlva./

Ismét elaltatta a gyanúmat, ami akkor éledt fel újra, mikor is nyaralni mentünk. A negyedik nap végére tudniillik nem volt konkrétan ruhája a gyereknek - elhihetitek, hogy nem kettő váltás ruhát vittem pluszba - , mert mindegyiket lehányta, holott semmi olyat nem evett akkor (sem), amit előtte ne próbáltunk volna itthon, sőt, mindig az egy hónappal korábbi (értsd most 5 hónaposan a 4 hósoknak való) ételeket próbálgatom vele, nehogy valami gond legyen. Ha kézben volt, akkor úgy, ha hason, akkor úgy, sőt olyan is volt, hogy a két órával azelőtt evett főzeléket rakta ki a ruhájára, valamint sűrű elnézések közepette tisztogattuk mindenki ruháját, aki felvette és kapott egy kis "kóstolót". Ugyan undorodom a hányástól - jómagam kétszer hánytam, 5 évesen rossz ovis kaja és a szülésem közben - , de megszagoltam és tiszta savas szaga volt. Sajnos a családban vannak páran, akik reflux betegséggel küzdenek, így nem volt nagyon idegen a dolog, de nekik 50-60 évesen jött elő. Az is intő jel volt, hogy Dani mindig nagyon sokat csuklik, ami az esetek 99%-ban azért indul el, mert hallani lehet, ahogy visszajön a nyelőcsövébe valami, ő visszanyeli és máris indul a hosszú percekig tartó csuklás. A köhögés pedig, csakhogy javítsam a dokit, a savas maródás miatt van, ami rettenetsen irritálja a torkát. Hogy visszatérjek a babakocsira: nyilván benne van az is, hogy szeret nézelődni és minden érdekli, de biztos vagyok benne, sokkal többet nyom a latba, hogy a vízszintesig nem dönthető sportkocsi miatt nem jön vissza a gyomrosavas cucc a nyelőcsőbe és kényelmesebben, nyugodtabban alszik. Szóval én ismét hagyatkoztam az anyai megérzésekre és tegnap elvittem gyermek-gasztroenterológushoz. Nem akarom tömjénezni magam, nem vagyok orvos, de kész tényekkel mentem, amiket sajnos a dokinéni meg is erősített, Daninak GOR betegsége van, amiből kialakulHAT a reflux-betegség. Nem áll fenn nála, hogy ne gyarapodna, de igenis ettől van a köhögés és a sok hányás is. Nagyon az elején vagyok a próbálkozásoknak, elsőre most többször kap, de kevesebb pépes babakaját, inkább szopiztatom, mint vízzel itatom és minden étkezés után 3 ml Gastrotuss Baby szuszpenziót kap, ami savlekötő hatású. Közben ismét elérkezett a szokásos havi tanácsadás ideje, ahol naggggyon kiakadtam és ugyan abszolút nem tartom magam agresszív embernek, de kis híja volt, hogy nem fejeltem meg a dokinőt. Kezdte azzal, hogy majdhogynem le....ott minket, milyen hosszú ideje nem voltunk (??????) Pontosan 3 és fél hete, akkor ő maga mondta, innentől már elég havonta egyszer vinnünk a gyereket, mert a kötelező oltásokat megkapta, már nem szükséges a gyakori "vizsgálat". Oké, ez még elment, bár éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa, utoljára a védőnős- kórházba küldős sztorinál voltam ilyen pipa még terhesen. Persze elmeséltem neki a gasztros történetet (bárcsak ne tettem volna), amire ő rámnézett és azzal az idióta, értsd "mármegintegybaromelsőgyerekesanyuka" arckifejezésével megkérdezte tőlem: "Kedves Anyuka, tudja maga, hány gyerek bukik ennyi idős korban?" Na, itt végképp elszakadt a cérna és elkezdett vörösödni a fejem. Kis kitérő:

Bukásról akkor beszélünk, amikor szopizás után a baba szájából oldalt folydogál a tej, mindössze pár csepp, hányásról pedig akkor, amikor erős sugárban nagyobb mennyiség távozik, van, hogy hosszabb idővel az etetés után. Kitérő vége.

Nagyon sok dolog van, amit nem szeretek és nem tudok tolerálni, az egyik az, amikor totálisan hülyének néznek, egyrészt azért, mert merek kérdezni (mi a ..........-nak való akkor a TANÁCSADÁS?), másrészt azért, mert szeretem a gyerekemet, aggódom érte és szeretnék segíteni rajta, hogy ne legyen rossz élmény neki az evés. Kérdésem, hol hibáztam???? Szóval próbáltam az intelligensebb formámat elővenni és elmondani a doktornőnek, hogy Dani nem bukik, hanem hány. Saját magam épelméjűsége, egészsége érdekében nem fejtegetem a beszélgetésünket tovább, fehérköpenyes asszonyság továbbra sem értette, hogy minek aggódom, ha Dani súlya gyarapodik, legyen elég annyi, hogy a "tanácsadás" végére még a gasztrós doktornő diagnózisát is megkérdőjelezte, valamint szóvá tette, hogy máskor írja alá a papírt, amit ad (biztos még arra is gondolt, hogy mi nyomtattuk otthon, és Az emberi test című lexikonból néztük ki a latin kifejezéseket, a gyógyszereket pedig a netről, mert csak erre van időnk).

Nem írom le az orvosunk nevét, de van jó pár ismerősöm a körzetéből, az egyik kisgyerek, akit háromszor küldött haza a szokásos "nem kell aggódni anyuka, kicsit köhög meg hörög a gyerek, majd elmúlik!" jelenleg a gyermekosztályon fekszik, pulmonológus vizsgálja, mivel annyira szűkek a légutai, hogy egy enyhébb megfázás során is befullad. Konkrétan az apukája csapott az asztalra, hogy kér beutalót, miután 3 éjszakát nem aludtak és felváltva virrasztottak a kisbaba mellett, hogy kap-e levegőt. Nem tagadom, biztosan vannak olyan problémák, amiket felnagyítok, ez legyen a legnagyobb bűnöm, anyaként, hogy aggódom a fiam miatt, de legszívesebben egy országos panaszkönyvbe írnék pár dokiról, akikkel eddig dolgunk volt, hogy ilyen slendrián módon végzik a dolgukat, semmi mást nem tudnak mondani, csak ezt az idióta "majd kinövi" dumát, ezért bakker nem kell 6 évet egyetemre járni, így bárkit ellátok én is, nyugodtan lehet hozzám fordulni bármilyen problémával. Ezt a pályát ugyanolyannak tartom empátia és együttérzés-hozzáértés szempontjából, mint a pedagógusit. Minden szülő a legféltettebb kincsét bízza rá ezekre az emberekre és elvárom, hogy figyeljenek oda rá, foglalkozzanak vele. Én is tanítottam-vizsgáztattam, tudom és láttam, mit jelent egy szülőnek és a diáknak az (és ez nem is életmentés, gyógyítás volt), ha szóltam egy kedves szót, bíztattam őket, maradtam még mondjuk 5 percet és meghallgattam őket. Bezzeg "lapos" boríték és magánrendelés alkalmával valahogy minden orvos megszelídül, van ideje (számlatömbje az nincs) és minden probléma fontos lesz.....ki érti ezt????

Kis érdekesség a végére: Gábor mesélte, hogy Japánban a háziorvosok akkor kapnak juttatásokat és pénzt, ha egy páciensük minél kevesebbszer megy hozzájuk, tehát valóban abban érdekeltek, hogy gyógyítsanak, lehetőleg minél hamarabb és minél tartósabban. Nálunk inkább a betegség fenntartásában érdekeltek.

Gólyahír

Tegnap éjjel 11-kor megszületett Laci és Nóri kislánya, Lina! Sok-sok szeretettel gratulálunk nekik, ma pedig testületileg meglátogatjuk a legkisebb hercegnőt, aki fogadja első pasi hódolóját, Dánielt :-) Remélem Dani nem szeretné meg"simogatni" majd, mint Dorkát, ez még annyira nem megy finoman.

Isten hozott Lina baba!

Nyaralás képekben

Hollandfalu

Hurrá, nyaralunk!?

(Sorry, a bejegyzés nagy részét már pénteken megírtam, de a közzététel valami miatt mindig elmaradt, szóval a dátum ne tévesszen meg senkit)

Nos, igen, megjöttünk, nem vesztünk el, csak igyekeztünk kiélvezni a 4 napot, amit nyaralásként együtt töltöttünk itt. Igyekszem szépítés nélkül beszámolni mindenről, szerintem csak több részletben majd, hiszen Apa ismét elhúzta a csíkot, ezúttal hegyet mászik a haverokkal, így jelenleg is írok egy sort, majd Mütyür urat szórakoztatom, aki még mindig nem talált magára a nyaralás után.

Hétfő délelőtt indultunk, és azonnal civakodva, mert Dániel pont akkor aludt el és persze két különböző véleményen voltunk, hogy felébresszük-e vagy ne. Én elleneztem, mert tudom, hogy naggggyon nyűgös és rosszkedvű a gyerek ilyenkor, Apa meg azon volt, hogy igenis indulni kell, majd alszik a kocsiban. Végülis nekivágtunk az útnak, és igen, elismerem, most /:D/nem nekem volt igazam, mert Dani az első zökkenő után elaludt az ülésben és a célpont előtt 100 méterrel ébredt csak fel. Mit ne mondjak, gyönyörű volt a táj és a szálló már a távolból is, de nem törekedtek túlságosan a kitáblázásra, egy hatalmas fóliasátor mellett haladtunk földúton, majd egy keskeny erdei úton, na mondom, ha ez oda vezet, akkor nem is tudom mi legyek, de egyszer csak odaértünk. Gáborék Dorinával már ott voltak, közösen laktunk egy 4 fős apartman-házban, aminek volt két külön álló szobája, egy nappalija hatalmas amerikai stílusú konyhával és egy szép nagy terasza, ahol sütögetni is lehetett. Daninak felállítottuk egyből az utazóágyát, amihez eddig kellemes emlékeink fűződtek, a Mondsee maraton alkalmával ugyanis a kissrác olyannyira kiütötte magát, hogy 1 perc alatt elaludt benne, hát, most azért nem volt ilyen szerencsénk. Egyrészt pont a mi hálónkat sütötte a legjobban a nap, ergó bazi meleg volt (innen is üdvözlöm a meteorológusokat - Apa csak áltudománynak tartja az egészet - , akik tök f...s időt jósoltak egész hétre, aztán 30 fok volt árnyékban), másrészt Dani ahhoz szokott, hogy napközben is félhomályban alszik félig lehúzott redőnyök mellett, ami itt sajna nem volt. Itt már sejtettem, hogy nem lesz könnyű menet ez a pár nap, de még bizakodtam, hátha....nem kellett volna. Summa summarum egy árva perccel se pihentem/aludtam többet mint itthon, ellenben Dániel sztrájkolt az ágya/ a világosság/a meleg és egyébként is minden ellen. Nem kicsit éreztem frusztrálva magam, mikor megláttam, hogy Dorina ott alszik el és akkor, amikor és ahova leteszik, nem kapálódzik evés közben, nem sírdogál, ha épp nincs kézben és a többi. Ilyen vagyok sajnos, rettenetesen letaglóznak ezek a dolgok, és csak a második napon vettem be azt a bizonyos lesz..om tablettát, vagyis hogy hozzuk ki abból a legtöbbet, ami van. Be kell látnom, hogy Dani nagyon érzékeny minden változásra, pedig kicsi kora óta visszük azért mindenhova, nincs itthon egész nap, nagyon sok embert lát maga körül, de mégis....láttam rajta, hogy hiányzik neki a kiságya, amiben már megszokta az alvást, nem tudta mire vélni, hogy csak 8-kor, fél 9-kor vittük fürdetni, hogy csomó vendég jött mindig grillezni, beszélgetni, hogy nem volt olyan sötét, mások voltak a fények-árnyékok a szobában. Valamilyen szinten jól esett nekünk, hogy ennyire szeret otthon és ott érzi magát biztonságban, másrészt meg lekonyult szájjal nézegettük, hogy nem találja fel magát. A pancsolás azért bejött neki, nagyon kifáradt utána mindig és jókat aludt a friss levegőn, sőt, volt hogy a medencetérben is, ahol pedig visítozott a sok gyerek, és állandó zaj volt.

A holland turisták /holland befektetőké a szálloda és a legnagyobb reklámja Hollandiában van, ezért is hívja a köznyelv "Hollandfalunak"/ ugyanolyanok mint a németek, egy szikrányival se viselkednek jobban, ugyanaz a hőzöngős, ordibálós népség volt itt is, persze tisztelet a kivételnek. Azon is elgondolkodom ilyenkor, hogy adott egy hotel Magyarországon, értem én, hogy sok a külföldi, de bemegyek a recepcióra és egyszerűen a saját országomban nem tudom értelmezni a kiírásokat, mert itt kivételesen nem németül-angolul, de még nem is magyarul voltak kiírva a feliratok, hanem hollandul....no comment, így aztán a német-angol nyelvtudásunkat összegyúrva próbáltuk megfejteni, mit jelent a városunkat, Győrt reklámozó táblán a "Barok bruiloft", mire rájöttünk, hogy a tegnap megrendezett barokk esküvőt akarták népszerűsíteni. Arról nem is beszélve, hogy amikor felhívtuk a recepciót, hogy mikor van a reggeli, a nőnek halvány lila gőze nem volt, hogy mit kérdezek, ugyanis egy árva kukkot nem tudott magyarul. Ááááá, nem tudom, más országban ezt eljátszanák-e, de mindegy, nem is erről szól a poszt :-)

Szóval a lényeg, hogy Daninak még nőnie kell, nekünk pedig kicsit lazulnunk, hogy el tudjunk menni nyaralni gondtalanul, de arra nagyon jó volt ez a pár nap, hogy rájöjjünk, a mi gyerekünk ilyen, nem érdekel minket másé, őt imádjuk és a világon soha semmilyen más kiscsávóra nem cserélnénk el, mert úgy tökéletes, ahogy van és nyilván nem hiába választott minket szüleinek!!!!! És most beszéljenek a képek!

:-)

Kicsit rendhagyó módon, de így köszöntöm Gyöngyvért, egy kedves régi általános iskolai osztálytársamat, aki véletlenül talált rá a blogra. Remélem, a kicsivel több mint egy év alatt azért tudtam olyanokat is írni, amik hasznosak lesznek majd Neked, örülök, hogy olvasol, köszönöm!!! :D

Végre valahára kellemes idő lett így hétvége felé, de persze Murphy miért is szeretne minket, hétfőtől, mikor is "nyaralni" mennénk 4 napra, újabb hidegfront jön. Fogalmam sincs, mit fogunk kezdeni Danival és Dorinával a pocsék időben, bezárva a négy fal közé, de állítólag van a helynek beltéri wellness részlege is, talán ott elleszünk egy darabig. Erre felkészülve vettem Dánielnek úszópelust, bár aggódom kicsit, mit fog csinálni a nagy medencében, mert eddig ilyet még sose látott, mindenesetre abban bízom, hogy mellettünk azért biztonságban fogja érezni magát. Nem lesz egy nagy kikapcsolódás ez a pár nap, de én inkább az őszre készülök, akkor megyünk -egészen pontosan októberben - a München-maratonra és utána rögtön Lipcsébe, számomra az nagyobb durranásnak ígérkezik és nem igazán a külföldi út miatt. Addigra már Dani is nagyobb lesz, és mindig abban reménykedünk, hogy ebből kifolyólag már az utazást is jobban fogja tűrni, valamint magát is lefoglalja. Mostanában azért nem lehet okunk panaszra, mert hacsak nem álmos, elvan magában a szőnyegén a játékaival. Irányt változtatni szuperül tud, bármit elér, illetve addig kepeszt, amíg el nem éri, talán most már nem olyan kis méregzsák mint korábban, mert anno ha valami nem jött össze neki 10 másodperc alatt, akkor mérgében hüppögött és nem is kellett a játék. (ezt mondjuk tőlem örökölte, bár én csak nagyobb koromra lettem ilyen 'adj uram de azonnal' típus, évekbe telt, amíg "kineveltem" magamból :D Áááááá, szörnyű vagyok)

Evés terén változatlanul jól állunk, bár hozzá kell tennem, a gyümölcspépek még mindig kiütik a többi kaját, holott tegnap már pulykahusis krumplifőzeléket evett és arra gondoltam, mint pasinak, biztosan nagyot dob a hús az ízvilágon :-) Apa szerint rémesek ezek a főzelékek fűszer és só nélkül, de azért remélem nem gondolta, hogy majd egy kis pörköltszafttal és füstölt kolbival fogjuk feldobni. Mondjuk ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én kicsi koromban fél évesen már a szalonnabőrt nyammogtam, meg legalább egy kanállal adtak minden ételből és semmi bajom nem lett, de én nem vagyok ilyen bevállalós na, pedig lehet, jobban bejönne a gyereknek. Szóval, nyomatjuk ezeket a natúr ízeket, de az édes cuccok azért jobban csúsznak Dánielnek, olyannyira, hogy almás-gabonás pürét majdnem az egész üveggel benyomta. Ezt bezzeg alig bírjuk utántölteni a szájába, mert alighogy lenyelte néz ránk a nagy szemeivel, hogy "mi van, nincs több???".

A fogtündér szerintem vagy eltévesztette a házszámot, vagy elijesztették a házban dolgozó fúró-faragó kőműves bácsik, de továbbra se látogatott meg minket. Lassan, de biztosan minden reményemet kezdem elveszíteni, de ha Murphy olyannyira szeret minket, mint ahogy én azt gyanítom, akkor a nyaralásnak nevezett 4 nap alatt fognak kibújni.

Pár nappal ezelőtt azonban az én nagy dilemmám is megoldódott, vettem magamnak ugyanis egy vadiúj fürdőruhát :D, egy ún. tankinit. Van önkritikám, szóval nem fogom magam mutogatni a nagyérdeműnek, de fogyókúrázni se vagyok hajlandó egyelőre, tehát maradt ez. Találtam végre egy jó kis boltot, jó fej eladóval (pasi!!!!) és elfogadható árakkal, ma is megyek pl. mert elrakott nekem jóóóóóóó nagy melltartókat, mert azt a készletet is fel kell frissíteni és bevallom, kezd elegem lenni belőle, hogy csak szoptatós melltartóim vannak és csak azokat tudom hordani. Azt nem ígérem, hogy fürdőruhás képet is felrakok magamról ide, de hogy Dániel megmutatja majd az új Némós gumibugyiját, az biztos.

Végül pedig egy sok mindent eláruló fotó: így szórakoztatja egymást Apa és fia, a kérdés csak az: ki nevet a végén??? :D