Hurrá, nyaralunk!?

(Sorry, a bejegyzés nagy részét már pénteken megírtam, de a közzététel valami miatt mindig elmaradt, szóval a dátum ne tévesszen meg senkit)

Nos, igen, megjöttünk, nem vesztünk el, csak igyekeztünk kiélvezni a 4 napot, amit nyaralásként együtt töltöttünk itt. Igyekszem szépítés nélkül beszámolni mindenről, szerintem csak több részletben majd, hiszen Apa ismét elhúzta a csíkot, ezúttal hegyet mászik a haverokkal, így jelenleg is írok egy sort, majd Mütyür urat szórakoztatom, aki még mindig nem talált magára a nyaralás után.

Hétfő délelőtt indultunk, és azonnal civakodva, mert Dániel pont akkor aludt el és persze két különböző véleményen voltunk, hogy felébresszük-e vagy ne. Én elleneztem, mert tudom, hogy naggggyon nyűgös és rosszkedvű a gyerek ilyenkor, Apa meg azon volt, hogy igenis indulni kell, majd alszik a kocsiban. Végülis nekivágtunk az útnak, és igen, elismerem, most /:D/nem nekem volt igazam, mert Dani az első zökkenő után elaludt az ülésben és a célpont előtt 100 méterrel ébredt csak fel. Mit ne mondjak, gyönyörű volt a táj és a szálló már a távolból is, de nem törekedtek túlságosan a kitáblázásra, egy hatalmas fóliasátor mellett haladtunk földúton, majd egy keskeny erdei úton, na mondom, ha ez oda vezet, akkor nem is tudom mi legyek, de egyszer csak odaértünk. Gáborék Dorinával már ott voltak, közösen laktunk egy 4 fős apartman-házban, aminek volt két külön álló szobája, egy nappalija hatalmas amerikai stílusú konyhával és egy szép nagy terasza, ahol sütögetni is lehetett. Daninak felállítottuk egyből az utazóágyát, amihez eddig kellemes emlékeink fűződtek, a Mondsee maraton alkalmával ugyanis a kissrác olyannyira kiütötte magát, hogy 1 perc alatt elaludt benne, hát, most azért nem volt ilyen szerencsénk. Egyrészt pont a mi hálónkat sütötte a legjobban a nap, ergó bazi meleg volt (innen is üdvözlöm a meteorológusokat - Apa csak áltudománynak tartja az egészet - , akik tök f...s időt jósoltak egész hétre, aztán 30 fok volt árnyékban), másrészt Dani ahhoz szokott, hogy napközben is félhomályban alszik félig lehúzott redőnyök mellett, ami itt sajna nem volt. Itt már sejtettem, hogy nem lesz könnyű menet ez a pár nap, de még bizakodtam, hátha....nem kellett volna. Summa summarum egy árva perccel se pihentem/aludtam többet mint itthon, ellenben Dániel sztrájkolt az ágya/ a világosság/a meleg és egyébként is minden ellen. Nem kicsit éreztem frusztrálva magam, mikor megláttam, hogy Dorina ott alszik el és akkor, amikor és ahova leteszik, nem kapálódzik evés közben, nem sírdogál, ha épp nincs kézben és a többi. Ilyen vagyok sajnos, rettenetesen letaglóznak ezek a dolgok, és csak a második napon vettem be azt a bizonyos lesz..om tablettát, vagyis hogy hozzuk ki abból a legtöbbet, ami van. Be kell látnom, hogy Dani nagyon érzékeny minden változásra, pedig kicsi kora óta visszük azért mindenhova, nincs itthon egész nap, nagyon sok embert lát maga körül, de mégis....láttam rajta, hogy hiányzik neki a kiságya, amiben már megszokta az alvást, nem tudta mire vélni, hogy csak 8-kor, fél 9-kor vittük fürdetni, hogy csomó vendég jött mindig grillezni, beszélgetni, hogy nem volt olyan sötét, mások voltak a fények-árnyékok a szobában. Valamilyen szinten jól esett nekünk, hogy ennyire szeret otthon és ott érzi magát biztonságban, másrészt meg lekonyult szájjal nézegettük, hogy nem találja fel magát. A pancsolás azért bejött neki, nagyon kifáradt utána mindig és jókat aludt a friss levegőn, sőt, volt hogy a medencetérben is, ahol pedig visítozott a sok gyerek, és állandó zaj volt.

A holland turisták /holland befektetőké a szálloda és a legnagyobb reklámja Hollandiában van, ezért is hívja a köznyelv "Hollandfalunak"/ ugyanolyanok mint a németek, egy szikrányival se viselkednek jobban, ugyanaz a hőzöngős, ordibálós népség volt itt is, persze tisztelet a kivételnek. Azon is elgondolkodom ilyenkor, hogy adott egy hotel Magyarországon, értem én, hogy sok a külföldi, de bemegyek a recepcióra és egyszerűen a saját országomban nem tudom értelmezni a kiírásokat, mert itt kivételesen nem németül-angolul, de még nem is magyarul voltak kiírva a feliratok, hanem hollandul....no comment, így aztán a német-angol nyelvtudásunkat összegyúrva próbáltuk megfejteni, mit jelent a városunkat, Győrt reklámozó táblán a "Barok bruiloft", mire rájöttünk, hogy a tegnap megrendezett barokk esküvőt akarták népszerűsíteni. Arról nem is beszélve, hogy amikor felhívtuk a recepciót, hogy mikor van a reggeli, a nőnek halvány lila gőze nem volt, hogy mit kérdezek, ugyanis egy árva kukkot nem tudott magyarul. Ááááá, nem tudom, más országban ezt eljátszanák-e, de mindegy, nem is erről szól a poszt :-)

Szóval a lényeg, hogy Daninak még nőnie kell, nekünk pedig kicsit lazulnunk, hogy el tudjunk menni nyaralni gondtalanul, de arra nagyon jó volt ez a pár nap, hogy rájöjjünk, a mi gyerekünk ilyen, nem érdekel minket másé, őt imádjuk és a világon soha semmilyen más kiscsávóra nem cserélnénk el, mert úgy tökéletes, ahogy van és nyilván nem hiába választott minket szüleinek!!!!! És most beszéljenek a képek!