Kirohanás

Most írjam azt, hogy ha a következő "sztorit" megosztottam volna előbb itt a blogon, akkor minden Olvasó ismét egy paranoiás, hülye anyának nézett volna? Na, inkább leírom, hogy kezdődött.

Szóval Daniról szerintem már mindenki tudja, hogy egy kis haspók, aki imád enni, szopizni. Emiatt nem is aggódtam, hogy viszonylag gyakran visszabukott tejet, mert 2-3 hónapos korára a bukások száma csökkent, csak az lett nagyon feltűnő, hogy hirtelen elkezdte utálni a vízszintes babakocsit (mélykocsi). Persze egyből találtunk rá magyarázatot, hiszen kinyílt a gyereknek a világ, szeretne nézegetni, ne is stresszeljük vele. Ekkor kezdődött a hordozós időszak. Aztán telt-múlt az idő, elkezdődött a hozzátáplálás, amiről sokat írtam és egyre feltűnőbb lett, hogy Daniból újra visszajön a kaja. Nem az összes, hiszen a súlyfejlődése még több is, mint ami ebben a korban kellene, hogy legyen, de azért ahhoz pont elegendő mennyiség volt, hogy állandóan bosszankodjak a foltos kisruhák és a napi többszöri öltöztetések miatt. Valami elkezdett motoszkálni a fejemben és csak nem hagyott nyugodni, főleg amiatt, mert Apukájának kicsi korában gyomorszáj-szűkülete volt, meg is kellett műteni, mivel csaknem a születési súlyára fogyott vissza rövid időn belül. Abban biztos voltam, hogy Daninál nem ez lehet a gond, hiszen ez 4-6 hetes korban már jelentkezik és állandó sugárhányással jár (fiúknál sokszorosan gyakoribb mint lányoknál), de akkoris gyanakodtam, hogy valami nincs rendben. Közben elkezdtett köhögni is, amit említettem a tanácsadáson a gyerekorvosnak, aki röviden közölte, a gyerek tüdeje tiszta, biztos valami levegőváltozás lehet a háttérben, vagy a páratartalom változása.

/OFF: hogy ez a tanácsadásnak nevezett dolog mi a sz....rra jó, nem tudom, de ami ott folyik, az nonszensz. Nem a gyerekorvosunkat szeretném szidni, alapjában semmi gondom nincs vele, de totál elég neki, ha a gyerek súlya megfelelően gyarapszik, nem talál rajta kék-zöld-lila foltokat és ebből rögtön azt a következtetést vonják le, hogy minden rendben, jöjjenek vissza két hét /egy hónap múlva./

Ismét elaltatta a gyanúmat, ami akkor éledt fel újra, mikor is nyaralni mentünk. A negyedik nap végére tudniillik nem volt konkrétan ruhája a gyereknek - elhihetitek, hogy nem kettő váltás ruhát vittem pluszba - , mert mindegyiket lehányta, holott semmi olyat nem evett akkor (sem), amit előtte ne próbáltunk volna itthon, sőt, mindig az egy hónappal korábbi (értsd most 5 hónaposan a 4 hósoknak való) ételeket próbálgatom vele, nehogy valami gond legyen. Ha kézben volt, akkor úgy, ha hason, akkor úgy, sőt olyan is volt, hogy a két órával azelőtt evett főzeléket rakta ki a ruhájára, valamint sűrű elnézések közepette tisztogattuk mindenki ruháját, aki felvette és kapott egy kis "kóstolót". Ugyan undorodom a hányástól - jómagam kétszer hánytam, 5 évesen rossz ovis kaja és a szülésem közben - , de megszagoltam és tiszta savas szaga volt. Sajnos a családban vannak páran, akik reflux betegséggel küzdenek, így nem volt nagyon idegen a dolog, de nekik 50-60 évesen jött elő. Az is intő jel volt, hogy Dani mindig nagyon sokat csuklik, ami az esetek 99%-ban azért indul el, mert hallani lehet, ahogy visszajön a nyelőcsövébe valami, ő visszanyeli és máris indul a hosszú percekig tartó csuklás. A köhögés pedig, csakhogy javítsam a dokit, a savas maródás miatt van, ami rettenetsen irritálja a torkát. Hogy visszatérjek a babakocsira: nyilván benne van az is, hogy szeret nézelődni és minden érdekli, de biztos vagyok benne, sokkal többet nyom a latba, hogy a vízszintesig nem dönthető sportkocsi miatt nem jön vissza a gyomrosavas cucc a nyelőcsőbe és kényelmesebben, nyugodtabban alszik. Szóval én ismét hagyatkoztam az anyai megérzésekre és tegnap elvittem gyermek-gasztroenterológushoz. Nem akarom tömjénezni magam, nem vagyok orvos, de kész tényekkel mentem, amiket sajnos a dokinéni meg is erősített, Daninak GOR betegsége van, amiből kialakulHAT a reflux-betegség. Nem áll fenn nála, hogy ne gyarapodna, de igenis ettől van a köhögés és a sok hányás is. Nagyon az elején vagyok a próbálkozásoknak, elsőre most többször kap, de kevesebb pépes babakaját, inkább szopiztatom, mint vízzel itatom és minden étkezés után 3 ml Gastrotuss Baby szuszpenziót kap, ami savlekötő hatású. Közben ismét elérkezett a szokásos havi tanácsadás ideje, ahol naggggyon kiakadtam és ugyan abszolút nem tartom magam agresszív embernek, de kis híja volt, hogy nem fejeltem meg a dokinőt. Kezdte azzal, hogy majdhogynem le....ott minket, milyen hosszú ideje nem voltunk (??????) Pontosan 3 és fél hete, akkor ő maga mondta, innentől már elég havonta egyszer vinnünk a gyereket, mert a kötelező oltásokat megkapta, már nem szükséges a gyakori "vizsgálat". Oké, ez még elment, bár éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa, utoljára a védőnős- kórházba küldős sztorinál voltam ilyen pipa még terhesen. Persze elmeséltem neki a gasztros történetet (bárcsak ne tettem volna), amire ő rámnézett és azzal az idióta, értsd "mármegintegybaromelsőgyerekesanyuka" arckifejezésével megkérdezte tőlem: "Kedves Anyuka, tudja maga, hány gyerek bukik ennyi idős korban?" Na, itt végképp elszakadt a cérna és elkezdett vörösödni a fejem. Kis kitérő:

Bukásról akkor beszélünk, amikor szopizás után a baba szájából oldalt folydogál a tej, mindössze pár csepp, hányásról pedig akkor, amikor erős sugárban nagyobb mennyiség távozik, van, hogy hosszabb idővel az etetés után. Kitérő vége.

Nagyon sok dolog van, amit nem szeretek és nem tudok tolerálni, az egyik az, amikor totálisan hülyének néznek, egyrészt azért, mert merek kérdezni (mi a ..........-nak való akkor a TANÁCSADÁS?), másrészt azért, mert szeretem a gyerekemet, aggódom érte és szeretnék segíteni rajta, hogy ne legyen rossz élmény neki az evés. Kérdésem, hol hibáztam???? Szóval próbáltam az intelligensebb formámat elővenni és elmondani a doktornőnek, hogy Dani nem bukik, hanem hány. Saját magam épelméjűsége, egészsége érdekében nem fejtegetem a beszélgetésünket tovább, fehérköpenyes asszonyság továbbra sem értette, hogy minek aggódom, ha Dani súlya gyarapodik, legyen elég annyi, hogy a "tanácsadás" végére még a gasztrós doktornő diagnózisát is megkérdőjelezte, valamint szóvá tette, hogy máskor írja alá a papírt, amit ad (biztos még arra is gondolt, hogy mi nyomtattuk otthon, és Az emberi test című lexikonból néztük ki a latin kifejezéseket, a gyógyszereket pedig a netről, mert csak erre van időnk).

Nem írom le az orvosunk nevét, de van jó pár ismerősöm a körzetéből, az egyik kisgyerek, akit háromszor küldött haza a szokásos "nem kell aggódni anyuka, kicsit köhög meg hörög a gyerek, majd elmúlik!" jelenleg a gyermekosztályon fekszik, pulmonológus vizsgálja, mivel annyira szűkek a légutai, hogy egy enyhébb megfázás során is befullad. Konkrétan az apukája csapott az asztalra, hogy kér beutalót, miután 3 éjszakát nem aludtak és felváltva virrasztottak a kisbaba mellett, hogy kap-e levegőt. Nem tagadom, biztosan vannak olyan problémák, amiket felnagyítok, ez legyen a legnagyobb bűnöm, anyaként, hogy aggódom a fiam miatt, de legszívesebben egy országos panaszkönyvbe írnék pár dokiról, akikkel eddig dolgunk volt, hogy ilyen slendrián módon végzik a dolgukat, semmi mást nem tudnak mondani, csak ezt az idióta "majd kinövi" dumát, ezért bakker nem kell 6 évet egyetemre járni, így bárkit ellátok én is, nyugodtan lehet hozzám fordulni bármilyen problémával. Ezt a pályát ugyanolyannak tartom empátia és együttérzés-hozzáértés szempontjából, mint a pedagógusit. Minden szülő a legféltettebb kincsét bízza rá ezekre az emberekre és elvárom, hogy figyeljenek oda rá, foglalkozzanak vele. Én is tanítottam-vizsgáztattam, tudom és láttam, mit jelent egy szülőnek és a diáknak az (és ez nem is életmentés, gyógyítás volt), ha szóltam egy kedves szót, bíztattam őket, maradtam még mondjuk 5 percet és meghallgattam őket. Bezzeg "lapos" boríték és magánrendelés alkalmával valahogy minden orvos megszelídül, van ideje (számlatömbje az nincs) és minden probléma fontos lesz.....ki érti ezt????

Kis érdekesség a végére: Gábor mesélte, hogy Japánban a háziorvosok akkor kapnak juttatásokat és pénzt, ha egy páciensük minél kevesebbszer megy hozzájuk, tehát valóban abban érdekeltek, hogy gyógyítsanak, lehetőleg minél hamarabb és minél tartósabban. Nálunk inkább a betegség fenntartásában érdekeltek.