Végre valahára kellemes idő lett így hétvége felé, de persze Murphy miért is szeretne minket, hétfőtől, mikor is "nyaralni" mennénk 4 napra, újabb hidegfront jön. Fogalmam sincs, mit fogunk kezdeni Danival és Dorinával a pocsék időben, bezárva a négy fal közé, de állítólag van a helynek beltéri wellness részlege is, talán ott elleszünk egy darabig. Erre felkészülve vettem Dánielnek úszópelust, bár aggódom kicsit, mit fog csinálni a nagy medencében, mert eddig ilyet még sose látott, mindenesetre abban bízom, hogy mellettünk azért biztonságban fogja érezni magát. Nem lesz egy nagy kikapcsolódás ez a pár nap, de én inkább az őszre készülök, akkor megyünk -egészen pontosan októberben - a München-maratonra és utána rögtön Lipcsébe, számomra az nagyobb durranásnak ígérkezik és nem igazán a külföldi út miatt. Addigra már Dani is nagyobb lesz, és mindig abban reménykedünk, hogy ebből kifolyólag már az utazást is jobban fogja tűrni, valamint magát is lefoglalja. Mostanában azért nem lehet okunk panaszra, mert hacsak nem álmos, elvan magában a szőnyegén a játékaival. Irányt változtatni szuperül tud, bármit elér, illetve addig kepeszt, amíg el nem éri, talán most már nem olyan kis méregzsák mint korábban, mert anno ha valami nem jött össze neki 10 másodperc alatt, akkor mérgében hüppögött és nem is kellett a játék. (ezt mondjuk tőlem örökölte, bár én csak nagyobb koromra lettem ilyen 'adj uram de azonnal' típus, évekbe telt, amíg "kineveltem" magamból :D Áááááá, szörnyű vagyok)

Evés terén változatlanul jól állunk, bár hozzá kell tennem, a gyümölcspépek még mindig kiütik a többi kaját, holott tegnap már pulykahusis krumplifőzeléket evett és arra gondoltam, mint pasinak, biztosan nagyot dob a hús az ízvilágon :-) Apa szerint rémesek ezek a főzelékek fűszer és só nélkül, de azért remélem nem gondolta, hogy majd egy kis pörköltszafttal és füstölt kolbival fogjuk feldobni. Mondjuk ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én kicsi koromban fél évesen már a szalonnabőrt nyammogtam, meg legalább egy kanállal adtak minden ételből és semmi bajom nem lett, de én nem vagyok ilyen bevállalós na, pedig lehet, jobban bejönne a gyereknek. Szóval, nyomatjuk ezeket a natúr ízeket, de az édes cuccok azért jobban csúsznak Dánielnek, olyannyira, hogy almás-gabonás pürét majdnem az egész üveggel benyomta. Ezt bezzeg alig bírjuk utántölteni a szájába, mert alighogy lenyelte néz ránk a nagy szemeivel, hogy "mi van, nincs több???".

A fogtündér szerintem vagy eltévesztette a házszámot, vagy elijesztették a házban dolgozó fúró-faragó kőműves bácsik, de továbbra se látogatott meg minket. Lassan, de biztosan minden reményemet kezdem elveszíteni, de ha Murphy olyannyira szeret minket, mint ahogy én azt gyanítom, akkor a nyaralásnak nevezett 4 nap alatt fognak kibújni.

Pár nappal ezelőtt azonban az én nagy dilemmám is megoldódott, vettem magamnak ugyanis egy vadiúj fürdőruhát :D, egy ún. tankinit. Van önkritikám, szóval nem fogom magam mutogatni a nagyérdeműnek, de fogyókúrázni se vagyok hajlandó egyelőre, tehát maradt ez. Találtam végre egy jó kis boltot, jó fej eladóval (pasi!!!!) és elfogadható árakkal, ma is megyek pl. mert elrakott nekem jóóóóóóó nagy melltartókat, mert azt a készletet is fel kell frissíteni és bevallom, kezd elegem lenni belőle, hogy csak szoptatós melltartóim vannak és csak azokat tudom hordani. Azt nem ígérem, hogy fürdőruhás képet is felrakok magamról ide, de hogy Dániel megmutatja majd az új Némós gumibugyiját, az biztos.

Végül pedig egy sok mindent eláruló fotó: így szórakoztatja egymást Apa és fia, a kérdés csak az: ki nevet a végén??? :D